A Kivonulás könyve (Mózes második könyve)

31. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Majd így beszélt Jahve Mózessel:


2. vers

Nézd csak! Becaléelt, az Uri fiát, aki Hur fia a Juda törzséből, név szerint kihívtam!


3. vers

Isten Szellemével töltöttem őt meg, bölcsességgel, belátással, tudással minden munkában,


4. vers

hogy gondolatokat gondoljon ki; hogy dolgozni tudjon arannyal, ezüsttel, rézzel,


5. vers

foglalatba való kövek vésésével, fafaragással, hogy mindenféle munkát el tudjon végezni.


6. vers

Én még Oholiábot rendeltem mellé, Akhiszámán fiát a Dán törzséből. Amellett minden bölcs szívűnek szívébe bölcsességet adtam, hogy mindazt a munkát el tudják végezni, amit megparancsoltam neked:


7. vers

a találkozás sátorát, a bizonyság ládáját, meg a fedőlapot, amely rajta van; aztán a sátor összes eszközét;


8. vers

az asztalt és eszközeit, a tiszta arany mécslábat és összes eszközeit, a füstölő oltárt,


9. vers

az égő áldozat oltárát és annak minden eszközét, a medencét és annak állványát;


10. vers

a mintás szövésű ruhákat, Áron papnak szent ruháit, fiainak ruháit a papi szolgálat végzésére;


11. vers

a felkenés olaját, a jóillatú fűszerekből készített füstölőszert a szentély számára; elkészítsék egészen aszerint, ahogy Én parancsoltam neked.


12. vers

Aztán így szólt Jahve Mózeshez:


13. vers

Te aztán így beszélj Izráel fiaihoz: Bizonyára meg kell őriznetek szünnapjaimat! Hiszen ez a jel köztem és közöttetek nemzedékeiteken át, hogy ismeretessé váljék, hogy Én Jahve vagyok a ti megszentelőtök!


14. vers

Azért őrizzétek meg a szünnapot, mert az szentség nektek. Annak, aki azt megszentségteleníti, okvetlen meg kell halnia; mert minden léleknek, aki munkát végez rajta, ki kell irtatnia népe kebeléből.


15. vers

Hat napon át kell a munkát tenni; a hetedik napon a szünnapok szünnapja (szombatok szombatja) van; Jahve szentsége: okvetlen meghal az, aki a szombat napján munkát végez!


16. vers

Így hát Izráel fiai meg fogják őrizni a szünnapot (szombatot) azzal, hogy nemzedékeiken át örök szövetséggé teszik a szombatot!


17. vers

Örökre szóló jel az, mert hat napon át készítette Jahve a mennyet és a földet; a hetedik napon azonban szünetet tartott és föllélegzett.


18. vers

Mikor Jahve a Sinai hegyen befejezte a Mózessel folytatott beszélgetését, két Isten ujjával teleírt kőtáblát adott neki.

Fejezetek:


Könyvek