chapter 11
Osztogasd bő kézzel kenyeredet, mert idő múltával visszanyered azt!
Oszd el hét- vagy nyolcfelé is, mert nem tudod, milyen csapás érheti a földet!
Ha megtelnek a fellegek, esőt hullatnak a földre. Ha ledől a fa, akár délre, akár északra, ugyanazon a helyen marad, ahová ledőlt.
Aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet, és aki csak a fellegeket lesi, nem arat.
Ahogyan nem ismered a szél útját vagy a csontok formálódását a terhes asszony méhében, éppúgy nem ismered Isten munkáját, aki mindent alkotott.
→ Jn 3,8
Reggel fogj a magvetéshez, és ne pihentesd a kezed este sem, mert nem tudod, melyik sikerül: ez, vagy amaz, vagy mind a kettő egyaránt jó lesz.
Édes a világosság, és jó látni szemünkkel a napot.
Örvendezz, ifjú, míg fiatal vagy, légy jókedvű ifjúságod idején, és élj szíved vágya szerint, ahogy jónak látod! De tudd meg, hogy mindezekért Isten megítél téged!
Távolítsd el szívedből a bosszúságot, és tartsd távol magadtól a rosszat, mert az ifjúkor és a fiatalság mulandó!