chapter 9
Jahve szólott Mózesnek: Menj be a faraóhoz és szólj így hozzá: Ezt mondja a héberek Istene, Jahve: Bocsásd el népemet, hadd szolgáljanak Nékem!
Ha pedig vonakodnál elbocsátani azt és továbbra is erősen tartanád őket,
akkor Jahve Keze nehezedik állatállományodra, amely lovakban, szamarakban, tevékben, marhában, juhokban a mezőn van, igen súlyos dögvész!
Jahve azonban különbséget fog tenni Izráel állatállománya és Egyiptom állatállománya között, mindabból, ami Izráel fiaié, semmi meg nem fog halni!
Jahve még az időpontot is megjelölte: Holnap fog ez a dolog megtörténni!
Másnaptól kezdve meg is tette Jahve ezt a dolgot: meghalt az egyiptomiak egész állatállománya, de Izráel fiainak állatai közül egy sem halt meg.
A faraó odaküldött s megtudta, hogy Izráel állatállományából egy sem halt meg.
Jahve aztán így szól Mózeshez és Áronhoz: Vegyetek magatokhoz két teli tenyérrel kemencekormot és Mózes szórja azt a faraó szeme láttára az ég felé!
Olyanná lesz, mintha malompor volna, Egyiptom egész földe fölött s emberen, állaton Egyiptom egész földén keléseket fog okozni, melyek mint himlő fakadnak ki.
Vettek hát a kemencekoromból, oda álltak a faraó elé; Mózes az ég felé szórta azt és az kelésekké lett emberen és marhákon, melyek himlőként fakadtak ki.
Az írástudók a kelések miatt nem voltak képesek Mózes előtt megállni, mert a kelések az írástudókon is és minden egyiptomin rajta voltak.
Jahve azonban megerősítette a faraó szívét, úgyhogy nem hallgatott rájuk, amiképpen Jahve azt Mózesnek megmondotta.
Jahve ezt mondta Mózesnek: Kelj föl kora reggel, állj a faraó elé és mondd meg neki: Jahve, a héberek Istene ezt mondja: Bocsásd el népemet, hadd szolgáljon Nekem!
mert ez alkalommal szívedre, továbbá szolgáidra, népedre akarom bocsátani minden csapásomat, azért, hogy tudd meg, hogy az egész földön nincs Hozzám hasonló!
Mert már most kinyújthattam volna Kezemet és megverhettelek volna dögvésszel téged és népedet, úgyhogy eltűntél volna a földről;
mégis azért hagytam, hogy megállj, hogy megmutassam neked hatalmamat és hogy az egész földön beszéljenek Nevemről.
Még mindig útját állod annak, hogy népem elbocsáttassék.
Holnap ilyen időtájban igen súlyos jégesőt hullatok, melyhez hasonló egyiptomban megalapításának napjától fogva mostanáig nem volt.
Most hát küldj el, meneküljön el állatállományod, mindened, amid a mezőn van, ember és barom; mindenre, ami a mezőn található s amit nem hajtanak be házba, rászakad a jégeső és meghal.
Mindazok, akik a faraó szolgái közül Jahve szavát félték, rabszolgáikat és állataikat a házakba menekítették;
de aki szívét nem irányította Jahve szavára, az künn hagyta rabszolgáit és állatait a mezőn.
– Nyújtsd ki kezedet az égre – mondta Jahve Mózesnek – legyen jégeső Egyiptom földén; hulljon az emberre, baromra, minden mezei vetésre Egyiptom földén!
Mózes erre kinyújtotta botját az égre s Jahve mennydörgést és jégesőt küldött, tűz szállt alá a földre: Jahve jégesőt hullatott Egyiptom földére.
Jégeső támadt, egymást érő villámlás a jégeső között; igen súlyos volt, melyhez hasonló egész földön nem volt még, mióta abban nemzett lakott.
Agyonvert a jégeső Egyiptom földén mindent, ami a mezőn volt, embertől a baromig; leverte a jégeső a mező minden veteményét, összetörte a mező minden fáját.
Csak a Gósen földén nem volt jégeső, ahol Izráel fiai laktak.
Ekkor a faraó Mózesért és Áronért küldött és így szólt hozzájuk: Ez egyszer vétkeztem! Jahve az igazságos; engemet és népemet terhel a bűn!
Könyörögjetek Jahvéhoz! Sok már Jahve mennydörgő szava és a jégeső! El foglak bocsátani titeket; nem kell tovább maradnotok!
Mózes ezt felelte néki: Mihelyt kijutok a városból, kinyújtom kezemet Jahvéhoz s a mennydörgés megszűnik, jégeső nem lesz többé, hogy megtudd, hogy Jahvéé a föld!
Tudom azonban, hogy te és szolgáid még nem félitek Jahvénak, az Istennek Orcáját.
A len és az árpa le voltak verve, mert a len kalászban volt és az árpa virágban.
A búzát és a tönkölyt nem verte le a jég, mert azok későbbiek.
Mózes kiment a faraó elől a városba, kiterjesztette kezét Jahvéhoz; erre megszűnt a mennydörgés és a jégeső; az eső nem ömlött többé a földre.
Mikor a faraó látta, hogy megszűnt az eső, a jég és a mennydörgés, tovább vétkezett; szívüket megnehezítették ő is, szolgái is.
Mivel a faraó szíve megerősödött, nem bocsátotta el Izráel fiait amint azt Jahve Mózesen át megmondotta.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly