Józsué könyve
2. fejezet
1. vers
Azután Józsué, Nún fia titkon elküldött Sittímből két férfit kémként, és ezt mondta nekik: Menjetek el, tekintsétek meg azt a földet és Jerikót. Azok pedig elmentek, bementek egy parázna asszony házába, akinek Ráháb volt a neve, és ott megháltak.
2. vers
De jelentették ezt Jerikó királyának e szavakkal: Íme, férfiak jöttek ide ma éjjel Izráel fiai közül az ország kikémlelésére.
3. vers
Akkor Jerikó királya ezt üzente Ráhábnak: Hozd ki a férfiakat, akik bementek hozzád, akik a házadba mentek, mert azért jöttek, hogy kikémleljék az egész földet.
4. vers
Az asszony pedig fogta a két férfit, elrejtette őket, és azt mondta: Úgy van! Bejöttek hozzám a férfiak, de azt sem tudom, honnan valók voltak,
5. vers
és kimentek e férfiak kapuzáráskor a sötétben. Nem tudom, hova mentek. Siessetek gyorsan utánuk, mert utolérhetitek őket.
6. vers
Pedig fölküldte őket a tetőre, és elbújtatta őket a száras len közé, amely ki volt rakva a háztetőn.
7. vers
Az emberek utánuk siettek a Jordán gázlójához vivő úton. A kaput pedig bezárták, amint kimentek az üldözők.
8. vers
A kémek még le sem feküdtek, amikor fölment hozzájuk az asszony a tetőre.
9. vers
Azt mondta a férfiaknak: Tudom, hogy az Úr nektek adta ezt a földet. Megszállt minket a félelem miattatok, és e föld minden lakosa megolvad előttetek.
10. vers
Mert hallottuk, hogy kiszárította az Úr a Vörös-tenger vizét előttetek, amikor kijöttetek Egyiptomból, és hogy mit cselekedtetek a Jordánon túl az emóriak két királyával, Szíhónnal és Óggal, hogy megöltétek őket.
11. vers
Amikor ezt hallottuk, megolvadt a szívünk, és elállt a lélegzete mindenkinek miattatok. Bizony, a ti Istenetek, az Úr az Isten fönn az égben és lenn a földön!
12. vers
Most azért kérlek, esküdjetek meg nekem az Úrra, hogy ahogy én irgalmasságot cselekedtem veletek, ti is irgalmasságot cselekszetek majd atyám házával, és biztos jelt adtok nekem arról,
13. vers
hogy életben hagyjátok atyámat, anyámat, férfi- és nőtestvéreimet, és mindent, ami az övék, és megmentitek lelkünket a haláltól.
14. vers
A férfiak ezt mondták neki: A mi lelkünket érje helyettetek a halál, ha nem áruljátok el az ügyünket. Akkor, ha nekünk adja az Úr ezt a földet, irgalmasan és igazságosan cselekszünk veled.
15. vers
Azután leengedte őket egy kötélen az ablakból, mert háza a kőkerítés falán volt, és ő a kőkerítésen lakott.
16. vers
Ezt mondta nekik: A hegyre menjetek, hogy rátok ne találjanak az üldözők, és ott rejtőzködjetek három napig, amíg visszatérnek az üldözők, azután pedig menjetek utatokra.
17. vers
A férfiak így feleltek neki: Mentesek leszünk az eskü alól, amellyel megeskettél minket,
18. vers
ha bejövünk erre a földre, és nem kötöd ezt a vörös fonalú zsinórt ahhoz az ablakhoz, amelyen leengedtél minket, és nem gyűjtöd össze atyádat, anyádat és testvéreidet, atyád egész háznépét ebbe a házba.
19. vers
És akkor, ha bárki kijön a házad ajtaján, annak vére az ő fején lesz, mi pedig ártatlanok leszünk. Mindazoknak a vére pedig, akik veled lesznek a házban, a mi fejünkön legyen, ha valaki kezet emelne rájuk.
20. vers
Ha azonban elárulnád a mi ügyünket, akkor föl leszünk oldva az eskü alól, amellyel megeskettél minket.
21. vers
Ő pedig ezt mondta: Legyen úgy, ahogy mondtátok! Ekkor elbocsátotta őket, és elmentek. A vörös zsinórt pedig rákötötte az ablakra.
22. vers
Ők elmentek, és eljutottak a hegyre. Ott maradtak három napig, amíg vissza nem tértek az üldözők. Azok ugyanis keresték őket minden úton, de nem találták.
23. vers
Akkor a két férfi visszatért, lejöttek a hegyről, és átkeltek a Jordánon. Eljutottak Józsuéhoz, Nún fiához, és elbeszéltek neki mindent, ami velük történt.
24. vers
Majd ezt mondták Józsuénak: Bizony, kezünkbe adta az Úr azt az egész földet, meg is olvadt már miattunk a föld minden lakosa.
Könyvek
