chapter 18
A különc a maga kívánsága után jár, és hadakozik minden jóravaló dolog ellen.
Az ostoba nem leli kedvét az értelemben, csak saját eszének fitogtatásában.
Ahová bűnös érkezik, oda megérkezik a megvetés is, és a szégyentelenséggel együtt jár a gyalázat.
Nem jó a bűnösnek kedvezni, sem jogaiból kiforgatni az igaz embert.
Az ostoba ajka perpatvart okoz, és szája vereséget idéz elő.
Aki munkájában hanyag, az testvére annak, aki tönkretesz.
Erős torony az Úr neve, oda fut az igaz, és védelmet talál.
Akire romlás vár, annak fölfuvalkodik a szíve, de akire dicsőség, az alázatos.
Aki arra felel, amit meg sem hallgatott, azt bolondnak tartják, és megpirongatják.
Az ember lelke elviseli a szenvedést, de ha a lélek összetörik, azt el lehet-e hordozni?
Az értelmes ember szíve ismeretet szerez, és a bölcsek füle ismeretre törekszik.
Igaznak látszik az, aki először szól a perben, de sorra kerül ellenfele is, és megcáfolja.
A sorsvetés megszünteti a viszálykodást, és szétválasztja az erőszakosakat.
A rászedett testvér hozzáférhetetlenebb az erős városnál, és a viszály olyan, mint városkapun a zár.
Amit mond az ember, annak a gyümölcséből fog jóllakni a teste, és amit a beszéde terem, azzal kell jóllaknia.
Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi.
Könyörögve szól a szegény, de a gazdag keményen válaszol.
Van ember, aki bajba juttatja felebarátait, de van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél.