capítulo 38
Akácfából elkészítette az égőáldozati oltárt öt rőf hosszúra, öt rőf szélesre négyszögletben, három rőf magosra;
négy sarkára elkészítette a szarvait; sarkai belőle magából lettek. Aztán bevonta az oltárt rézzel.
Az oltár összes eszközeit is elkészítette: a fazekakat, a lapátokat, a kupákat, a villákat, a hamuvedreket; minden edényt rézből csinált.
Aztán rácsot csinált az oltárnak, hálószerű munkát rézből a párkány alá, alulról feléig tolva fel.
Majd négy karikát öntött a réz rácsnak a négy sarkára, hüvelyekül a rudak számára.
Majd akácfából a rudakat készítette el és bevonta őket rézzel;
a rudakat behúzta az oltár oldalán levő karikákba, hogy azoknál fogva vinni lehessen azt. Deszkalapoktól körülzárt üreggé csinálta azt.
Aztán elkészítette a réz medencét és annak réz állványát a szent szolgálatra felvonuló asszonyok tükreiből, kik a találkozás sátorának bejáratához jártak föl.
Aztán az udvart készítette el, a keleti száraz oldal sodrott bisszuszból készült lepleit száz rőf hosszúra,
annak húsz oszlopát és húsz talpát rézből, az oszlopok horgait és gyűrűit azonban ezüstből.
Elkészítette az északi oldalt is száz rőfnyire, húsz réz oszlopával és húsz talpával és ezüst horgaival és gyűrűivel.
A nyugati oldalra ötven rőf leplet készített, meg annak tíz oszlopát és tíz talpát, oszlopainak ezüst horgait és gyűrűit.
A napkeleti oldalra ötven rőfőt;
egyik szárnyon tizenöt rőf leplet három oszloppal és három talppal;
a másik szárnyon az udvar kapuján innen is, túl is tizenöt rőf leplet három oszlopával és három talpával.
Körös-körül az udvar összes leplei sodrott bisszuszból voltak.
Az oszlopokhoz való talpak rézből voltak, míg az oszlopok horgai és azok gyűrűi ezüstből, az oszlopfői ezüst borítással, az udvar minden oszlopa ezüst gyűrűkkel ellátva.
Az udvar kapujának kárpitja művészi takácsmunka volt kék és piros bíborból, karmazsinból és sodrott bisszuszból; húsz rőf volt a hossza, öt rőf a magossága az anyag szélességének megfelelően.
A kapunak négy oszlopa és négy talpa rézből, horgai ezüstből; az oszlopfők ezüst borítással és gyűrűi ezüstből.
A sátornak és körös-körül az udvarnak összes cövekei rézből voltak.
A hajlék elszámolása következik, a találkozás hajlékáé, amelyet Mózes parancsára ejtettek meg. Áron főpap fiának, Itámárnak vezetése alatt a léviták szolgálatával történt ez meg.
Becaléel, ki a Juda törzséből való Hur fiának, Urinak fia volt, megcsinálta mindazt, amit Jahve Mózesnek parancsolt.
Vele dolgozott a Dán törzséből való Akhiszámán fia, Oholiáb, kovács, tervező, s takácsa a kék és piros bíbor, karmazsin és bisszusz fonalak szőttesének.
– Az összes arany, amelyet a szentély munkálatainál a munkára felhasználtak, a felajánlott arany mennyisége huszonkilenc talentom és hétszáz harminc siklis volt.
A választott gyülekezet megszámoltjaitól származő ezüst száz talentum és ezerhétszáz hetvenöt sékel volt szent sékelben.
Fejenkint egy beka, egy sékel fele a szent sékelben van kivetve mindenkire, aki a népszámláson átmegy, húsz évestől fölfelé, tehát hatszáz három ezer ötszáz ötven emberre.
Száz talentom ezüstöt fordítottak a szentély talpainak, a függöny talpainak kiöntésére, száz talp felel meg száz talentomnak, minden talpnak egy talentum.
Ezer hétszáz hetvenöt sékelből csinálták az oszlopok horgait, bevonták az oszlopfőket és látták el őket karikákkal.
A felajánlott réz hetven talentum volt és kétezer négyszáz sékel;
abból készítették a találkozás sátora bejáratának talpait, a réz oltárt és annak réz rácsát, az oltár minden eszközét,
körös-körül az udvar talpait, az udvar kapujának talpait, a hajlék összes cövekeit és körül az udvar összes cövekeit.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40