A Kivonulás könyve (Mózes második könyve)
14. fejezet
1. vers
Jahve beszédet kezdett Mózessel:
2. vers
Mondd meg Izráel fiainak: térjenek vissza és Pihakhiróttal szemben üssenek tábort Migdól és a tenger között.
3. vers
A faraó majd azt gondolja szívében: az izráeliek ide-oda tévelyegnek az országban, rájuk zárult a puszta!
4. vers
Megszilárdítom majd a faraó szívét, hogy vegye őket üldözőbe; aztán megdicsőítem majd Magamat a faraón és egész haderején és meg fogják tudni, hogy Én Jahve vagyok. Úgy is cselekedtek.
5. vers
Mikor Egyiptom királyának megjelentették, hogy a nép elfutott, megfordult a faraónak és szolgáinak szíve a nép irányában és így szóltak: Mit tettünk, hogy elbocsátottuk a népet s többé nem szolgálnak minket?!
6. vers
Fölszerszámoztatta hadi szekerét és népét magával vitte.
7. vers
Hatszáz válogatott hadi szekeret vitt magával, továbbá minden egyiptomi hadi szekeret s mindeniken harmadik harcost.
8. vers
Jahve megszilárdította Egyiptom királyának, a faraónak szívét, hogy üldözőbe vegye Izráel fiait, noha Izráel fiai magasra emelt Kéz oltalma alatt vonultak ki.
9. vers
Az egyiptomiak, nyomon követve őket, a faraó szekereinek minden lova, lovasai, hadserege elérték őket, amint a tenger partján Pihakhirótnál, Bálcefónnal szemben táboroztak.
10. vers
Amikor a faraó közel ért és Izráel fiai szemöket rájok emelvén meglátták, hogy az egyiptomiak nyomukban vannak, igen félni kezdtek. Ekkor Izráel fiai Jahvéhoz kiáltottak.
11. vers
Majd azt mondták Mózesnek: Egyiptomban nem volt sír elég, hogy ide hoztál bennünket a pusztába meghalni?! Mit tettél velünk?! Miért hoztál ki bennünket Egyiptomból?!
12. vers
Nem megmondottuk-e neked Egyiptomban: Hagyj békén minket! Hadd szolgáljuk az egyiptomiakat! Hiszen jobb nekünk az egyiptomiakat szolgálni, mint a pusztában meghalni!
13. vers
Mózes azonban így szólt a néphez: Ne féljetek! Álljatok szilárdan! Meg fogjátok látni Jahve szabadítását, melyet ma készít nektek! Mert azokat az egyiptomiakat, akiket ma láttok, soha többé nem fogjátok látni!
14. vers
Jahve fog harcolni értetek, ti pedig veszteg maradtok!
15. vers
– Miért kiáltasz Hozzám?! – szól Jahve Mózeshez. – Mondd meg Izráel fiainak, hogy keljenek útra!
16. vers
Te pedig emeld föl botodat, nyújtsd ki kezedet a tengerre és hasítsd meg azt, hogy Izráel fiai a tenger közepében is szárazon menjenek!
17. vers
Én pedig meg fogom szilárdítani az egyiptomiak szívét, hogy utánatok menjenek s aztán meg fogok dicsőülni a faraón, egész hadseregén, szekerein és lovasain.
18. vers
Akkor aztán meg fogják tudni az egyiptomiak, hogy Én Jahve vagyok s hogy megdicsőítem magamat a faraón, szekerein és lovasain.
19. vers
Ekkor megindult Jahve angyala, ki Izráel tábora előtt járt és mögéjük ment; megindult a felhőoszlop is orcájuk elül és mögéjük állott;
20. vers
oda ment az egyiptomiak tábora és Izráel tábora közé. Egyfelől volt a felhő és a sötétség, másfelől megvilágosodott az éjszaka, úgyhogy egész éjen át egyik fél sem közeledhetett a másikhoz.
21. vers
Mózes kinyújtotta kezét a tengerre és Jahve egész éjjel fújó erős keleti széllel arra bírta a tengert, hogy elmenjen; ezzel a tengert szárazzá tette s a vizek meghasadtak.
22. vers
Így Izráel fiai a tenger közepén szárazon jártak és a vizek jobbrul-balrul falakként álltak.
23. vers
Az egyiptomiak üldözéshez fogtak s a faraónak minden lova, szekere, lovasa utánuk ment a tenger közepébe.
24. vers
A reggeli őrváltás idején a tűz és felhőoszlopból Jahve rátekintett az egyiptomiak táborára és megzavarta az egyiptomiak táborát:
25. vers
akadályozta kocsijaiknak kerekét és csak nehezen engedte tovább menni. Ekkor megszólalt Egyiptom: Meneküljünk Izráel elől, mert Jahve harcol értük Egyiptommal!
26. vers
Jahve aztán Mózesnek szólt: Nyújtsd ki kezedet a tengerre, hadd zúduljanak a vizek az egyiptomiakra, szekereikre és lovasaikra!
27. vers
Mózes kinyújtotta kezét a tengerre s a tenger visszatért a reggel feltüntekor állandó helyére. Az egyiptomiak az árral szembe menekültek s Jahve belerázta őket a tenger közepébe.
28. vers
A visszatért habok elfedték a szekereket, a lovasokat, a faraó egész hadseregét, mely az izráelieket követve a tengerbe szállt. Nem maradt meg közülük egy sem!
29. vers
Izráel fiai ellenben szárazon mentek át a tenger közepén s a vizek jobbrul is, balrul is falakként emelkedtek fel.
30. vers
Azon a napon szabadította meg Jahve Izráelt az egyiptomiak kezéből. Izráel holtan pillantotta meg az egyiptomiakat a tenger partján.
31. vers
Izráel csak nézte a hatalmas nagy erőt, amelyet Jahve az egyiptomiakon mutatott meg és féltek Tőle. Majd hittek Jahvéban és szolgájában, Mózesben.
Könyvek
