Józsué könyve
4. fejezet
1. vers
Mikor pedig az egész nép teljesen átkelt a Jordánon, így szólt az Úr Józsuénak:
2. vers
Válasszatok magatoknak a népből tizenkét férfit, törzsenként egy-egy férfit.
3. vers
Ezt parancsoljátok nekik: Vegyetek föl innen, a Jordán közepéből tizenkét követ, arról a helyről, ahol szilárdan áll a papok lába; vigyétek át azokat magatokkal, és tegyétek le a szálláson, ahol megszálltok ma éjszaka.
4. vers
Előhívta tehát Józsué azt a tizenkét férfit, akiket Izráel fiai közül választott, egy-egy férfit minden törzsből,
5. vers
és ezt mondta nekik: Menjetek be a Jordán közepébe az Úr, a ti Istenetek szövetségládája előtt, és vegyen föl mindegyikőtök egy-egy követ a vállára Izráel törzseinek száma szerint,
6. vers
hogy emlékeztető jel legyen ez köztetek. Ha majd megkérdezik a fiaitok, hogy mire valók nektek ezek a kövek,
7. vers
mondjátok meg nekik, hogy kettévált a Jordán vize az Úr szövetségládája előtt, amikor átkelt a Jordánon. Kettévált a Jordán vize, és ezek a kövek emlékeztetőül lesznek Izráel fiainak mindörökre.
8. vers
És úgy cselekedtek Izráel fiai, ahogyan Józsué megparancsolta. Fölvettek a Jordán közepéből tizenkét követ, amint megmondta az Úr Józsuénak, Izráel törzseinek száma szerint, áthozták magukkal az éjjeli szállásra, és ott letették azokat.
9. vers
Tizenkét követ állított föl Józsué a Jordán közepén is, azon a helyen, ahol a szövetségládát vivő papok lábai álltak. Ott is vannak mind e mai napig.
10. vers
A papok pedig, a láda hordozói a Jordán közepén álltak mindaddig, amíg végbement mindaz, amit az Úr parancsára Józsué elmondott a népnek. Teljesen úgy történt, ahogy Mózes parancsolta Józsuénak. A nép pedig sietve átkelt.
11. vers
Miután az egész nép átkelt, átment az Úr ládája és a papok is a nép színe előtt.
12. vers
Átkeltek a Rúben fiai, a Gád fiai és Manassé fél nemzetsége is fölfegyverkezve Izráel fiai előtt, ahogy Mózes mondta nekik.
13. vers
Mintegy negyvenezer fegyveres vitéz kelt át Jerikó sík mezejére az Úr színe előtt harcra készen.
14. vers
Azon a napon fölmagasztalta az Úr Józsuét egész Izráel szemében; úgy tisztelték őt is, ahogy Mózest tisztelték, életének minden napján.
15. vers
Majd az Úr azt mondta Józsuénak:
16. vers
Parancsold meg a papoknak, akik a bizonyság ládáját hordozzák, hogy jöjjenek föl a Jordánból.
17. vers
És Józsué parancsolt a papoknak: Jöjjetek föl a Jordánból!
18. vers
S amint a papok, az Úr szövetségládájának hordozói följöttek a Jordán közepéből, és a papok talpa a száraz partot érintette, visszatért a Jordán vize a helyére, és túláradva a medrén úgy folyt, mint annak előtte.
19. vers
A nép pedig az első hónap tizedik napján jött föl a Jordánból, és tábort ütött Gilgálban, Jerikó keleti határánál.
20. vers
Azt a tizenkét követ is, amelyet a Jordánból hoztak, Gilgálban állíttatta föl Józsué,
21. vers
és azt mondta Izráel fiainak: Ha fiaitok azt kérdezik majd atyáiktól, mire valók ezek a kövek,
22. vers
adjátok tudtára fiaitoknak: szárazon kelt át Izráel itt, a Jordánon.
23. vers
Mert kiszárította az Úr, a ti Istenetek a Jordán vizét előttetek, amíg átkeltetek rajta, úgy, amint az Úr, a ti Istenetek a Vörös-tengerrel cselekedett, amelyet kiszárított előttünk, amíg átjöttünk rajta.
24. vers
Hogy megismerje a föld minden népe az Úr kezét, hogy bizony erős az, és hogy féljétek az Urat, a ti Isteneteket minden időben.
Könyvek
