A Kivonulás könyve (Mózes második könyve)

18. fejezet

Fejezetek:

Midián főpapja, Jetró, Mózes ipa, mindarról hallott, amit Jahve Mózessel és népével, Izráellel cselekedett, hogy Jahve kihozta Izráelt Egyiptomból.

2. vers

Mózes ipa, Jetró elvitte hát Mózes feleségét, Cipporát azután, hogy Mózes haza küldte őt,

3. vers

továbbá két fiát. Ezek közül egyiknek Gersom volt a neve; azt gondolta ugyanis: Vendég voltam idegen földön;

4. vers

másiknak neve Eliezer volt, mert arra gondolt: Atyámnak Istene megszabadított engem a faraó kardjától.

5. vers

Elment hát Mózeshez Mózes ipa, Jetró, Mózes fiai és felesége a pusztába, ahol az táborozott, az Isten hegyére.

6. vers

Ott így szól Mózeshez: Én, a te ipad, Jetró, meg nőd jövünk hozzád. Velem van két fiad!

7. vers

Mózes kiment ipa elé, meghajolt előtte, megcsókolta; egymás egészsége iránt érdeklődtek; aztán bementek a sátorba.

8. vers

Mózes elbeszélte ipának mindazt, amit Jahve Izráelért a faraóval és az egyiptomiakkal cselekedett, mind azt a vesződséget, amellyel az úton találkoztak és hogy Jahve megmentette őket.

9. vers

Jetrót megvidámította mind az a sok jó, amelyet Jahve tett Izráellel, hogy kimentette őket az egyiptomiak kezéből.

10. vers

– Áldott Jahve, hogy megmentett titeket az Egyiptomiak kezéből! – mondotta Jetró, – meg a faraó kezéből; aki kimentett – mondotta Jetró. – Ő mentette ki a népet az egyiptomiak keze alól

11. vers

azért, mert ezek elbizakodottan bántak velök. Most már tudom, hogy Jahve nagyobb az összes isteneknél!

12. vers

Ekkor Jetró, Mózes ipa, égő áldozatot és véres áldozatokat vitt Istennek. Áron és Izráel összes vénei eljöttek, hogy Mózes ipával együtt ebédeljenek az Isten előtt.

13. vers

Másnap Mózes leült, hogy a népet ítélje. Reggeltől estéig ott állott a nép Mózesnél.

14. vers

Mózes ipa mindent megnézett, amit a népnek tett. Aztán megszólalt: Mit teszesz te a néppel?! Miért ülsz egyedül s áll a nép reggeltől estig melletted?

15. vers

– Azért, mert a nép hozzám jön, hogy Istent keresse! – felete ipának Mózes.

16. vers

Mert ha valami ügyük akad, hozzám jönnek; én aztán ítélek ember és ember között s tudtukra adom Isten törvényeit és tanításait.

17. vers

– Nem jó, amit teszesz – felelte Mózesnek az ipa.

18. vers

– Egészen kimerültök te is, meg ez a nép is, amely veled van. Túl nehéz neked ez a dolog, nem tudod egyedül végezni.

19. vers

Most hát hallgass a szómra! Tanácsot adok neked s Isten majd veled lesz! Légy te a nép képviselője Isten előtt; vidd az ügyeket Istenhez!

20. vers

Adj világosságot nekik a törvényekkel és tanításokkal; ösmertesd meg velök azt az utat, amelyen járniok kell s a tennivalót, amelyet tenniük kell!

21. vers

Szemelj ki aztán az egész népből tehetséges férfiakat, istenfélő, igazságszerető férfiakat, kik a megvesztegető ajándékot gyűlölik; rendeld őket föléjük, ezredes, százados, ötvenedes és tizedes főemberekké;

22. vers

ők ítéljék aztán a népet bármely időben! Ha aztán nagyobb ügy akad, azt vigyék eléd; minden kisebb ügyet ellenben ítéljenek meg ők! Így amikor a terhet veled hordozzák, könnyebbséget szereznek neked!

23. vers

Ha ezt a dolgot megteszed és Isten is azt parancsolja neked, akkor képes leszesz megállni és az egész nép is békével menne haza!

24. vers

Mózes hallgatott ipának szavára és mindent megtett, amit mondott neki.

25. vers

Tehetséges férfiakat választott ki Mózes egész Izráelből és őket a nép fölé ezredes, százados, ötvenedes és tizedes főemberekké tette,

26. vers

hogy minden időben ítéljék a népet; a keményebb feladatot Mózes elé vigyék, a kisebb ügyeket azonban mind maguk ítéljék el.

27. vers

Mózes aztán elbocsátotta ipát s az hazájába távozott.