A Kivonulás könyve (Mózes második könyve)
capítulo 20
verso 1
A következő szavakat mind az Isten szólta. Így szólott:
verso 2
Én Jahve vagyok, a te Istened, aki téged Egyiptom földéről, a szolgák házából kihoztalak!
verso 3
Rajtam kívül más istened ne legyen!
verso 4
Ne csinálj magadnak bálványképet, semmi olyan alakot, ami fent az égben, alant a földön, vagy a föld alatt a vizekben van!
verso 5
Ne borulj le előttük, ne szolgáld őket, mert Én, Jahve vagyok a te Istened, féltékeny Isten, ki azoknak a fiain keresem meg az atyák bűnének tartozását, akik Engem gyűlölnek;
verso 6
de ezer íziglen kegyelmet gyakorlok azokon, akik Engem szeretnek.
verso 7
Hiában nyelvedre ne vedd Istenednek, Jahvénak Nevét, mert Jahve nem fogja büntetlenül hagyni azt, aki az Ő nevét hiában ajkára veszi.
verso 8
Megemlékezzél arról, hogy meg kell szentelned a szünet (szombat) napját!
verso 9
Hat napon szolgálj és végezd minden tennivalódat;
verso 10
de a hetedik nap Istenednek, Jahvénak szünnapja; semmi tennivalódat akkor ne végezd, se te, se fiad, se leányod, se rabszolgád, se rabszolgálód, se barmod, se vendéged, aki kapuidon belül van!
verso 11
Mert hat napon készítette Jahve is az eget, a földet, a tengert s mindent ami bennök van; a hetedik napon pedig megnyugodott. Ezért Jahve megáldotta a szünet napját és megszentelte azt.
verso 12
Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig tartsanak napjaid e talajon és ezt Istened, Jahve készül neked megadni.
verso 16
Felebarátod ellen ne tégy hazug tanuságot!
verso 17
Ne kívánkozzál felebarátod házára! Ne kívánkozzál felebarátod feleségére, rabszolgájára, szolgálójára, ökrére, szamarára és semmire, ami felebarátodé!
verso 18
Az egész nép észlelte a dörgéseket, a lobogó tüzeket, a kürtszót és a füstölgő hegyet. Amikor észlelték, imbolyongtak és messzire állottak,
verso 19
majd azt mondták Mózesnek: Te beszélj velünk s mi, meghallgatjuk; de ne beszéljen velünk az Isten, hogy meg ne haljunk!
verso 20
Ekkor Mózes szólt a néphez: Ne féljetek! Mert csak azért jött el az Isten, hogy próbára tegyen titeket s azért, hogy az Ő félelme legyen orcátokon, hogy ne vétkezzetek.
verso 21
Míg a nép távol állott, Mózes közellépett ahhoz a sűrű ködhöz, amelyben az Isten volt.
verso 22
Jahve megszólította Mózest: Így szólj Izráel fiaihoz: Észleltétek, hogy az égből beszéltem veletek.
verso 23
Semmit se készítsetek Én mellém! Ezüst isteneket, arany isteneket ne készítsetek magatoknak!
verso 24
A talajból készíts oltárt Nekem; azon öld le Nekem égő áldozataidat, hálaáldozataidat, juhaidat, barmaidat. Minden helyre, amelyen emlékezetbe hozom Nevemet, elmegyek hozzád és megáldalak téged!
verso 25
Ha pedig kőoltárt építesz Nekem, ne faragottan kövekből építsd! Amikor vésődet rájuk emeled megszentségteleníted őket.
verso 26
Lépcsőn se menj föl az oltárhoz, hogy szégyened le ne lepleződjék rajta!
Libros
