A Kivonulás könyve (Mózes második könyve)
capítulo 11
verso 1
– Még egy csapást hozok rá faraóra és Egyiptomra – mondotta Jahve Mózesnek – azután el fog bocsátani titeket innen és amikor elbocsát, űzni, kergetni fog titeket innen!
verso 2
Mondd hát fülébe a népnek, hogy kérjen kiki a szomszédjától, minden asszony a szomszédasszonyától ezüst és arany tárgyakat.
verso 3
Jahve kedvessé tette a népet az egyiptomiak szemében; Mózes is igen nagy ember volt Egyiptom földén a faraó szolgáinak szemében és a nép szemében.
verso 4
Mózes szólt aztán a néphez: Ezt mondja Jahve: Éjfélkor kimegyek az egyiptomiak közé
verso 5
és Egyiptom földén megölök minden elsőszülöttet a faraó elsőszülöttétől, aki trónján ül, a szolgálónak elsőszülöttéig, aki a kézimalom mögött ül és a barmok elsőszülöttéig.
verso 6
Egyiptom egész földén nagy kiáltozás lesz, amilyen nem volt és amilyen nem lesz újra.
verso 7
Izráel fiai közül senkire még eb sem fogja nyelvét kiölteni, sem ember, sem barom ellen, hogy megtudjátok, hogy Jahve különbséget tesz Egyiptom és Izráel között.
verso 8
Majd lejönnek hozzám összes itt levő szolgáid, meghajolnak előttem és azt mondják: Menj ki te s az egész nép, amely nyomodban van és csak azután fogok én kimenni! Aztán izzó haraggal kiment a faraó elől.
verso 9
Jahve így szólott Mózeshez: A faraó nem fog rátok hallgatni, hogy jeleim megsokasodjanak Egyiptom földén.
verso 10
Mózes és Áron megtették mind e jeleket a faraó előtt; de Jahve megerősítette a faraó szívét, hogy országából ki ne engedje Izráel fiait.
Libros
