A Kivonulás könyve (Mózes második könyve)

chapter 20


Chapters:


verse #1

A következő szavakat mind az Isten szólta. Így szólott:


verse #2

Én Jahve vagyok, a te Istened, aki téged Egyiptom földéről, a szolgák házából kihoztalak!


verse #3

Rajtam kívül más istened ne legyen!


verse #4

Ne csinálj magadnak bálványképet, semmi olyan alakot, ami fent az égben, alant a földön, vagy a föld alatt a vizekben van!


verse #5

Ne borulj le előttük, ne szolgáld őket, mert Én, Jahve vagyok a te Istened, féltékeny Isten, ki azoknak a fiain keresem meg az atyák bűnének tartozását, akik Engem gyűlölnek;


verse #6

de ezer íziglen kegyelmet gyakorlok azokon, akik Engem szeretnek.


verse #7

Hiában nyelvedre ne vedd Istenednek, Jahvénak Nevét, mert Jahve nem fogja büntetlenül hagyni azt, aki az Ő nevét hiában ajkára veszi.


verse #8

Megemlékezzél arról, hogy meg kell szentelned a szünet (szombat) napját!


verse #9

Hat napon szolgálj és végezd minden tennivalódat;


verse #10

de a hetedik nap Istenednek, Jahvénak szünnapja; semmi tennivalódat akkor ne végezd, se te, se fiad, se leányod, se rabszolgád, se rabszolgálód, se barmod, se vendéged, aki kapuidon belül van!


verse #11

Mert hat napon készítette Jahve is az eget, a földet, a tengert s mindent ami bennök van; a hetedik napon pedig megnyugodott. Ezért Jahve megáldotta a szünet napját és megszentelte azt.


verse #12

Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig tartsanak napjaid e talajon és ezt Istened, Jahve készül neked megadni.


verse #13

Ne ölj!


verse #14

Ne paráználkodjál!


verse #15

Ne lopj!


verse #16

Felebarátod ellen ne tégy hazug tanuságot!


verse #17

Ne kívánkozzál felebarátod házára! Ne kívánkozzál felebarátod feleségére, rabszolgájára, szolgálójára, ökrére, szamarára és semmire, ami felebarátodé!


verse #18

Az egész nép észlelte a dörgéseket, a lobogó tüzeket, a kürtszót és a füstölgő hegyet. Amikor észlelték, imbolyongtak és messzire állottak,


verse #19

majd azt mondták Mózesnek: Te beszélj velünk s mi, meghallgatjuk; de ne beszéljen velünk az Isten, hogy meg ne haljunk!


verse #20

Ekkor Mózes szólt a néphez: Ne féljetek! Mert csak azért jött el az Isten, hogy próbára tegyen titeket s azért, hogy az Ő félelme legyen orcátokon, hogy ne vétkezzetek.


verse #21

Míg a nép távol állott, Mózes közellépett ahhoz a sűrű ködhöz, amelyben az Isten volt.


verse #22

Jahve megszólította Mózest: Így szólj Izráel fiaihoz: Észleltétek, hogy az égből beszéltem veletek.


verse #23

Semmit se készítsetek Én mellém! Ezüst isteneket, arany isteneket ne készítsetek magatoknak!


verse #24

A talajból készíts oltárt Nekem; azon öld le Nekem égő áldozataidat, hálaáldozataidat, juhaidat, barmaidat. Minden helyre, amelyen emlékezetbe hozom Nevemet, elmegyek hozzád és megáldalak téged!


verse #25

Ha pedig kőoltárt építesz Nekem, ne faragottan kövekből építsd! Amikor vésődet rájuk emeled megszentségteleníted őket.


verse #26

Lépcsőn se menj föl az oltárhoz, hogy szégyened le ne lepleződjék rajta!

Chapters:


Books