A Kivonulás könyve (Mózes második könyve)

chapter 14


Chapters:


verse #1

Jahve beszédet kezdett Mózessel:


verse #2

Mondd meg Izráel fiainak: térjenek vissza és Pihakhiróttal szemben üssenek tábort Migdól és a tenger között.


verse #3

A faraó majd azt gondolja szívében: az izráeliek ide-oda tévelyegnek az országban, rájuk zárult a puszta!


verse #4

Megszilárdítom majd a faraó szívét, hogy vegye őket üldözőbe; aztán megdicsőítem majd Magamat a faraón és egész haderején és meg fogják tudni, hogy Én Jahve vagyok. Úgy is cselekedtek.


verse #5

Mikor Egyiptom királyának megjelentették, hogy a nép elfutott, megfordult a faraónak és szolgáinak szíve a nép irányában és így szóltak: Mit tettünk, hogy elbocsátottuk a népet s többé nem szolgálnak minket?!


verse #6

Fölszerszámoztatta hadi szekerét és népét magával vitte.


verse #7

Hatszáz válogatott hadi szekeret vitt magával, továbbá minden egyiptomi hadi szekeret s mindeniken harmadik harcost.


verse #8

Jahve megszilárdította Egyiptom királyának, a faraónak szívét, hogy üldözőbe vegye Izráel fiait, noha Izráel fiai magasra emelt Kéz oltalma alatt vonultak ki.


verse #9

Az egyiptomiak, nyomon követve őket, a faraó szekereinek minden lova, lovasai, hadserege elérték őket, amint a tenger partján Pihakhirótnál, Bálcefónnal szemben táboroztak.


verse #10

Amikor a faraó közel ért és Izráel fiai szemöket rájok emelvén meglátták, hogy az egyiptomiak nyomukban vannak, igen félni kezdtek. Ekkor Izráel fiai Jahvéhoz kiáltottak.


verse #11

Majd azt mondták Mózesnek: Egyiptomban nem volt sír elég, hogy ide hoztál bennünket a pusztába meghalni?! Mit tettél velünk?! Miért hoztál ki bennünket Egyiptomból?!


verse #12

Nem megmondottuk-e neked Egyiptomban: Hagyj békén minket! Hadd szolgáljuk az egyiptomiakat! Hiszen jobb nekünk az egyiptomiakat szolgálni, mint a pusztában meghalni!


verse #13

Mózes azonban így szólt a néphez: Ne féljetek! Álljatok szilárdan! Meg fogjátok látni Jahve szabadítását, melyet ma készít nektek! Mert azokat az egyiptomiakat, akiket ma láttok, soha többé nem fogjátok látni!


verse #14

Jahve fog harcolni értetek, ti pedig veszteg maradtok!


verse #15

– Miért kiáltasz Hozzám?! – szól Jahve Mózeshez. – Mondd meg Izráel fiainak, hogy keljenek útra!


verse #16

Te pedig emeld föl botodat, nyújtsd ki kezedet a tengerre és hasítsd meg azt, hogy Izráel fiai a tenger közepében is szárazon menjenek!


verse #17

Én pedig meg fogom szilárdítani az egyiptomiak szívét, hogy utánatok menjenek s aztán meg fogok dicsőülni a faraón, egész hadseregén, szekerein és lovasain.


verse #18

Akkor aztán meg fogják tudni az egyiptomiak, hogy Én Jahve vagyok s hogy megdicsőítem magamat a faraón, szekerein és lovasain.


verse #19

Ekkor megindult Jahve angyala, ki Izráel tábora előtt járt és mögéjük ment; megindult a felhőoszlop is orcájuk elül és mögéjük állott;


verse #20

oda ment az egyiptomiak tábora és Izráel tábora közé. Egyfelől volt a felhő és a sötétség, másfelől megvilágosodott az éjszaka, úgyhogy egész éjen át egyik fél sem közeledhetett a másikhoz.


verse #21

Mózes kinyújtotta kezét a tengerre és Jahve egész éjjel fújó erős keleti széllel arra bírta a tengert, hogy elmenjen; ezzel a tengert szárazzá tette s a vizek meghasadtak.


verse #22

Így Izráel fiai a tenger közepén szárazon jártak és a vizek jobbrul-balrul falakként álltak.


verse #23

Az egyiptomiak üldözéshez fogtak s a faraónak minden lova, szekere, lovasa utánuk ment a tenger közepébe.


verse #24

A reggeli őrváltás idején a tűz és felhőoszlopból Jahve rátekintett az egyiptomiak táborára és megzavarta az egyiptomiak táborát:


verse #25

akadályozta kocsijaiknak kerekét és csak nehezen engedte tovább menni. Ekkor megszólalt Egyiptom: Meneküljünk Izráel elől, mert Jahve harcol értük Egyiptommal!


verse #26

Jahve aztán Mózesnek szólt: Nyújtsd ki kezedet a tengerre, hadd zúduljanak a vizek az egyiptomiakra, szekereikre és lovasaikra!


verse #27

Mózes kinyújtotta kezét a tengerre s a tenger visszatért a reggel feltüntekor állandó helyére. Az egyiptomiak az árral szembe menekültek s Jahve belerázta őket a tenger közepébe.


verse #28

A visszatért habok elfedték a szekereket, a lovasokat, a faraó egész hadseregét, mely az izráelieket követve a tengerbe szállt. Nem maradt meg közülük egy sem!


verse #29

Izráel fiai ellenben szárazon mentek át a tenger közepén s a vizek jobbrul is, balrul is falakként emelkedtek fel.


verse #30

Azon a napon szabadította meg Jahve Izráelt az egyiptomiak kezéből. Izráel holtan pillantotta meg az egyiptomiakat a tenger partján.


verse #31

Izráel csak nézte a hatalmas nagy erőt, amelyet Jahve az egyiptomiakon mutatott meg és féltek Tőle. Majd hittek Jahvéban és szolgájában, Mózesben.

Chapters:


Books