Jeremiás siralmai

Chapters:

1 2 3 4 5

verse #1

Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott az Úr haragjának botja miatt.

verse #2

Sötétben űzött, hajtott, ahol nincs világosság.

verse #3

Bizony, ellenem fordítja kezét újra meg újra, egész nap.

verse #4

Elsorvasztotta húsom és bőröm, összetörte csontjaimat.

verse #5

Falat húzott körém, méreggel és fáradsággal kerített be engem.

verse #6

Vaksötétbe helyezett engem, mint a régen meghaltakat.

verse #7

Falat emelt körém, nem juthatok ki, súlyos bilincsbe vert.

verse #8

Ha segítségért kiáltok is, elzárkózik imádságom elől.

→ Zsolt 22,3; Zsolt 69,4

verse #9

Faragott kövekkel zárta el utamat, járhatatlanná tette ösvényemet.

verse #10

Olyan hozzám, mint a leselkedő medve, mint a rejtekhelyen lapuló oroszlán.

verse #11

Lekergetett utamról, összetépett, elpusztított engem.

verse #12

Felvonta íját, és nyilai céltáblájává tett engem.

verse #13

Veséimbe eresztette tegzének nyilait.

verse #14

Nevetséges lettem minden nép előtt, és gúnydalt énekelnek rólam egész nap.

→ Jób 30,9

verse #15

Keserűséggel lakatott jól, bánattal itatott.

verse #16

Kavicsot rágatott velem, hamuba kényszerített engem.

verse #17

Elvette békességemet, elfeledtem, mi a jólét.

verse #18

Már azt gondoltam: Nem lehet reménykednem és bizakodnom az Úrban!

verse #19

Üröm és méreg nyomorúságomra és hontalanságomra gondolnom;

verse #20

mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem.

verse #21

De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek:

verse #22

Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma:

→ Neh 9,31

verse #23

minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!

verse #24

Az Úr az én osztályrészem – mondom magamban –, ezért benne bízom.

→ Zsolt 16,5

verse #25

Jó az Úr azokhoz, akik benne reménykednek, akik hozzá folyamodnak.

verse #26

Jó csendben várni az Úr szabadítására.

→ Róm 8,25

verse #27

Jó, ha a férfi már ifjúkorában igát hordoz.

verse #28

Üljön hát magányosan, és maradjon néma, amikor ráteszik!

verse #29

Hajtsa porba fejét, talán van reménysége!

verse #30

Tartsa oda arcát, ha ütik, tűrje el, ha gyalázzák!

→ Ézs 50,6; Mt 5,39

verse #31

Mert nem vet el örökre az Úr.

→ Ézs 54,8

verse #32

Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret.

verse #33

Mert nem szíve szerint alázza és szomorítja meg az embereket.

verse #34

Amikor lábbal tiporják e gy ország foglyait,

→ Zsolt 94,5

verse #35

amikor az embert kiforgatják jogából, a Felséges szemei előtt zajlik ez;

verse #36

amikor az ember nem jut a perben igazához, azt nem nézi el az Úr!

verse #37

Ha bekövetkezik, amit valaki megmond, nem az Úr parancsából van-e az?

→ Ézs 45,7

verse #38

Nem a Felséges szavától függ a rossz is meg a jó is?

verse #39

Miért siránkozik az élő ember, a férfi, ha vétkezett?

verse #40

Inkább kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat, és térjünk meg az Úrhoz!

verse #41

Emeljük föl szívünket és kezünket Istenhez, aki a mennyekben van:

verse #42

Mi voltunk a vétkesek és engedetlenek, ezért nem bocsátottál meg.

→ Zsolt 106,6

verse #43

Elzárkóztál haragodban, és üldöztél, kíméletlenül gyilkoltál bennünket.

verse #44

Elzárkóztál felhőid mögé, nem jutott el hozzád az imádság.

verse #45

Megvetett söpredékké tettél bennünket a többi nép között.

verse #46

Föltátotta ránk a száját minden ellenségünk.

→ JSir 2,16

verse #47

Rettegés és csapda lett a részünk, pusztulás és összeomlás.

verse #48

Könny patakzik szememből népem összeomlása miatt.

verse #49

Szemem szüntelen könnyezik, megállás nélkül,

verse #50

míg le nem tekint, és meg nem látja a mennyekből az Úr.

→ Zsolt 102,20

verse #51

Fáj a lelkem, ha látom városom lakóinak sorsát.

verse #52

Vadásztak rám, mint a madárra, ellenségeim ok nélkül.

verse #53

Verembe taszítottak engem, és köveket dobtak rám.

verse #54

Összecsapott a víz a fejem fölött, már azt mondtam: Elvesztem!

verse #55

Segítségül hívtam nevedet, Uram, a verem mélyéről.

verse #56

Meghallottad szavamat: Ne fogd be a füled sóhajtásom és kiáltásom előtt!

verse #57

Mellém léptél, mikor kiáltottam hozzád, ezt mondtad: Ne félj!

verse #58

Te perelted, Uram, peremet, és megváltottad életemet.

verse #59

Láttad, Uram, hogy csaltak a perlőim: ítéld meg igazságomat!

→ JSir 3,36

verse #60

Láttad, milyen bosszúvágyók, mi mindent terveztek ellenem.

verse #61

Hallottad, Uram, hogyan gyalázkodtak, mi mindent terveztek ellenem.

verse #62

Engem rágalmaz egész nap támadóim szája.

verse #63

Akár ülnek, akár állnak, nézd: rajtam gúnyolódnak!

verse #64

Fizess meg nekik, Uram, azért, amit elkövettek!

verse #65

Adj nekik elborult elmét, ez legyen átkod rajtuk!

verse #66

Üldözze haragod őket, pusztítsd ki őket az Úr ege alól!

Chapters:

1 2 3 4 5