Józsué könyve
7. fejezet
1. vers
De Izráel fiai hűtlenül bántak a teljesen Istennek szentelt dolgokkal. Mert a Júda nemzetségéből való Ákán, Karmi fia, aki Zabdi fia, aki Zerah fia, elvett a teljesen Istennek szentelt dolgokból. Ezért fölgerjedt az Úr haragja Izráel fiai ellen.
2. vers
Józsué ugyanis férfiakat küldött Jerikóból Ajba, amely Bét-Áven mellett van, Bételtől kelet felé, és azt mondta nekik: Menjetek föl, és kémleljétek ki azt a földet. Föl is mentek a férfiak, és kikémlelték Ajt.
3. vers
Majd visszatértek Józsuéhoz, és azt mondták neki: Ne menjen föl az egész nép. Mintegy kétezer férfi vagy mintegy háromezer férfi menjen föl, és megverik Ajt. Ne fáraszd oda az egész népet, hiszen kevesen vannak!
4. vers
Fölment azért oda a népből mintegy háromezer férfi, de megfutamodtak Aj emberei elől.
5. vers
És Aj emberei megöltek közülük mintegy harminchat férfit, és üldözték őket a kaputól kezdve egész Sebárimig, és levágták őket a lejtőn. Azért megolvadt a nép szíve, és olyan lett, mint a víz.
6. vers
Józsué pedig megszaggatta ruháit, és arccal a földre borult az Úr ládája előtt egész estig, ő és Izráel vénei, és port hintettek a fejükre.
7. vers
És azt mondta Józsué: Jaj, Uram, Istenem! Miért is hoztad át ezt a népet a Jordánon, hogyha az emóriak kezébe adsz minket, hogy elveszítsenek! Bár úgy határoztunk volna, hogy a Jordánon túl maradunk!
8. vers
Ó, Uram! Mit mondjak, miután meghátrált Izráel az ellenségei elől?
9. vers
Ha meghallják ezt a kánaániak és az ország többi lakói, és ellenünk fordulnak, és kiirtják nevünket e földről: mit cselekszel majd a te nagy nevedért?
10. vers
Az Úr ezt felelte Józsuénak: Kelj föl! Miért is borulsz arcra?
11. vers
Vétkezett Izráel, és áthágták szövetségemet is, amelyet parancsoltam nekik, mert elvettek a teljesen nekem szentelt dolgokból, és edényeik közé dugdosták azokat; loptak és hazudtak is.
12. vers
Ezért nem bírtak megállni Izráel fiai az ellenségeik előtt. Meghátráltak előttük, mert átkozottá lettek. Nem leszek többé veletek, ha el nem távolítjátok magatok közül azt a nekem szentelt dolgot.
13. vers
Kelj föl, és szenteld meg a népet, és mondjad: Szenteljétek meg magatokat holnapra, mert azt mondta az Úr, Izráel Istene: Istennek szentelt dolog van közötted, Izráel! Nem állhattok meg ellenségeitek előtt, amíg el nem távolítjátok közületek az Istennek szentelt dolgot.
14. vers
Azért jöjjetek elő reggel törzsenként. Az a törzs pedig, amelyet bűnösnek jelent ki az Úr, jöjjön elő családonként, a család pedig, amelyet bűnösnek jelent ki az Úr, jöjjön elő házanként, a ház pedig, amelyet bűnösnek jelent ki az Úr, jöjjön elő férfianként.
15. vers
Aki az Istennek szentelt dologban bűnösnek bizonyul, azt mindenével együtt meg kell égetni, mivel megszegte az Úr szövetségét, és mivel alávaló dolgot cselekedett Izráelben.
16. vers
Fölkelt tehát Józsué jó reggel. Előállította Izráelt törzsei szerint, és Júda nemzetségére esett a sors, hogy bűnös.
17. vers
Ekkor előállította Júda családjait, és Zerah családjára esett a sors, hogy az a bűnös. Azután előállította Zerah családjából a férfiakat, és Zabdi házára esett a sors, hogy az bűnös.
18. vers
És előállította az ő házának férfiait, és Ákánra esett a sors, hogy ő a bűnös, aki Karmi fia, aki Zabdi fia, aki a Júda nemzetségéből való Zerah fia.
19. vers
Józsué erre azt mondta Ákánnak: Kérlek, fiam, adj dicsőséget az Úrnak, Izráel Istenének, és tégy bűnvallást előtte, és add tudtomra, kérlek, mit tettél, ne titkold el előlem!
20. vers
Ákán pedig így felelt Józsuénak: Bizony, vétkeztem az Úr ellen, Izráel Istene ellen, ezt és ezt cselekedtem.
21. vers
Láttam ugyanis a zsákmány közt egy jó babiloni köntöst, kétszáz sékel ezüstöt és egy aranyrudat, amelynek a súlya ötven sékel volt, megkívántam ezeket és elvettem. Íme, el vannak rejtve a földben a sátram közepén, az ezüst pedig alatta van.
22. vers
Ekkor követeket küldött Józsué, akik a sátorba futottak, és íme, ott volt elrejtve a köntös a sátrában, és az ezüst is alatta volt.
23. vers
És kivitték azokat a sátor közepéről, elvitték Józsuéhoz és Izráel minden fiához, és lerakták az Úr színe előtt.
24. vers
Józsué pedig és vele együtt egész Izráel fogta Ákánt, Zerah fiát, az ezüstöt, a köntöst és az aranyrudat, fiait és leányait, ökreit, szamarait és juhait, sátrát és mindenét, amije volt, és az Ákór völgyébe vitték azokat.
25. vers
És azt mondta Józsué: Miért rontottál meg minket? Rontson meg téged e napon az Úr! És elborította őt egész Izráel kövekkel, majd a megkövezés után megégették őket tűzzel.
26. vers
Nagy kőhalmot raktak föléjük, amely mind e napig megvan. És megszűnt az Úr haragjának lángolása. Ezért nevezik azt a helyet Ákór völgyének mind a mai napig.
Könyvek
