Habakuk próféta könyve

chapter 3


Chapters:

1 2 3


Isten eljön ítéletre


verse #1

Habakuk próféta imádsága. A panaszénekek dallamára.


verse #2

Uram, hallottam, amit hirdettél, félelem fog el attól, amit teszel, Uram. A közeli években valósítsd meg, a közeli években tedd ismertté! De haragodban is gondolj az irgalomra!


verse #3

Témán felől jön az Isten, Párán hegyéről a Szent. (Szela.) Fensége beborítja az eget, dicsősége betölti a földet.

5Móz 33,2; Ézs 6,3


verse #4

Ragyogása olyan, mint a napfény, sugarak támadnak kezéből: abban rejlik az ereje.


verse #5

Előtte dögvész jár, lába nyomán láz támad.


verse #6

Megáll, és megrendíti a földet, szétnéz, és megriasztja a népeket. Szétporladnak az ősi hegyek, lesüllyednek az ősrégi halmok; ősrégi ösvényeken jár.

Zsolt 104,32; Mik 1,4


verse #7

Látom, amint omladoznak Kúsán sátrai, reszketnek Midján földjének sátorlapjai.


verse #8

A folyamok ellen lobbantál haragra, Uram? A folyamokra haragszol, vagy a tengerre vagy dühös? Azért jössz vágtató lovakkal, győzelmet hozó harci kocsikkal?

5Móz 33,26; Zsolt 66,18; Ézs 66,15


verse #9

Íjad harcra kész, tegzed nyilakkal tele. (Szela.) Folyóknak hasítasz medret a földbe.


verse #10

Ha meglátnak téged a hegyek, remegni kezdenek, mindent elborít az áradat, morajlik a mélység vize, magasra emelkednek partjai.

Zsolt 77,17; 1Móz 1,2


verse #11

A nap és a hold lakóhelyén marad, amikor nyilaid villogva cikáznak, és dárdád ragyogva villámlik.

Józs 10,13


verse #12

Felindulásodban taposod a földet, haragodban csépeled a népeket.


verse #13

Kivonulsz néped szabadítására, fölkented szabadítására. Szétzúzod a bűnös házának tetejét, föltárod alapját, egészen a szikláig. (Szela.)

Zsolt 18,8


verse #14

Nyilaiddal átlőtted harcosainak vezérét, pedig már rám törtek, hogy megfutamítsanak; ujjongtak, hogy fölfalhatják rejtekhelyén a szegényt.


verse #15

Átgázoltál lovaiddal a tengeren, a nagy vizek habjain.

Zsolt 77,20


verse #16

Hallottam, és reszketett a szívem, hangjától megremegtek ajkaim; fájdalom járja át csontjaimat, reszkető léptekkel járok. Bárcsak nyugtom lenne a nyomorúság napján, amely eljön a bennünket fosztogató népre!

Ézs 21,3; Zof 1,14


verse #17

Mert a fügefák nem fognak virágozni, a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs. Hiányozni fog az olajfák termése, a kertek sem teremnek ennivalót. Kivész a juh az akolból, és nem lesz marha az istállókban.


verse #18

De én vigadozni fogok az Úr előtt, víg örömre indít szabadító Istenem.

Ézs 61,10; Lk 1,47


verse #19

Az Úr, az én Uram ad nekem erőt; olyanná teszi lábamat, mint a szarvasokét, és magaslatokon enged járni engem.A karmesternek: húros hangszerre.

Zsolt 18,34; Ézs 58,14

Chapters:


Books