A Kivonulás könyve (Mózes második könyve)
capítulo 13
verso 1
Jahve a következőket beszélte Mózesnek:
verso 2
Nekem szentelj Izráel fiai közül minden elsőszülöttet, minden méh felnyitóját; akár ember, akár barom: Enyém legyen!
verso 3
– Mózes így szólt a néphez: Emlékezzetek vissza erre a napra, amelyen Egyiptomból, a szolgák házából kijöttetek, mert erős karral hozott ki Jahve titeket onnan! Ne egyetek e napon kovászosat!
verso 4
Ezen a napon vonultok ti ki, Ábib (kalász) hónapjában.
verso 5
Ha majd Jahve bevisz titeket a kanaániak, khittiek, emóriak, khivviek, jebusziak földére, mely felől arra esküdött meg atyáitoknak, hogy neked fogja adni, tejjel és mézzel folyó földre: akkor ebben a hónapban végezd el ezt a szolgálatot!
verso 6
Hét napig kovásztalan kenyeret egyél; a hetedik nap ünnep legyen Jahvénak!
verso 7
Hét napon át kovásztalan kenyeret kell ennetek; látható se legyen nálad, sőt egész határodban se kovászos sütemény, se kovász!
verso 8
Ezen a napon beszéld el fiaidnak: Azért tesszük ezt, mert Jahve ezt tette velem azzal, hogy kihozott Egyiptomból.
verso 9
Legyen ez jellé a kezeden és emlékezetővé két szemed között, hogy Jahve tanítása szájadban legyen, mert erős karral hozott ki Jahve Egyiptomból!
verso 10
Időről időre őrizd meg ezt a törvényt a kitűzött időben!
verso 11
– S ha majd Jahve bevisz téged a kanaániak földére, ahogy arra neked és atyáidnak megesküdött s azt neked meg fogja adni:
verso 12
akkor vigyél oda mindent, ami a méhet megnyitja, Jahvénak; a baromnak minden elsőszülöttét, melyet elvet, ha hímnemű, vidd oda Jahvénak;
verso 13
a szamárnak minden elsőszülöttét váltsd meg egy juhval; ha nem váltod meg, törd el a nyakát! Váltsd meg az ember minden elsőszülöttéd fiaid közül!
verso 14
Ha a jövendőben fiad megkérdezne téged: Mit jelent ez? felelj neki: Jahve erős kézzel hozott ki minket Egyiptomból, a szolgák házából!
verso 15
Amikor a faraó megkeményítette magát és nem bocsátott el minket, Jahve Egyiptom földén megölt minden elsőszülöttet, az emberek elsőszülöttétől kezdve a barom elsőszülöttéig. Ezért áldozom én Jahvénak minden hímet, amely a méhet áttöri és megváltok fiaim közül minden elsőszülöttet.
verso 16
Azért van jel a kezeden és emlékeztető a két szemed között: hiszen erős kézzel hozott ki minket Jahve Egyiptomból!
verso 17
Amikor a faraó elbocsátotta a népet, Isten nem vezette őket a filiszteusok földjének útján, mert az közelebb lett volna, mert Jahve azt gondolta: Valahogy meg ne bánja a nép, mikor háborút lát s vissza ne térjen Egyiptomba!
verso 18
Ellenkezőleg Isten körülvezette a népet a puszta útján a Sástenger felé. Izráel fiai harcra készen vonultak fel Egyiptom földéről.
verso 19
Mózes József tetemét is magával vitte, mert az erős esküvéssel eskette meg Izráel fiait: Ha majd egyszer csakugyan meglátogat titeket Isten, vigyétek föl az én csontjaimat is innen magatokkal!
verso 20
Miután Szukkótból elindultak, Étámban, a puszta szélén ütöttek tábort.
verso 21
Jahve előttük járt, nappal felhőoszlopban, hogy az úton vezesse őket, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik, hogy éjjel-nappal mehessenek.
verso 22
A nép elől nem tűnt el nappal a felhőoszlop, éjjel a tűzoszlop.
Libros
