A Kivonulás könyve (Mózes második könyve)

chapter 33


Chapters:


verse #1

Újra beszélt Jahve Mózessel: Eredj, menjetek föl innen te meg a nép, amelyet Egyiptom földéről fölhoztam, arra a földre, amely felől így esküdtem meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak: Magodnak fogom adni!


verse #2

Angyalomat küldöm el orcád előtt s kiűzöm a kanaánit, az emórit, a khittit, a perizhit, a khivvit és a jebuszit.


verse #3

Menjetek föl egy tejjel, mézzel folyó országba! Én azonban nem megyek föl ti közöttetek, mert kemény nyakú nép vagy te; különben meg kellene, hogy emésszelek az úton.


verse #4

Mikor a nép meghallotta ezt a bajhozó beszédet, elszomorodott és senki sem vette magára ékszerét.


verse #5

Ekkor Jahve így szólt Mózeshez: Mondd meg Izráel fiainak: Kemény nyakú nép vagytok ti! Ha Én csak egy szempillantásig köztetek járnék, véget vetnék tinéktek. Most hát szedjétek le ékszereiteket s Én majd meglátom, mit tehetek veletek!


verse #6

Ekkor a Hóreb hegyétől kezdve Izráel fiai letépték ékszerüket.


verse #7

Mózes meg fogta a sátort és a táboron kívül, a tábortól bizonyos távolságra feszítette azt ki Neki (Jahvénak). Elnevezte azt a találkozás sátorának. Ettől fogva aki Jahvét kereste, annak mindnek ki kellett mennie a sátorhoz, amely a táboron kívül volt.


verse #8

Úgy volt aztán, hogy amikor Mózes kiment a sátorhoz, az egész nép fölkelt, kiki oda állott sátora bejáratához és Mózes után tekintett, amíg csak be nem ment a sátorba.


verse #9

Amikor pedig Mózes bement a sátorba, leszállott a felhő-oszlop, odaállott a sátor bejáratához és úgy beszélt Mózessel.


verse #10

Amikor meglátták, hogy a felhő-oszlop a sátor bejáratnál áll, fölkelt az egész nép és sátora ajtajában mindenki leborult.


verse #11

Jahve szemtől szembe beszélt Mózessel, mintahogy valaki a barátjával szokott beszélgetni. Mózes aztán visszatért a táborba; de szolgája, Józsué, a Nun fia, egy ifjú nem távozott a sátorból.


verse #12

Mózes egyszer így szólt Jahvéhoz: Látod, Te mondtad nékem, hogy vezessem föl ezt a népet; de nem tudattad velem, hogy kit küldesz el velem. Te mondtad, hogy névről ösmersz engemet és azt is, hogy kedvességet találtam szemedben.


verse #13

Most hát ha kedvességet találtam szemedben, tudasd velem a Te utadat; hadd ösmerjelek meg Téged, hogy kedvességet találjak szemedben! Lásd be azt is, hogy Veled van ez a nemzet!


verse #14

– Orcám megy el – felelte – és majd nyugalomba vezetlek el tégedet.


verse #15

Majd Mózes szól hozzá: Ha nem jönne el Orcád, akkor ne vigy fel minket innen!


verse #16

hát ugyan mi egyébről lehet megtudni, hogy én és a Te néped kedvességet találtunk szemedben, ha nem arról, hogy velünk jössz, hogy én és a Te néped minden néptől el vagyunk választva, amely a talaj szinén lakik?!


verse #17

Még ezt a dolgot is megteszem, amelyet említettél! – mondotta Jahve Mózesnek. – mert kedvességre leltél szememben és Én neveden ösmerlek téged!


verse #18

Mózes erre azt mondta: Mutasd meg nekem dicsőségedet!


verse #19

– El fogom vonultatni előtted minden szépségemet – felelte Jahve – s kikiáltom előtted a Jahve Nevet és majd kedvességet gyakorlok aziránt, akihez kedves vagyok és irgalmazok annak, akihez irgalmas vagyok!


verse #20

Majd azt mondta: Nem láthatod meg Arcomat, mert nem láthat Engem ember anélkül, hogy meg nem halna!


verse #21

Azután ezt mondta Jahve: Itt van egy hely Nálam: állj a kősziklára!


verse #22

Amíg majd átvonul dicsőségem, a kőszikla odvába helyezlek téged; átvonulásom idejéig elfedlek téged a tenyeremmel.


verse #23

De majd elvonom a tenyeremet s akkor hátulról meglátsz Engemet; Arcomat azonban nem láthatod!

Chapters:


Books