A Zsoltárok könyve

Chapters:

… 102 103 104 105 106 …   ⇤ ← 104 → ⇥

verse #1

Áldjad, lelkem, az Urat! Uram, Istenem, igen nagy vagy, fenségbe és méltóságba öltöztél,

verse #2

világosságot vettél magadra, mint egy köpenyt. Ő az, aki sátorként feszítette ki az eget,

→ 1Tim 6,16; Ézs 40,22

verse #3

palotáját a vizek fölé építette, a felhőket tette kocsijává, szelek szárnyán jár.

→ Zsolt 18,11

verse #4

A szeleket tette követeivé, a lángoló tüzet szolgájává.

→ Zsid 1,7

verse #5

Szilárd alapokra helyezte a földet, hogy soha meg ne inogjon.

verse #6

Mély vizekkel borítottad be, mint valami öltözettel, a hegyeken is állt a víz.

→ 1Móz 1,9

verse #7

Dorgálásodra lefutottak, mennydörgő szavadra elszéledtek.

verse #8

A hegyek fölemelkedtek, a völgyek lesüllyedtek oda, ahol helyet készítettél nekik.

verse #9

Határt szabtál nekik, nem léphetik át, nem önthetik el újból a földet.

→ Jób 38,8; Péld 8,29

verse #10

Te fakasztasz forrásokat a völgyekben, hogy folydogáljanak a hegyek között.

verse #11

Megitatnak minden mezei vadat, a vadszamarak csillapíthatják szomjukat.

verse #12

Fölöttük laknak az égi madarak, sűrű lombok között énekelnek.

verse #13

Megöntözöd onnan fentről a hegyeket, alkotásaid gyümölcsével jól tartod a földet.

→ Jób 38,25

verse #14

Füvet sarjasztasz az állatoknak, növényeket a földművelő embernek, hogy kenyeret termeljen a földből,

verse #15

és bort, amely felvidítja az ember szívét, és ragyogóbbá teszi arcát az olajnál, a kenyér pedig erősíti az ember szívét.

verse #16

Jóllaknak az Úr fái is, a Libánon cédrusai, melyeket ő ültetett,

verse #17

ahol fészket raknak a madarak, és a ciprusfákon gólya lakik.

verse #18

A magas hegyeken a zergék, a sziklákon a mormoták találnak búvóhelyet.

verse #19

Te alkottad a holdat, hogy jelezze az ünnepeket, és a napot, amely ismeri pályáját.

→ 1Móz 1,14

verse #20

Ha sötétséget támasztasz, éjszaka lesz, amikor nyüzsög az erdő mindenféle vadja,

verse #21

az oroszlánok zsákmányért ordítanak, Istentől követelve eledelt.

verse #22

Ha felragyog a nap, visszahúzódnak, és tanyáikon heverésznek.

verse #23

Az ember munkába indul, és dolgozik egészen estig.

verse #24

Milyen nagy alkotásaidnak száma, Uram! Valamennyit bölcsen alkottad, tele van a föld teremtményeiddel.

verse #25

Ott van a nagy és széles tenger! Számtalan lény nyüzsög benne: kisebb és nagyobb állatok.

verse #26

Ott járnak a hajók, és a Leviatán, amelyet azért formáltál, hogy játszadozzál vele.

→ Jób 40,25

verse #27

Mindezek arra várnak, hogy idejében adj nekik eledelt.

→ Mt 6,26

verse #28

Ha adsz nekik, szedegetnek, ha bőkezű vagy, jóllaknak javaiddal.

verse #29

Ha elrejted orcádat, megrémülnek, ha elveszed lelküket, kimúlnak, és ismét porrá lesznek.

→ Jób 34,14

verse #31

Dicsőség legyen az Úrnak örökké! Örüljön alkotásainak az Úr!

verse #32

Tekintetétől reszket a föld, érintésétől füstölögnek a hegyek.

verse #33

Éneklek az Úrnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek.

verse #34

Legyen kedves előtte fohászkodásom! Én örvendezem az Úr előtt.

verse #35

Vesszenek ki a földről a vétkesek, ne legyenek többé bűnösök! Áldjad, én lelkem, az Urat! Dicsérjétek az Urat!

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150