chapter 5
Azután Mózes és Áron bementek a faraóhoz és így szóltak hozzá: Így szól Izráel Istene, Jahve: Bocsásd el népemet; hadd üljenek Nekem ünnepet a pusztában!
A faraó ezt felelte: Kicsoda Jahve, hogy szavára hallgassak, hogy elbocsássam Izráelt?! Nem ösmerem Jahvét és nem is bocsátom el Izráelt!
Mózes és Áron ezt felelték: A héberek Istene ránk bukkant: hadd menjünk el hát három napi járásra a pusztába s áldozzunk Istenünknek, Jahvénak, hogy dögvésszel vagy karddal meg ne verjen bennünket!
Egyiptom királya így szólt hozzájuk: Mózes és Áron, miért akarjátok a népet a munkától elvonni? Menjetek dolgozni.
Szólt a faraó: Na lám! Sok a föld népe most és ti szüneteltetitek a munkájukat!
Aznap megparancsolta a faraó a hajcsároknak, akik a nép között voltak és az írnokoknak:
Többé ne adjatok a népnek a téglakészítéshez szalmát, mint ezelőtt tettétek! Menjenek el maguk és gyűjtsenek maguknak szalmát.
De a megállapított téglamennyiséget, melyet azelőtt készítettek, be kell hajtani rajtuk, ne vonjanak le belőle! Mert renyhél; azért kiáltoznak így: Hadd menjünk áldozni Istenünknek!
Legyen nehéz a szolgálat az embereknek; hadd legyenek vele elfoglalva s ne kacsintgassanak hazug szavak felé!
Kimentek hát a nép hajcsárai és írnokai a néphez és így szóltak: Ezt mondja a faraó: Többé nem adok nektek szalmát.
Ti menjetek el és szedjetek magatoknak szalmát onnan, ahol találtok; de semmit le nem vonhattok szolgálatotokból!
Erre a nép elszéledt Egyiptom egész földén, hogy pozdorját szedjenek maguknak szalma helyett.
A hajcsárok szorongatták őket; azt mondták: Végezzétek el munkátokat, minden nap az arra a napra kiszabottat, mint akkor, amikor volt szalma!
Megverték Izráel fiainak írnokait, akiket a faraó hajcsárai helyeztek föléjük; azt mondták ezek; Mért nem végeztétek el a nektek kiszabott téglamennyiséget tegnap is, ma is úgy, mint ezelőtt?!
Ekkor Izráel fiainak írnokai bementek a faraóhoz és hozzá kiáltottak: Mért teszesz így szolgáiddal?!
Nem adnak semmi szalmát a szolgálathoz és mégis azt mondják nekünk: Készítsetek téglákat! Szolgáidat megverték: vétkezel néped ellen!
– Renyhék vagytok! – mondta a faraó – renyhék; azért mondjátok: Menjünk el, áldozzunk Jahvénak!
Most hát menjetek, szolgáljatok; de szalmát nem adnak nektek; a kiszabott téglamennyiséget azonban adjátok be!
Mikor Izráel fiainak írnokai látták, hogy bajban vannak, így szóltak: Nem vonhattok le a minden napra kiszabott téglaadagból!
Mikor a faraó elől kijöttek, Mózesbe és Áronba ütköztek, kik ott álltak s rájuk vártak;
és azt mondták nekik: Jahve tekintsen rátok és tegyen ítéletet azért, hogy rossz illatuakká tettetek minket a faraó szemében és szolgáinak szemében, hogy kardot adtatok kezükbe, hogy megöljenek minket!
Mózes ekkor visszatért Jahvéhoz és ezt mondta: Uram, mért hoztál bajt erre a népre? Mért küldtél el engem?!
Azóta, hogy bementem a faróhoz, hogy Nevedben szóljak, gonoszul bánt ezzel a néppel és Te nem mentetted meg népedet semmiképpen.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40