Psalm 41
A karmesternek: Dávid zsoltára.
Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az Úr.
→ Péld 14,21; Mt 5,7
Az Úr megőrzi, és életben tartja, boldog lesz a földön, nem engedi át ellenségei dühének.
Az Úr enyhülést ad betegágyán, jobbulást ad neki, valahányszor betegen fekszik.
Ezt mondom: Uram, légy kegyelmes hozzám! Gyógyíts meg engem, mert vétkeztem ellened!
Ellenségeim rosszat mondanak rólam: Mikor hal már meg, mikor vész ki a neve?
Aki eljön meglátogatni, hiábavalóságot beszél, szívében összegyűjt minden rosszat, azután kimegy az utcára, és kibeszéli.
Mindazok, akik gyűlölnek, egymás közt sugdolóznak, és rosszat gondolnak rólam:
Gyógyíthatatlan betegség támadta meg, nem kel föl többé onnan, ahol fekszik!
Még a legjobb barátom is, akiben megbíztam, aki velem együtt evett, az is ellenem támadt.
→ Jn 13,18
De te, Uram, légy kegyelmes, segíts fel engem, hadd fizessek meg nekik!
Abból tudom meg, hogy kedvelsz, ha nem ujjonghat rajtam ellenségem,
engem pedig megtartasz, mert feddhetetlen vagyok, és színed elé állítasz örökre.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150