Józsué könyve
8. fejezet
1. vers
Azután ezt mondta az Úr Józsuénak: Ne félj és ne rettegj! Vedd magadhoz az egész fegyverforgató népet, kelj föl, és menj föl Ajba. Meglásd, kezedbe adom Aj királyát és népét, városát és földjét.
2. vers
Úgy cselekedjél Ajjal és királyával, ahogy Jerikóval és királyával cselekedtél. De zsákmányolnivalóját és jószágát magatoknak zsákmányolhatjátok! Vess lest a város háta mögött!
3. vers
Elindult tehát Józsué és az egész fegyverforgató nép, hogy fölmenjenek Ajba. Józsué kiválasztott harmincezer erős férfit, és elküldte őket éjjel.
4. vers
Ezt parancsolta nekik: Vigyázzatok! Ti lest vettek a városnak, a város háta mögött. Ne menjetek nagyon messzire a várostól, és mindnyájan legyetek készenlétben!
5. vers
Én pedig és az egész nép, amely velem van, megközelítjük a várost. Ha kijönnek ellenünk, mint először, akkor megfutamodunk előlük.
6. vers
Ők utánunk jönnek, amíg el nem szakítjuk őket a várostól, mert azt fogják mondani, hogy futnak előlünk, mint először. Amíg futunk előlük,
7. vers
indítsatok támadást a leshelyről, és foglaljátok el a várost, mert az Úr, a ti Istenetek a kezetekbe adja azt.
8. vers
És miután beveszitek, borítsátok lángba a várost. Az Úr szava szerint cselekedjetek, vigyázzatok, megparancsoltam nektek!
9. vers
Elküldte tehát őket Józsué, és ők elmentek a leshelyre, és megszálltak Bétel és Aj között, Ajtól nyugat felé. Józsué pedig ezen az éjszakán a nép között hált.
10. vers
Korán reggel pedig fölkelt, megszemlélte a népet, és fölment Izráel véneivel a nép előtt Ajig.
11. vers
Felvonult az egész fegyverforgató nép, amely vele volt, így közeledtek, és megérkeztek a város elé. Ajtól északra tábort ütöttek, a völgy pedig köztük és Aj között volt.
12. vers
Ekkor magához vett mintegy ötezer férfit, és lesbe állította őket Bétel és Aj között, a város nyugati részén.
13. vers
Így állították föl a népet: az egész tábor Ajtól északra, utócsapata pedig a várostól nyugatra volt. Józsué pedig az éjszakát a völgyben töltötte.
14. vers
Amikor Aj királya ezt meglátta, fölkeltek, és a város népe nagy sietve harcba vonult Izráel ellen. A király és egész népe a kijelölt helyre, a síkság szélére ment, mert nem tudta, hogy lest vetettek nekik a város háta mögött.
15. vers
Józsué pedig és egész Izráel, mintha vereséget szenvedett volna tőlük, futni kezdett a puszta felé vivő úton.
16. vers
És fellármázták az egész népet, amely a városban volt, hogy üldözze őket. Üldözték is Józsuét, és elszakadtak a várostól.
17. vers
Nem maradt ember sem Ajban, sem Bételben, aki ne eredt volna Izráel után; és otthagyták a várost tárva-nyitva, és üldözték Izráelt.
18. vers
Az Úr pedig azt mondta Józsuénak: Emeld föl a kezedben levő dárdát Aj felé, mert kezedbe adom azt. És fölemelte Józsué a város felé a kezében levő dárdát.
19. vers
A lesben levők pedig gyorsan fölkeltek a helyükről, és amint fölemelte a kezét, futni kezdtek, és bementek a városba, bevették, és hamarosan tűzbe borították.
20. vers
Aj férfiai pedig hátratekintettek, és látták, hogy a város füstje, íme, fölszáll az ég felé, és hogy nincs módjukban sehova sem menekülni, mert a nép, amely a puszta felé futott, visszafordult az üldözők felé.
21. vers
Józsué ugyanis és egész Izráel látta, hogy a lesben levők bevették a várost, és hogy a város füstje fölszáll. Visszafordultak tehát, és vágni kezdték Aj embereit.
22. vers
Amazok pedig a városból jöttek ki ellenük, és így az izráeliek közé kerültek; ezek innen, amazok meg onnan vágták őket, úgyhogy senki sem maradt köztük, aki élve elmenekülhetett volna.
23. vers
Aj királyát élve fogták el és Józsué elé vitték.
24. vers
Mikor pedig Izráel leöldöste Aj minden lakóját a mezőn, a pusztában, ahol üldözték őket, és mikor mindnyájan az utolsóig elhullottak fegyver éle által, visszafordult egész Izráel Aj ellen, és kardélre hányták az ott levőket.
25. vers
Mindazok pedig, akik ezen a napon elhullottak, Aj összes embere, férfiak és asszonyok együtt, tizenkétezren voltak.
26. vers
Józsué ugyanis nem vonta vissza a kezét, amelyet a dárdával együtt fölemelt, míg meg nem ölték Aj minden lakosát.
27. vers
A jószágot azonban és ami zsákmányolható volt a városban, magának zsákmányolta Izráel az Úr rendelése szerint, ahogy Józsuét utasította.
28. vers
Ajt pedig felgyújtatta Józsué és mindörökre kőhalommá és pusztasággá tette, mind e napig.
29. vers
Aj királyát pedig felakasztatta egy fára, és ott volt estig. De naplementekor Józsué parancsára levették holttestét a fáról és a város kapujának bejáratához vetették, és nagy rakás követ hordtak föléje. Ott van az mind e napig.
30. vers
Majd oltárt épített Józsué az Úrnak, Izráel Istenének Ébál hegyén,
31. vers
ahogy Mózes, az Úr szolgája megparancsolta Izráel fiainak, amint meg van írva Mózes törvénykönyvében: ép kövekből való oltárt, melyeket vas nem érintett; és egészen elégő áldozatot és hálaáldozatokat áldoztak azon az Úrnak.
32. vers
És fölírta ott a kövekre Mózes törvényének a másolatát, amelyet Izráel fiainak írt.
33. vers
Az egész Izráel pedig és az ő vénei, vezérei és bírái ott álltak kétfelől a láda mellett, szemben a lévita papokkal, akik az Úr szövetségládáját hordozzák, mind a jövevény, mind a bennszülött: fele a Garizim hegye felől, fele pedig az Ébál hegye felől, amint megparancsolta Mózes, az Úr szolgája, hogy így áldja meg Izráel népét először.
34. vers
Azután pedig fölolvasta a törvény minden igéjét, az áldást és az átkot, mind úgy, ahogy meg van írva a törvény könyvében.
35. vers
Egy ige sem volt azok közül, amelyeket Mózes parancsolt, amelyet föl ne olvasott volna Józsué Izráel egész gyülekezete előtt, még az asszonyok, gyermekek, jövevények előtt is, akik közöttük éltek.
Könyvek
