capítulo 10
Amint figyeltem, láttam, hogy a kerubok feje fölött levő mennyezet fölött valami zafírkőféle látszik, és az egy trónhoz hasonlított.
Majd Isten így szólt a lenvászonba öltözött férfihoz: „Menj be a forgó kerekek közé, a kerubok alá, és töltsd meg mindkét markodat izzó szénnel onnan a kerubok közül, és szórd a városra.” Erre az bement oda a szemem láttára.
A kerubok a ház jobb oldalán álltak, amikor a férfi bement, és a felhő betöltötte a belső udvart.
És Jehova dicsősége fölemelkedett a kerubokról, és a ház bejáratának küszöbéhez vonult, a ház pedig lassanként megtelt a felhővel, és az udvart betöltötte Jehova dicsőségének fényessége.
És a kerubok szárnyainak hangja a külső udvarban is hallható volt. Olyan volt, mint a mindenható Istennek a hangja, amikor beszél.
Majd Isten ezt parancsolta a lenvászonba öltözött férfinak: „Végy tüzet a forgó kerekek közül, onnan a kerubok közül.” Az bement, és megállt a kerék mellett.
Az egyik kerub erre kinyújtotta a kezét a kerubok között égő tűz felé. Kivett valamennyi izzó szenet, és a lenvászonba öltözött férfi két markába tette, az pedig fogta, és kiment.
A kerubok szárnyai alatt olyasmi volt, ami emberi kezekhez hasonlított.
Miközben figyeltem, négy kereket láttam a kerubok mellett. Mindegyik kerub mellett volt egy kerék, és a kerekek úgy ragyogtak, mint a krizolitkő.
Mindegyik kerék ugyanúgy nézett ki. Olyanok voltak, mintha kerék lett volna a kerékben.
Amikor mozogtak, mind a négy irányba tudtak haladni, anélkül hogy elfordultak volna, mert amerre a kerub feje nézett, arra mentek. Nem fordultak el menet közben.
Az egész testük, a hátuk, a kezük, a szárnyaik és a kerekek, mind a négyük kerekei tele voltak szemekkel körös-körül.
Hallottam, hogy a kerekekhez így kiált egy hang: „Forgó kerekek!”
Mindegyiknek négy arca volt. Az első arc kerubarc, a második emberarc, a harmadik oroszlánarc, a negyedik pedig sasarc volt.
És fölemelkedtek a kerubok – ugyanezeket az élő teremtményeket láttam a Kébár folyónál –,
és amikor a kerubok mozogtak, mellettük haladtak a kerekek is. Amikor pedig a kerubok fölemelték a szárnyaikat, hogy magasan a föld felett legyenek, a kerekek nem fordultak el mellettük, és nem mozdultak el mellőlük.
Amikor ezek megálltak, azok is megálltak, és amikor ezek fölemelkedtek, azok is fölemelkedtek velük, mert az élő teremtményeken működő szellem rajtuk is működött.
Jehova dicsősége aztán elvonult a ház bejáratának küszöbéről, és megállt a kerubok fölött.
A kerubok erre fölemelték a szárnyaikat, és fölemelkedtek a földről a szemem láttára. A kerekek akkor is mellettük voltak, amikor a kerubok elmentek. Megálltak Jehova háza keleti kapujának a bejáratánál, és Izrael Istenének dicsősége fölöttük volt.
Ezek voltak azok az élő teremtmények, amelyeket korábban Izrael Istene alatt láttam a Kébár folyónál, így fölismertem, hogy ezek kerubok.
Mind a négynek négy arca és négy szárnya volt, a szárnyaik alatt pedig olyasmi volt, ami emberi kezekhez hasonlított.
Az arcaik olyanok voltak, mint amilyeneket a Kébár folyónál láttam. Mindegyik kerub egyenesen haladt előre.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48