A Kivonulás könyve (Mózes második könyve)
capítulo 34
verso 1
Azután így szólt Jahve Mózeshez: Hasíts magadnak két kőtáblát, olyanokat, mint az előzőek voltak és írd föl a táblákra azokat a szavakat, amelyek az első táblákon voltak, amelyeket összetörtél!
verso 2
Légy elkészült reggelre; jöjj fel reggel a Sinai hegyre és áll ki Nekem a hegy csúcsára!
verso 3
Senki föl ne menjen veled, ember az egész hegyen ne mutassa magát! Juh, marha se menjen ama hegy felé legelni!
verso 4
Mózes hasított két olyan kőtáblát, mint amilyenek az első voltak reggel korán fölkelt és fölment a Sinai hegyre, ahogy azt neki Jahve parancsolta; kezében vitte a két kőtáblát is.
verso 5
Jahve ekkor felhőben alászállott s odaállott melléje. Mikor Mózes Jahvét Nevén szólította,
verso 6
Jahve elvonult előtte és azt kiáltotta: Jahve, Jahve, irgalmas és kegyelmes Isten, hosszútűrő, nagy nyájasságú és hűségű;
verso 7
ki ezer íziglen hallgat nyájasságára; ki a bűntehert, az áthágást, a vétket elengedi; bár egyáltalában nem hagyja büntetés nélkül, hanem a fiakon, az unokákon, a harmadik, a negyedik ízen megkeresi a terhelő bűnt.
verso 8
Mózes sietve meghajolt a földig és leborult;
verso 9
majd így szólt: Ha kedvességet találtam Szemedben, Uram, járj mi közöttünk, mert kemény nyakú nép ez! Bocsásd meg terhelő bűnünket és vétkünket és vezérelj bennünket!
verso 10
Jahve így felelt: Lásd, Én kész vagyok szövetséget kötni! Egész néped előtt csodálatos dolgokat fogok tenni, amilyeneket nem teremtettek az egész földön, semmilyen nemzet között sem! Az egész nép, amely között te vagy, látni fogja Jahve cselekvését, hogy félelmes Ő abban, amit Én veled tenni fogok!
verso 11
Őrizd meg magadnak azt, amit neked parancsolni fogok a mai napon. Ki fogom űzni előled az emóriakat, a kanaániakat, a khittieket, a perizzieket, a khivvieket és a jebusziakat.
verso 12
Vigyázz magadra, hogy szövetséget ne köss ama ország lakóival, amelybe bemenni készülsz, hogy kelepcék ne támadjanak közötted;
verso 13
ellenkezőleg, romboljátok le oltáraikat, törjétek össze oszlopaikat, vágjátok ki aseráikat!
verso 14
Más isten előtt le ne boruljatok, mert Jahvénak Féltékeny a Neve, féltékeny Isten Ő!
verso 15
Szövetséget ne kössetek az ország lakóival; mert ha szajha módra isteneik után mennek, nekik áldozatokat ölnek s meghívnak téged és te áldozataikból eszel;
verso 16
ha lányaik közül hozol feleséget fiaidnak: akkor lányaik majd isteneik után mennek szajha módra és fiaitokat is isteneik után viszik szajhán!
verso 17
Öntött isteneket ne csináljatok magatoknak!
verso 18
A kovásztalan kenyerek ünnepét őrizzétek meg, hét napon át kovásztalan kenyeret egyetek, amit megparancsoltam Ábib (kalász) hónapi találkozásul, mert Ábib hónapban jöttél ki Egyiptomból!
verso 19
Enyém minden, ami a méhet áttöri; ami hímneműnek születik, marhának, juhnak elsőszülötte!
verso 20
A szamár elsőszülöttét váltsd meg egy juhval; ha nem váltod meg, törd el a nyakát! Fiaid közül minden elsőszülöttet válts meg! Üres kézzel ne lásd meg Orcámat!
verso 21
Hat napon át robotolj; a hetedik napon tarts szünetet. Szántáskor, aratáskor tarts szünetet!
verso 22
Készítsd el magadnak a hetek ünnepét, a búzaaratás zsengéit, az évfordulókor a szüret ünnepét!
verso 23
Egy évben háromszor jelenjen meg minden férfid Izráel Istene, Jahve, az Úr színe előtt!
verso 24
Mert nemzeteket teszek földtelenekké orcád előtt; de a te határodat kiszélesítem! Senki meg nem kívánja majd földedet, amíg te följársz, hogy évenkint háromszor Jahve színe előtt megmutasd magadat.
verso 25
Ne ölj Nekem áldozatot úgy, hogy annak vérét kovászoshoz teszed! Az átmenetel ünnepének áldozata reggelig meg ne maradjon!
verso 26
Talajod zsengéinek elejét vidd be Istenednek, Jahvénak házába! Anyja tejében ne főzd meg a gödölyét!
verso 27
– Írd le magadnak ez igéket – mondta Jahve Mózesnek – mert ez igék értelmében kötöttem veled és Izráellel szövetséget!
verso 28
Mózes negyven nap és negyven éjjel volt együtt Jahvéval; ezalatt kenyeret nem evett, vizet nem ivott. A szövetség igéit, a tíz szót leírta a táblákra.
verso 29
Mikor Mózes lement a hegyről, a bizonyság két táblája a kezében volt. Úgy történt azonban, hogy amikor Mózes a Sinai hegyről aláment, nem tudta, hogy arcának bőre ragyog annak következtében, hogy Ő Vele beszélt.
verso 30
Mikor Áron és Izráel összes fiai meglátták Mózest, látták arca bőrének ragyogását, féltek közelébe menni.
verso 31
De amikor Mózes hívta őket, Áron és a választott gyülekezetben levő főemberek visszafordultak hozzá, úgyhogy Mózes beszélhetett velök.
verso 32
Ezután Izráel fiai valamennyien közel mentek hozzá s ő parancsul adta nekik mindazt, amit Jahve vele a Sinai hegyen beszélt.
verso 33
Mikor Mózes bevégezte nekik szánt mondanivalóját, arcára lepelt borított.
verso 34
Amikor Mózes Jahve elé bement, hogy Vele beszéljen, levette a leplet addig, amíg ki nem jött. Aztán kiment és Izráel fiainak elmondta mindazt, amit parancsban kapott.
verso 35
Mialatt Izráel fiai látták Mózes arcát, mivel arcának bőre ragyogott, Mózes arcára tette a leplet addig, amíg újra be nem ment, hogy Jahvéval beszéljen.
Libros
