chapter 26
Mint hó a nyárhoz és eső az aratáshoz, úgy nem illik az ostobához a dicsőség.
Ahogyan elszáll a madár, és elrepül a fecske, úgy az ok nélküli átok sem teljesül.
Ne felelj az ostobának a bolondságához illően, mert magad is hasonló leszel hozzá!
Felelj meg az ostobának a bolondságához illően, hogy ne tarthassa magát bölcsnek.
Lábát vágja le, és erőszakot szenved, aki ostobával küld üzenetet.
Példázatot mond az ostoba: csak annyit ér az, mint bénának a lába.
Mint aki követ tesz a parittyába, úgy jár az, aki tiszteletet ad az ostobának.
Beleakad a tövis a részeg kezébe, meg a példázat is az ostoba szájába.
Mint egy íjász, aki mindenkit megsebez, olyan az, aki ostobát vagy csavargókat fogad fel.
Láttál olyan embert, aki bölcsnek tartja magát? Több reményt fűzhetsz az ostobához, mint hozzá.
Forog az ajtó a sarkán, a rest meg az ágyán.
Bölcsebbnek tartja magát a rest hét olyannál, aki értelmesen felel.
Kóbor kutyát ragad fülön, aki olyan perbe avatkozik, amihez semmi köze.
Mint az eszeveszett ember, aki tüzes és halálos nyilakat lövöldöz,
olyan az, aki becsapja felebarátját, és aztán így szól: Hiszen csak tréfáltam!
Az ezüstmáz bevonja az agyagedényt, a sima ajak pedig a gonosz szívet.
Beszédével álcázza szándékát a gyűlölködő, míg magában alattomosságot gondol.
Ha kedvesen szól, ne higgy neki, mert csordultig van a szíve utálatossággal!
El lehet takarni a gyűlöletet csalással, de lelepleződik a gonoszság a gyülekezetben.
Aki vermet ás, beleesik, és aki követ dob el, arra esik vissza.
A hazug nyelvű gyűlöli azt, akit eltiport, és a sima szájú bukást idéz elő.