A Kivonulás könyve (Mózes második könyve)

chapter 12


Chapters:


verse #1

Jahve így szólott Mózeshez és Áronhoz Egyiptom földén:


verse #2

Ez a hónap legyen nektek a hónapok feje, az évnek első hónapja.


verse #3

Beszéljetek Izráel választott gyülekezetéhez; mondjátok: E hónap tizedik napján vegyen magának atyáinak háza szerint kiki egy bárányt a házába!


verse #4

Ha túl kevesen vannak a házban egy bárányra, vegyen a gazda és a házához legközelebbi szomszédja a lelkek száma szerint, annyit számítva, amennyi száj a bárány megevéséhez szükséges.


verse #5

A bárány tökéletes legyen, hímnemű, egy éves, juhok vagy kecskék közül vegyétek!


verse #6

E hónap tizennegyedik napjáig tartsátok azt őrizetben s a két este között vágja azt le Izráel egész választott gyülekezete!


verse #7

Vegyenek a vérből és kenjék azt a két ajtófélre és a szemöldökre, azokra a házakra, amelyekben megeszik azt!


verse #8

Egyék meg a húst azon az éjjelen, tűzön megsütve egyék meg; kovásztalan kenyeret egyenek keserű füvekkel.


verse #9

Ne egyenek belőle nyersen, sem vízben megfőzve, hanem sütve, a fejet a combokkal együtt s a belsőséggel együtt.


verse #10

Ne hagyjanak belőle reggelre; ami reggelre megmaradna belőle, tűzzel égessék meg!


verse #11

A következőképpen egyék: derekatok föl legyen övezve, lábatokon saru legyen, bototok kezetekben legyen, sietve egyétek! Jahve átmeneteléről van szó!


verse #12

Azon az éjszakán át fogok menni Egyiptom földén s Egyiptom földén megverek minden elsőszülöttet, az embert is, a barmot is. Ítéletet teszek majd Egyiptom minden istenén! Én teszem, Jahve!


verse #13

A vér pedig jellé lesz értetek (számotokra) a házakon, amelyekben lesztek: ha látom a vért elmegyek mellettetek; nem lesz rajtatok a kiirtó csapás, amikor Egyiptom földét megverem.


verse #14

Ez a nap nektek emlékezés napja lesz: Jahvénak ünnepül fogjátok azt megünnepelni nemzedékeiteken át. Örök törvény lesz ez az ünnepetek!


verse #15

Hét napon át kovásztalan kenyeret egyetek; az első napon tüntessétek el a kovászt házaitokból, mert kiirtanak Izráelből minden lelket, aki az első naptól a hetedikig kovászosat eszik!


verse #16

Az első napon elhívott szent gyülekezés lesz és a hetedik napon elhívott szent gyülekezés lesz számotokra; semmiféle munkát ne tegyetek azokon! Csak azt tehetitek meg egyedül, ami az összes lelkek étkezéséhez szükséges.


verse #17

Tartsátok meg a kovásztalan kenyerek ünnepét, mert épen ezen a napon hoztam ki seregeiteket Egyiptom földéről! Tartsátok meg ezt a napot nemzedékeiteken át örök törvényként!


verse #18

Az első hónap tizennegyedik napján este kovásztalan kenyereket egyetek a hónap huszonegyedik napjának estéjéig!


verse #19

Hét napig kovászos ne legyen lelhető házaitokban, mert Izráel választott gyülekezetéből kiirtanak minden lelket, aki kovászosat eszik.


verse #20

Semmiféle kovászosat ne egyetek; minden lakóhelyeteken kovásztalant egyetek!


verse #21

Mózes összehívta Izráel összes véneit és így szólt hozzájuk: Amikor elvonultok, vegyetek nemzetségenkint juhot s öljétek le azt, az átmenetel (passzakh) áldozatát.


verse #22

Vegyetek aztán egy izsópköteget és egy tálból locsoljátok a vérrel, kenjétek be az ajtó szemöldökét és a két ajtófélt! Közületek pedig senki ki ne menjen a ház ajtaján reggelig!


verse #23

Jahve át fog menni, hogy megverje Egyiptomot. Ahol Jahve látni fogja az ajtószemöldökön és a két ajtófélen a vért, ott tovamegy az ajtó mellett és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen a házatokba, hogy csapással verjen meg.


verse #24

Őrizzétek meg ezt az igét, örök törvényül magadnak és fiaidnak!


verse #25

S ha úgy lesz, hogy bemégy arra a földre, amelyet Jahve, amint megmondta, néktek ad, őrizzétek meg magatoknak ezt a szolgálatot!


verse #26

S ha majd fiaitok megkérdezik tőletek, micsoda ez a ti szolgálatotok, feleljétek:


verse #27

Az átmenetel áldozata ez Jahvénak, aki Izráel fiainak házai közt tovament Egyiptomban, mikor az egyiptomiakat csapással verte meg, a mi házainkat pedig megmentette. Ekkor meghajolt s a földre borult a nép.


verse #28

Izráel fiai aztán elmentek és cselekedtek. Úgy tettek, ahogy Jahve Mózesnek és Áronnak parancsolta.


verse #29

Éjfélkor aztán Jahve megvert Egyiptom földén minden elsőszülöttet a faraó elsőszülöttétől, ki a trónon ült, a foglyok elsőszülöttéig, aki a veremházban voltak s a barmok minden elsőszülöttét is.


verse #30

Fölkeltek éjjel a faraó, minden szolgája és minden egyiptomi és lett nagy kiáltozás Egyiptomban, mert nem volt egy ház sem, amelyben nem lett volna halott.


verse #31

Még éjjel hívatta Mózest és Áront és azt mondta: Keljetek föl és menjetek ki népem közül, ti is, Izráel fiai is! Menjetek, szolgáljatok Jahvénak beszédetek szerint!


verse #32

Nyájaitokat is, csordáitokat is vigyétek, amint mondtátok! Csak menjetek és áldjatok meg engem is!


verse #33

Az egyiptomiak erővel tuszkolták a népet, hogy sietve hagyják el az országot, mert azt gondolták: Még mind meghalunk!


verse #34

A nép úgy vitte el tésztáját, hogy az még még nem kelt meg, a dagasztó teknőt a köpenyekbe kötve a vállukon.


verse #35

Izráel fiai úgy tettek, ahogy Mózes mondotta: ezüst és arany tárgyakat, öltözeteket kértek az egyiptomiaktól.


verse #36

Jahve kedvessé tette a népet az egyiptomiak szemében s azok rá álltak a kérésre. Így fosztották ki az egyiptomiakat.


verse #37

Izráel fiai útnak indultak Ramszeszból Szukkót felé: hatszázezer gyalogos vitéz a gyermekeken kívül.


verse #38

Sok keverék-nép is ment föl velök; juh, marha, igen sok állat.


verse #39

Aztán kovásztalan kenyereket sütöttek a tésztából, amelyet Egyiptomból kihoztak, mert az még nem kelt meg, minthogy űzték őket Egyiptomból; nem tudtak várni s útravalót sem készítettek maguknak.


verse #40

Az az idő, ameddig Izráel fiai Egyiptomban laktak: négyszázharminc év.


verse #41

A négyszázharminc év végén épen ezen a napon ment ki Jahve valamennyi serege Egyiptom földéről.


verse #42

Az az éjjel az őrállás éjjele, Jahvénak szentelt ünnep, azért, mert ezen az éjjelen hozta ki Izráel fiait Egyiptom földéről; Jahvénak szentelt éjszaka ez, őrállás éjszakája Izráel valamennyi fia számára nemzedékeiken át.


verse #43

Jahve így szólott Mózeshez és Áronhoz: Ez az Átmenetel (Peszakh) törvénye: Idegen szülötte egy sem ehetik belőle.


verse #44

Ehet azonban belőle minden pénzen vásárolt rabszolga, ha körülmetélted.


verse #45

Jövevény és napszámos nem ehet belőle.


verse #46

Ugyanegy házban kell megenni; a húsból a házon kívül semmit sem vihetsz ki. Csontot nem törhettek meg benne.


verse #47

Izráel egész választott gyülekezete készítse el!


verse #48

Ha vendég időzik nálad és az átmenetel lakomáját el akarja készíteni Jahvénak, csak akkor készítheti el, ha közülük minden fineműt körülmetélnek; ez esetben olybá kell venni őt, mint a bennszülöttet. Egy körülmetéletlen sem ehet belőle.


verse #49

Ugyannak a tanításnak kell szabályoznia a bennszülött és a vendég életét, azét a vendégét, aki köztetek időzik.


verse #50

Izráel fiai valamennyien úgy cselekedjenek, ahogy Jahve parancsolta Mózesnek és Áronnak: úgy cselekedjenek!


verse #51

– Ugyanazon az egy napon hozta ki Jahve Izráel fiait Egyiptomból seregeik szerint rendezve.

Chapters:


Books