Józsué könyve
6. fejezet
1. vers
Jerikó pedig úgy be volt zárva Izráel fiai miatt, hogy se ki nem jöhetett, se be nem mehetett senki.
2. vers
Az Úr azt mondta Józsuénak: Lásd! Kezedbe adtam Jerikót és királyát a sereg harcosaival együtt.
3. vers
Járjátok azért körül a várost, valamennyi harcos kerülje meg egyszer a várost. Így cselekedj hat napon át.
4. vers
És hét pap vigyen hét, kosszarvból készült kürtöt a láda előtt. A hetedik napon pedig hétszer kerüljétek meg a várost, a papok pedig fújják meg a kürtöket.
5. vers
És ha majd belefújnak a kosszarvba, mihelyt meghalljátok a kürt szavát, az egész nép harsány kiáltásban törjön ki, és magától leszakad a város kőfala, és fölmegy arra a nép, mindenki az előtte levő helyen.
6. vers
Előhívta azért Józsué, Nún fia a papokat, és azt mondta nekik: Vegyétek föl a szövetség ládáját, hét pap pedig vigyen hét, kosszarvból készült kürtöt az Úr ládája előtt.
7. vers
A népnek pedig ezt mondta: Menjetek, és kerüljétek meg a várost, a fegyveresek pedig menjenek az Úr ládája előtt.
8. vers
És úgy történt, ahogy Józsué megmondta a népnek. A hét pap ugyanis, aki a kosszarvból készült hét kürtöt vitte, az Úr előtt ment, és kürtölt a kürtökkel, az Úr szövetségládája pedig utánuk haladt.
9. vers
A fegyveresek a kürtölő papok előtt mentek, és az utóvéd követte őket folytonos kürtölés közben.
10. vers
A népnek pedig azt parancsolta Józsué: Ne kiáltsatok, hangotokat se hallassátok, egy szó se jöjjön ki a szátokból addig a napig, amíg azt nem mondom nektek: kiáltsatok; és akkor kiáltsatok.
11. vers
Körüljárták azért az Úr ládájával a várost. Egyszer kerülték meg, azután visszatértek a táborba, és az éjszakát a táborban töltötték.
12. vers
Józsué korán reggel fölkelt, a papok pedig fölvették az Úr ládáját.
13. vers
A hét pap, aki a kosszarvból készült hét kürtöt vitte, az Úr ládája előtt ment, és folyton fújta a kürtöket, a fegyveresek pedig előttük mentek, és az utóvéd követte az Úr ládáját folytonos kürtölés közben.
14. vers
A második napon is megkerülték egyszer a várost, azután visszatértek a táborba. Így cselekedtek hat napon át.
15. vers
A hetedik napon is fölkeltek hajnalhasadtával, és a szokott módon hétszer megkerülték a várost. Csak ezen a napon kerülték meg a várost hétszer.
16. vers
Amikor a hetedik forduláskor kürtöltek a papok a kürtökkel, Józsué azt mondta a népnek: Kiáltsatok, mert nektek adta az Úr a várost!
17. vers
És a város és minden, ami benne van, legyen teljesen az Úrnak szentelve. Csak a parázna Ráháb maradjon életben, ő és mindazok, akik vele vannak a házban, mert elrejtette a követeket, akiket odaküldtünk.
18. vers
Mindazáltal óvakodjatok a teljesen Istennek szentelt dolgoktól, hogy miután neki szentelitek, el ne vegyetek a teljesen neki szentelt dolgokból, hogy Izráel táborát átkozottá ne tegyétek és bajba ne keverjétek.
19. vers
Hanem mivel minden ezüst-, arany-, réz- és vasedény az Úrnak van szentelve, az Úr kincsei közé jusson.
20. vers
A nép pedig fölkiáltott, amint megszólaltak a kürtök. És ahogy meghallotta a nép a kürt szavát, és hangosan fölkiáltott, az történt, hogy magától leomlott a kőfal, és bement a nép a városba, mindenki az előtte levő helyen, és bevették a várost.
21. vers
Fegyver élével teljesen kipusztítottak mindent, ami csak volt a városban, a férfitól az asszonyig, a gyermektől az öregig, sőt az ökröt, a juhot és a szamarat is.
22. vers
A két férfinak pedig, akik kikémlelték a földet, azt mondta Józsué: Menjetek be a parázna asszony házába, és hozzátok ki onnan az asszonyt és mindazt, amije van, ahogy megesküdtetek neki.
23. vers
Bementek azért a kémkedő ifjak, és kihozták Ráhábot és atyját, anyját és testvéreit, mindazt, amije volt, és minden cselédjét is kihozták, és Izráel táborán kívülre helyezték őket.
24. vers
A várost pedig és mindazt, ami benne volt, tűzzel égették meg. Csak az ezüstöt, az aranyat és a réz- és vasedényeket rakták az Úr házának kincsei közé.
25. vers
A parázna Ráhábot pedig és atyja háznépét és mindenét, amije volt, élni hagyta Józsué; ott is lakik Izráel között mind e mai napig. Mert elrejtette a követeket, akiket Józsué küldött, hogy kémleljék ki Jerikót.
26. vers
Azon a napon ezt az esküt tette Józsué: Átkozott legyen az Úr előtt az a férfi, aki nekilát, hogy fölépítse ezt a várost, Jerikót! Elsőszülöttjére rakja le annak alapját, és legkisebb fiára állítsa föl kapuit!
27. vers
És az Úr Józsuéval volt, és elterjedt a híre az egész földön.
Könyvek
