Lukács evangéliuma

chapter 22


Chapters:


Júdás elárulja Jézust


verse #1

Közeledett már a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet páskának neveztek.

2Móz 12,2; Mt 26,17


verse #2

A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan öljék meg Jézust. Féltek ugyanis a néptől.


verse #3

A Sátán pedig bement Júdásba, akit Iskáriótesnek neveztek, és egyike volt a tizenkettőnek.


verse #4

Elment, és megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség vezetőivel, hogyan adja őt a kezükre.


verse #5

Azok megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki.


verse #6

Ő elfogadta az egyezséget, és kedvező alkalmat keresett arra, hogy a kezükre adhassa őt, amikor nincs jelen a sokaság.


Az utolsó vacsora


verse #7

Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amikor fel kellett áldozni a páskabárányt.


verse #8

Jézus elküldte Pétert és Jánost ezt mondva: Menjetek el, és készítsétek el nekünk a páskavacsorát, hogy megehessük.


verse #9

Ők pedig ezt kérdezték tőle: Mi a kívánságod, hol készítsük el?


verse #10

Ő így válaszolt: Amikor beértek a városba, szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz, kövessétek őt abba a házba, ahova bemegy,


verse #11

és mondjátok meg a ház gazdájának: A Mester ezt üzeni neked: hol van a szállás, ahol tanítványaimmal együtt megehetem a páskavacsorát?


verse #12

Ő majd mutat nektek egy nagy, berendezett emeleti termet: ott készítsétek el!


verse #13

Akkor elmentek, és mindent úgy találtak, amint előre megmondta nekik; és elkészítették a páskavacsorát.


verse #14

Amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett az apostolokkal együtt,


verse #15

és ezt mondta nekik: Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a páskavacsorát.


verse #16

Mert mondom nektek, hogy többé nem eszem ebből a páskavacsorából, amíg csak be nem teljesedik az Isten országában.


verse #17

Azután vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta: Vegyétek, és osszátok el magatok között!


verse #18

Mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa.


verse #19

És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, és e szavakkal adta nekik: Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!


verse #20

Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki.

Zsid 9,20; 2Móz 24,8; Jer 31,31


verse #21

De íme, annak a keze, aki elárul engem, az enyémmel együtt van az asztalon.


verse #22

Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint elrendeltetett, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt.


verse #23

Azok pedig kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki lehet az közülük, aki ezt meg fogja tenni.


Ki a legnagyobb?


verse #24

Versengés is támadt közöttük, hogy melyikük a legnagyobb.


verse #25

Ő így felelt nekik: A királyok uralkodnak népeiken, és akik hatalmuk alá hajtják őket, jótevőknek hívatják magukat.


verse #26

Ti azonban ne így cselekedjetek, hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál.


verse #27

Mert ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.

Jn 13,1


verse #28

Ti vagytok azok, akik megmaradtatok velem kísértéseimben,


verse #29

és én örökségül adom nektek az országot, ahogyan az én Atyám is nekem adta azt;


verse #30

hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és trónszékekbe ülve ítéljétek Izráel tizenkét törzsét.

Mt 19,28


Jézus inti Pétert és a többi tanítványt


verse #31

Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát,

Jn 13,7


verse #32

de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd a testvéreidet!

Jn 21,15


verse #33

Ő így válaszolt: Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, akár a halálba is!


verse #34

Jézus azonban ezt felelte: Mondom neked, Péter: nem szólal meg a kakas ma, amíg háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.


verse #35

Azután ezt kérdezte tőlük: Amikor kiküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben? Semmiben – válaszolták.


verse #36

Majd ezt mondta nekik: Most azonban, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyát is; és akinek nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen.


verse #37

Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: „És a bűnösök közé sorolták.” Mert ami felőlem megíratott, az most beteljesedik.

Ézs 53,12


verse #38

Erre így szóltak: Uram, íme, van itt két kard. Ő pedig azt felelte: Elég!


A Gecsemáné-kertben


verse #39

Ezután eltávozott onnan, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Követték a tanítványai is.


verse #40

Mikor pedig odaért, így szólt hozzájuk: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!


verse #41

Azután eltávolodott tőlük mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott:


verse #42

Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.


verse #43

Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, hogy erősítse őt.


verse #44

Halálos gyötrődésében még kitartóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek.

Zsid 5,7


verse #45

Amikor az imádkozás után felkelt, odament tanítványaihoz, és látta, hogy a szomorúságtól kimerülve alszanak.


verse #46

Ekkor így szólt hozzájuk: Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!


Jézust elfogják


verse #47

Miközben ezeket mondta, íme, sokaság közeledett. Júdás jött elöl, a tizenkettő egyike, és Jézushoz lépett, hogy megcsókolja.


verse #48

Jézus így szólt hozzá: Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?


verse #49

Amikor a körülötte levők látták, hogy mi készül, megkérdezték: Uram, odavágjunk a karddal?


verse #50

Egyikük oda is csapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét.


verse #51

Jézus azonban megszólalt, és ezt mondta nekik: Hagyjátok abba! És megérintve a fülét, meggyógyította őt.


verse #52

Majd ezt mondta az ellene kivonuló főpapoknak, a templomőrség vezetőinek és a véneknek: Úgy vonultok ki ellenem kardokkal és botokkal, mint valami rabló ellen.


verse #53

Mindennap veletek voltam a templomban, mégsem emeltetek rám kezet. De ez a ti órátok és a sötétség hatalmának ideje.


Jézus a főpap házában
Péter megtagadja Jézust


verse #54

Miután pedig elfogták őt, elvitték és bekísérték a főpap házába. Péter pedig távolról követte.


verse #55

Mikor az udvar közepén tüzet raktak, és körülülték, Péter is leült közéjük.


verse #56

Amint ott ült a tűz világánál, meglátta őt egy szolgáló, szemügyre vette, és így szólt: Ez is vele volt.


verse #57

Ő azonban letagadta, ezt mondva: Asszony, nem ismerem őt!


verse #58

Röviddel ezután más látta meg, és ezt mondta: Te is közülük való vagy! De Péter így válaszolt: Ember, nem vagyok!


verse #59

Körülbelül egy óra múlva másvalaki is bizonygatta: De bizony, ez is vele volt, hiszen ő is Galileából való.


verse #60

Péter azonban ismét tagadta: Ember, nem tudom, mit beszélsz. És amikor ezt mondta, egyszerre megszólalt a kakas.


verse #61

Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.


verse #62

Azután kiment, és keserves sírásra fakadt.


verse #63

Azok a férfiak, akik őrizték Jézust, gúnyolták, és verték őt,


verse #64

majd eltakarták a szemét, és ezt kérdezték: Ki ütött meg téged? Prófétáld meg!


verse #65

És sok más szidalmat is szórtak rá.


Jézus a nagytanács előtt


verse #66

Amint megvirradt, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, a főpapok és az írástudók. Jézust a nagytanács elé vezették,


verse #67

és felszólították: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk! Ő pedig így válaszolt: Ha megmondom nektek, nem hiszitek,


verse #68

ha pedig én kérdezlek titeket, nem feleltek.


verse #69

De mostantól fogva ott ül majd az Emberfia a mindenható Isten jobbján.

Dán 7,13; Zsolt 110,1


verse #70

Erre mind azt kérdezték: Akkor hát te vagy az Isten Fia? Ti mondjátok, hogy én vagyok – felelte nekik.


verse #71

Azok pedig így szóltak: Mi szükségünk van még tanúvallomásra? Hiszen magunk hallottuk a saját szájából.

Chapters:


Books