capítulo 17
Jehova ismét szólt hozzám:
„Embernek fia! Mondj egy rejtvényt, egy példázatot Izrael népéről.
Ezt mondjad: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’A nagy sas, a nagy szárnyú, hosszú szárnytollú, sűrű és sokszínű tollazatú, eljött a Libanonra, és elvitte a cédrusfa legtetejét.
Letépte legfelső hajtását, elvitte a kereskedők földjére, és letette az egyik városukban.
Aztán vett az ország magvából, és termékeny földbe vetette, mint ahogy egy fűzfát bő vizek mellé ültetnek.
Sarjadni kezdett, és alacsony növésű, terebélyes szőlőtő lett belőle, amelynek a levélzete befelé nézett, és a gyökerei is kifejlődtek alatta. Szőlőtő lett, hajtásokat eresztett, és vesszőket növesztett.
Volt egy másik nagy sas is nagy szárnyakkal és hatalmas szárnytollakkal. Bár a szőlőtőt a kerti ágyásokba ültették, de azoktól távol, a sas felé nyújtotta szomjasan a gyökereit, és kiterjesztette felé a levélzetét, hogy az öntözze.
Jó földbe, bő vizek mellé volt már ültetve, hogy vesszőket hajtson, gyümölcsöt hozzon, és fenséges szőlőtő legyen belőle.’«
Így szólj: »Ezt mondja a legfőbb Úr, Jehova: ’Vajon a javára válik ez? Nemde valaki kitépi a gyökereit, rothadttá teszi a gyümölcsét, és hajtásai elszáradnak? Annyira elszárad, hogy nem kell hozzá erős kar, sem sok ember, hogy gyökerestül kitépjék.
Noha átültetik, vajon a javára válik ez? Nemde teljesen elszárad, amikor megfújja a keleti szél? El fog száradni kerti ágyásában, ahol kihajtott.’«”
És Jehova újra szólt hozzám:
„Mondd meg, kérlek, a lázadó népnek: »Hát nem értitek, mit jelentenek ezek?« Így szólj: »Babilon királya eljött Jeruzsálembe, fogta annak királyát meg fejedelmeit, és magával vitte őket Babilonba.
Továbbá vett valakit a királyi utódok közül, szövetséget kötött vele, és esküre kötelezte. Majd elvitte az ország kiemelkedő embereit,
hogy a királyság meggyengüljön, ne tudjon fölemelkedni, és csak úgy tudjon fennmaradni, ha megtartja a szövetséget.
Ám a király végül fellázadt ellene, mivel elküldte követeit Egyiptomba, hogy lovakat és nagy létszámú sereget szerezzen. Vajon sikerrel fog járni? Vajon aki ezt teszi, elkerüli a büntetést? Megmenekülhet-e, aki szövetséget szegett?«
»’Babilonban fog meghalni, ahol az a király él, aki királlyá tette őt, ám ő megvetette a neki tett esküjét, és megszegte a vele kötött szövetségét. Olyan biztos ez, mint hogy én élek! – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése. –
A fáraó nagy hadereje és sok csapata sem tud majd segíteni neki a háborúban, amikor a babiloni katonák ostromsáncot emelnek, és ostromfalat építenek, hogy sokakat elpusztítsanak.
Esküt vetett meg, és szövetséget szegett. Noha ígéretet tett, mégis elkövette mindezt. Nem fog megmenekülni.’«
»Ezért így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Mivel eskümet megvetette, és szövetségemet megszegte, megfizetek neki. Olyan biztos ez, mint hogy én élek!
Kivetem rá hálómat, és foglyul esik vadászhálómban. Elviszem őt Babilonba, és ott ítélkezni fogok felette, mivel hűtlen volt hozzám.
A csapataiból mindazok, akik megmenekülnek, kard által fognak elhullani, és akik életben maradnak, minden irányba szétszóródnak. Akkor majd megtudjátok, hogy én, Jehova szóltam.’«
»Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Veszek majd egy hajtást a fenséges cédrusfa tetejéből, és elültetem. Gallyai csúcsáról letörök egy gyönge hajtást, és elültetem egy magas és fenséges hegyen.
Izrael egyik magas hegyén ültetem el. Ágakat fog hajtani, gyümölcsöt hoz, és fenséges cédrus lesz belőle. Alatta lakik majd mindenféle madár, és lombja árnyékában fognak letelepedni.
És a mező minden fája megtudja majd, hogy én, Jehova aláztam meg a magas fát, és magasztaltam föl az alacsony fát. Én szárítottam ki a zöldellő fát, és borítottam virágba a száraz fát. Én, Jehova szóltam, és meg is cselekedtem.’«”
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48