Ézsaiás próféta könyve

Chapters:

… 36 37 38 39 40 …   ⇤ ← 38 → ⇥

verse #1

Abban az időben Ezékiás halálosan megbetegedett. Ézsaiás próféta, Ámóc fia elment hozzá, és ezt mondta neki: Így szól az Úr: Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradsz életben!

→ 2Kir 20,1; 2Krón 32,24

verse #2

Ezékiás erre arcát a fal felé fordítva imádkozott az Úrhoz,

verse #3

és ezt mondta: Ó, Uram, ne feledkezz meg arról, hogy én híven és tiszta szívvel jártam a színed előtt, és azt tettem, amit jónak látsz! És Ezékiás keservesen sírt.

→ 2Kir 18,3; Neh 13,14; Zsolt 106,4; 1Móz 17,1

verse #4

Ekkor így szólt az Úr igéje Ézsaiáshoz:

verse #5

Menj, és mondd meg Ezékiásnak: Így szól az Úr, ősatyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Ezért megtoldom napjaidat még tizenöt évvel.

verse #6

Asszíria királyának a kezéből pedig kiszabadítalak téged meg ezt a várost, és pajzsa leszek ennek a városnak.

verse #7

Ez lesz annak a jele, hogy teljesíti az Úr azt az igét, amelyet kijelentett:

verse #8

visszatérítem az árnyékot tíz fokkal Áház napóráján, azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt. És visszatért a napórán az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt.

verse #9

Ezékiásnak, Júda királyának a följegyzése abból az időből, amikor beteg volt, de fölgyógyult betegségéből:

verse #10

Már azt gondoltam, hogy életem delén kell átmennem a holtak hazájának kapuin, megfosztva még hátralévő éveimtől.

→ Zsolt 9,14; Zsolt 102,25; Mt 16,18

verse #11

Azt gondoltam, hogy nem látom többé az Urat az élők földjén, nem láthatok többé embert a világ lakói között.

→ Zsolt 27,13; Zsolt 52,7; Zsolt 116,9

verse #13

Reggelig igyekeztem megnyugodni, de úgy törte össze minden csontomat, mint az oroszlán; még egy nap talán, de aztán az éjjel biztosan végez velem!

verse #14

Csipogtam, mint a fecske vagy a rigó, úgy nyögtem, mint a galamb. Szemeim bágyadtan néztek a magasba: Uram, szenvedek, segíts rajtam!

verse #15

Mit szóljak? Hiszen amit megmondott, azt tette velem. Messze elkerül az álom lelkem keserűségére.

verse #16

Uram, az éltet mindenkit, és engem is az éltet, hogy te majd megerősítesz és meggyógyítasz engem!

→ 2Móz 15,26; Zsolt 104,29

verse #17

Bizony, javamra vált a nagy keserűség. Hiszen megmentettél az enyészet vermétől, és hátad mögé vetetted minden vétkemet.

→ 2Móz 34,7; Zsolt 32,5; Zsolt 119,71; Péld 20,30; Ézs 43,25; Ézs 44,22; Mik 7,18

verse #18

Mert nem a holtak hazájában magasztalnak téged, nem a halottak dicsőítenek, akik már leszálltak a sírba, hűségedben nem reménykedhetnek.

→ 2Móz 13,14; Zsolt 6,6; Zsolt 30,10; Zsolt 78,4; Zsolt 88,11; Zsolt 115,17; Zsolt 145,4

verse #19

Az élő, csak az élő magasztalhat téged, akárcsak én most. Az apák tanítják fiaiknak, hogy te hűséges vagy.

→ 2Móz 10,2; 2Móz 13,14; 5Móz 4,9

verse #20

Megszabadított engem az Úr, pengessük hát a lantot az Úr házában egész életünkben!

verse #21

Ézsaiás azután ezt mondta: Hozzatok egy csomó préselt fügét, tegyétek rá a kelevényre, és életben fog maradni.

verse #22

Ekkor kérdezte Ezékiás: Mi lesz a jele, hogy fölmehetek az Úr házába?

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66