A Kivonulás könyve (Mózes második könyve)

capítulo 18

Capítulos:

Midián főpapja, Jetró, Mózes ipa, mindarról hallott, amit Jahve Mózessel és népével, Izráellel cselekedett, hogy Jahve kihozta Izráelt Egyiptomból.

verso 2

Mózes ipa, Jetró elvitte hát Mózes feleségét, Cipporát azután, hogy Mózes haza küldte őt,

verso 3

továbbá két fiát. Ezek közül egyiknek Gersom volt a neve; azt gondolta ugyanis: Vendég voltam idegen földön;

verso 4

másiknak neve Eliezer volt, mert arra gondolt: Atyámnak Istene megszabadított engem a faraó kardjától.

verso 5

Elment hát Mózeshez Mózes ipa, Jetró, Mózes fiai és felesége a pusztába, ahol az táborozott, az Isten hegyére.

verso 6

Ott így szól Mózeshez: Én, a te ipad, Jetró, meg nőd jövünk hozzád. Velem van két fiad!

verso 7

Mózes kiment ipa elé, meghajolt előtte, megcsókolta; egymás egészsége iránt érdeklődtek; aztán bementek a sátorba.

verso 8

Mózes elbeszélte ipának mindazt, amit Jahve Izráelért a faraóval és az egyiptomiakkal cselekedett, mind azt a vesződséget, amellyel az úton találkoztak és hogy Jahve megmentette őket.

verso 9

Jetrót megvidámította mind az a sok jó, amelyet Jahve tett Izráellel, hogy kimentette őket az egyiptomiak kezéből.

verso 10

– Áldott Jahve, hogy megmentett titeket az Egyiptomiak kezéből! – mondotta Jetró, – meg a faraó kezéből; aki kimentett – mondotta Jetró. – Ő mentette ki a népet az egyiptomiak keze alól

verso 11

azért, mert ezek elbizakodottan bántak velök. Most már tudom, hogy Jahve nagyobb az összes isteneknél!

verso 12

Ekkor Jetró, Mózes ipa, égő áldozatot és véres áldozatokat vitt Istennek. Áron és Izráel összes vénei eljöttek, hogy Mózes ipával együtt ebédeljenek az Isten előtt.

verso 13

Másnap Mózes leült, hogy a népet ítélje. Reggeltől estéig ott állott a nép Mózesnél.

verso 14

Mózes ipa mindent megnézett, amit a népnek tett. Aztán megszólalt: Mit teszesz te a néppel?! Miért ülsz egyedül s áll a nép reggeltől estig melletted?

verso 15

– Azért, mert a nép hozzám jön, hogy Istent keresse! – felete ipának Mózes.

verso 16

Mert ha valami ügyük akad, hozzám jönnek; én aztán ítélek ember és ember között s tudtukra adom Isten törvényeit és tanításait.

verso 17

– Nem jó, amit teszesz – felelte Mózesnek az ipa.

verso 18

– Egészen kimerültök te is, meg ez a nép is, amely veled van. Túl nehéz neked ez a dolog, nem tudod egyedül végezni.

verso 19

Most hát hallgass a szómra! Tanácsot adok neked s Isten majd veled lesz! Légy te a nép képviselője Isten előtt; vidd az ügyeket Istenhez!

verso 20

Adj világosságot nekik a törvényekkel és tanításokkal; ösmertesd meg velök azt az utat, amelyen járniok kell s a tennivalót, amelyet tenniük kell!

verso 21

Szemelj ki aztán az egész népből tehetséges férfiakat, istenfélő, igazságszerető férfiakat, kik a megvesztegető ajándékot gyűlölik; rendeld őket föléjük, ezredes, százados, ötvenedes és tizedes főemberekké;

verso 22

ők ítéljék aztán a népet bármely időben! Ha aztán nagyobb ügy akad, azt vigyék eléd; minden kisebb ügyet ellenben ítéljenek meg ők! Így amikor a terhet veled hordozzák, könnyebbséget szereznek neked!

verso 23

Ha ezt a dolgot megteszed és Isten is azt parancsolja neked, akkor képes leszesz megállni és az egész nép is békével menne haza!

verso 24

Mózes hallgatott ipának szavára és mindent megtett, amit mondott neki.

verso 25

Tehetséges férfiakat választott ki Mózes egész Izráelből és őket a nép fölé ezredes, százados, ötvenedes és tizedes főemberekké tette,

verso 26

hogy minden időben ítéljék a népet; a keményebb feladatot Mózes elé vigyék, a kisebb ügyeket azonban mind maguk ítéljék el.

verso 27

Mózes aztán elbocsátotta ipát s az hazájába távozott.