Józsué könyve
22. fejezet
1. vers
Akkor összehívta Józsué a rúbenieket, a gádiakat és Manassé törzsének a felét,
2. vers
és ezt mondta nekik: Megtartottátok mindazt, amit Mózes, az Úr szolgája parancsolt nektek, és hallgattatok szavamra mindenben, amit parancsoltam nektek.
3. vers
Nem hagytátok el testvéreiteket e hosszú időn át mind a mai napig, és megtartottátok a megtartandókat, az Úrnak, Isteneteknek a parancsát.
4. vers
Most már nyugalmat adott az Úr, a ti Istenetek testvéreiteknek, ahogy megígérte nekik. Most tehát térjetek vissza, és menjetek a sátraitokba, örökségetek földjére, amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nektek a Jordánon túl.
5. vers
Csak nagyon vigyázzatok arra, hogy teljesítsétek azt a parancsot és törvényt, amelyet Mózes, az Úr szolgája parancsolt nektek, hogy szeressétek az Urat, a ti Isteneteket, járjatok mindenben az ő útján, tartsátok meg parancsait, ragaszkodjatok hozzá, és szolgáljatok neki teljes szívetekből és teljes lelketekből.
6. vers
Majd megáldotta őket Józsué, azután elbocsátotta őket, ők pedig elmentek sátraikba.
7. vers
Mivel Manassé törzse egyik felének Mózes adott örökséget Básánban, a másik felének pedig Józsué adott testvéreik között, a Jordánon innen, nyugat felől. Őket is elbocsátotta Józsué a sátraikba, és megáldotta őket,
8. vers
és azt mondta nekik: Térjetek vissza sátraitokba sok szerzeményetekkel, az igen sok jószággal, ezüsttel, arannyal, rézzel, vassal és igen sok ruhával. De az ellenségeitektől szerzett zsákmányt osszátok meg testvéreitekkel.
9. vers
Visszatértek tehát, és elváltak Rúben fiai, Gád fiai és Manassé törzsének fele Izráel fiaitól a Kánaán földjén levő Silóból, hogy Gileád földjére menjenek, örökségük földjére, ahol örökséget kaptak az Úr rendelése szerint Mózes által.
10. vers
Mikor a Jordán mellékére értek, amely még Kánaán földjén van, Rúben fiai, Gád fiai és Manassé törzsének fél nemzetsége feltűnően nagy oltárt építettek ott, a Jordán mellett.
11. vers
És Izráel fiai meghallották, hogy ezt mondogatják: Íme, Rúben fiai, Gád fiai és Manassé törzsének fele oltárt építettek Kánaán földjével szemben, a Jordán mellékén, az izráeli oldalon.
12. vers
Amint meghallották Izráel fiai, egybegyűlt Izráel fiainak egész gyülekezete Silóban, hogy harcolni induljanak ellenük.
13. vers
Ekkor Izráel fiai Rúben fiaihoz, Gád fiaihoz és a Manassé törzsének feléhez küldték Gileád földjére Fineást, Eleázár pap fiát
14. vers
és tíz vezető embert vele együtt, nagycsaládonként egy-egy vezető embert Izráel minden törzséből. Mindegyik a maga ősi házának feje volt Izráel ezrei között.
15. vers
Amikor elmentek Rúben fiaihoz, Gád fiaihoz és Manassé törzsének feléhez Gileád földjére, ezt mondták:
16. vers
Így szól az Úr egész gyülekezete: Micsoda hűtlenség ez, amelyet máris elkövettetek Izráel Istene ellen, hogy immár elfordultatok az Úrtól, és oltárt építettetek magatoknak, föllázadva az Úr ellen?!
17. vers
Hát nem volt elég nekünk, hogy Peór miatt bűnbe estünk, amelyből még máig sem tisztultunk meg, és amiért csapás érte az Úr gyülekezetét?
18. vers
És ti máris elfordultatok az Úrtól! Ha ti ma pártot üttök az Úr ellen, holnap majd Izráel egész gyülekezete ellen fordul haragja.
19. vers
Ha pedig tisztátalannak tűnik nektek a ti birtokotok földje, jöjjetek át az Úr örökségének földjére, ahol ott áll az Úr hajléka, és legyen miköztünk a birtokotok. De az Úr ellen ne lázadjatok azzal, és ellenünk se, hogy oltárt építetek magatoknak a mi Istenünknek, az Úrnak oltárán kívül.
20. vers
Hát nem Ákán, Zerah fia vétkezett-e súlyos vétekkel az Istennek szentelt dolgokkal, mégis Izráel egész gyülekezetére szállt a harag? És az a férfi nem egymaga halt meg bűnéért!
21. vers
Így szóltak erre Rúben fiai, Gád fiai és Manassé törzsének a fele Izráel nemzetségfőihez:
22. vers
Az Istenek Istene az Úr, az Istenek Istene az Úr: ő tudja, és Izráel is tudja meg. Ha pártütésből és ha az Úr ellen való hűtlenségből van ez, ne tartson meg minket e napon!
23. vers
Ha azért építettünk magunknak oltárt, hogy elforduljunk az Úrtól, vagy pedig hogy egészen elégő áldozatot és ételáldozatot áldozzunk rajta, vagy hogy a hálaadás áldozatát helyezzük arra, lássa meg ezt ő maga, az Úr!
24. vers
Hát nem inkább amiatt való félelmünkben cselekedtük-e ezt, mert attól tartunk, maholnap így szólhatnak fiaitok a mi fiainkhoz: Mi közötök van nektek az Úrhoz, Izráel Istenéhez?
25. vers
Hiszen határt vetett az Úr közénk és közétek, Rúben fiai és Gád fiai közé: a Jordánt. Nincsen nektek részetek az Úrban! És így eltántorítanák a ti fiaitok a mi fiainkat, hogy ne féljék az Urat!
26. vers
Ezért mondtuk: nosza, fogjunk hozzá, és építsünk oltárt, amely nem szolgál sem egészen elégő áldozatra, sem véresáldozat bemutatására,
27. vers
csak bizonyságul legyen az köztünk és köztetek és az utánunk következő nemzetségeink között, hogy szolgálni akarjuk az Urat az őelőtte bemutatott egészen elégő áldozatainkkal, véresáldozatainkkal és hálaáldozatainkkal. Ne mondhassák fiaitok maholnap a mi fiainknak: Nincs nektek részetek az Úrban!
28. vers
Azt mondtuk tehát, ha így szólnának maholnap nekünk vagy az utánunk jövő nemzedékeknek, ezt feleljük majd: Nézzétek az Úr oltárának a mását, amelyet atyáink készítettek, nem egészen elégő áldozat, sem véresáldozat bemutatására, hanem hogy bizonyság legyen köztünk és köztetek!
29. vers
Távol legyen tőlünk, hogy föllázadjunk az Úr ellen, és máris elforduljunk az Úrtól, oltárt építve égőáldozatra, ételáldozatra és véresáldozatra az Úrnak, a mi Istenünknek oltárán kívül, amely az ő hajléka előtt van!
30. vers
Amikor Fineás pap és a gyülekezet vezetői és Izráel nemzetségfői, akik vele voltak, hallották azokat a beszédeket, amelyeket Rúben fiai, Gád fiai és Manassé fiai mondtak, tetszett nekik.
31. vers
És ezt mondta Fineás, Eleázár pap fia Rúben fiainak, Gád fiainak és Manassé fiainak: Ma megtudtuk, hogy köztünk van az Úr, mert nem vétkeztetek e vétekkel az Úr ellen. Most megszabadítottátok Izráel fiait az Úr kezéből.
32. vers
Visszatértek tehát Fineás, Eleázár pap fia és a fejedelmek Rúben fiaitól, Gád fiaitól a Gileád földjéről Kánaán földjére Izráel fiaihoz, és elbeszélték nekik ezt a dolgot.
33. vers
Tetszett ez a dolog Izráel fiainak is, és áldották Istent. Nem beszéltek többé arról, hogy harcra kelnek ellenük, hogy elpusztítsák azt a földet, ahol Rúben és Gád fiai laknak.
34. vers
Az oltárt pedig Hadnak nevezték Rúben és Gád fiai, ezt mondván: Bizonyság ez közöttünk, hogy az Úr az Isten.
Könyvek
