Józsué könyve
17. fejezet
1. vers
Sorsvetés által kapott részt Manassé nemzetsége is, mert ő volt József elsőszülöttje. Mákírnak, Manassé elsőszülöttjének, Gileád apjának jutott Gileád és Básán, mert harcos ember volt.
2. vers
Manassé többi fiának is jutott nemzetségenként: Abíezer fiainak, Hélek fiainak, Aszríél fiainak, Sekem fiainak, Héfer fiainak és Semídá fiainak. Ezek Manassénak, József fiának a fiúgyermekei nemzetségenként.
3. vers
De Celofhádnak, Héfer fiának, aki Gileád fia, aki Mákír fia, aki Manassé fia volt, nem voltak fiai, csak leányai. Leányainak a neve Mahlá, Nóá, Hoglá, Milká és Tircá volt.
4. vers
Ezek odamentek Eleázár pap elé, és Nún fia, Józsué elé meg a vezető emberek elé, és ezt mondták: Az Úr megparancsolta Mózesnek, hogy nekünk is adjon örökséget testvéreink között. Ezért örökséget adott nekik az Úr beszéde szerint apjuk testvérei között.
5. vers
Így esett Manasséra tíz rész a Jordánon túl levő Gileád és Básán földjén kívül.
6. vers
Mert Manassé leányai örökséget kaptak az ő fiai között. Gileád földje pedig Manassé többi fiáé lett.
7. vers
Manassé határa pedig Ásértól Mikmetát felé húzódott, Sikemtől keletre. Azután dél felé fordult a határ Én-Tappúah lakói felé.
8. vers
Tappúah földje Manasséé volt, de maga Tappúah, Manassé határán, Efraim fiaié lett.
9. vers
Azután lefelé megy a határ a Káná-patakhoz, a patak déli részére. Ezek a városok Efraimnak jutottak, bár Manassé városai között voltak. Manassé határa pedig a pataktól észak felé volt, és a tengernél végződött.
10. vers
A déli rész Efraimé, az északi rész pedig Manasséé lett, és a tenger lett a határuk. Észak felől Ásért érinti, kelet felől pedig Issakárt.
11. vers
Manassénak jutott Issakárban és Ásérban: Bétseán és települései, Jibleám és települései, Dór lakosai és településeik, Éndór lakosai és településeik, Taanak lakosai és településeik, továbbá Megiddó lakosai és településeik a három dombvonulattal együtt.*
12. vers
De magukat a városokat nem bírták elfoglalni Manassé fiai, és a kánaániaknak sikerült ott maradniuk azon a földön.
13. vers
Amikor megerősödtek Izráel fiai, robotra fogták a kánaániakat, de nem űzték ki őket teljesen.
14. vers
József fiai pedig azt mondták Józsuénak: Miért egy sorsvetésnyi örökséget és egy osztályrészt adtál nekünk, noha nagy a népünk, mivel mindeddig megáldott minket az Úr?
15. vers
Józsué pedig azt felelte nekik: Ha nagy a néped, menj föl az erdőre, és irts abból magadnak a perizziek és refáiak földjén, ha szűk nektek Efraim hegyvidéke.
16. vers
Erre így szóltak József fiai: Nem elég nekünk ez a hegyvidék, és a kánaániaknak, akik a völgyi síkságon laknak, mindnek vasszekere van. Azoknak is, akik Bétseánban és mezővárosaiban, és azoknak is, akik a Jezréel völgyében vannak.
17. vers
Ekkor Józsué azt felelte József házának, Efraimnak és Manassénak: Nagyszámú és nagy erejű nép vagytok, nemcsak ez az egy kisorsolt rész jut nektek,
18. vers
hanem egy egész hegyvidék is. Ha erdőség van ott, úgy irtsd ki, és az egész a tied lesz. Mert te kiűzöd a kánaániakat, noha vasszekereik vannak, és noha igen erősek.
Könyvek
