chapter 11
Ezután egész Izráel összegyűlt Dávidhoz Hebrónba, és ezt mondta: Nézd, mi a csontod és húsod vagyunk!
Azelőtt is, amikor még Saul volt a király, te vezetted harcba és hoztad vissza Izráelt, és ezt mondta neked Istened, az Úr: Te leszel népemnek, Izráelnek a pásztora, te leszel népemnek, Izráelnek a fejedelme!
Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az Úr.
Ezután Dávid egész Izráellel együtt elment Jeruzsálem, azaz Jebúsz alá, ahol a jebúsziak voltak az ország őslakói.
Jebúsz lakói ezt mondták Dávidnak: Ide ugyan nem jössz be! Dávid azonban elfoglalta Sion sziklavárát, és ez lett Dávid városa.
Azt mondta Dávid: Aki elsőnek vág le egy jebúszit, az lesz a fővezér! Mivel elsőnek Jóáb, Cerújá fia jutott föl, ő lett a fővezér.
Azután letelepedett Dávid a sziklavárban, ezért nevezték el azt Dávid városának.
És Dávid kiépítette a várost körös-körül, a Milló-erődöt és környékét, Jóáb pedig a város többi részét állította helyre.
Dávid egyre jobban emelkedett, mert vele volt a Seregek Ura.
Ezek voltak Dávid legkiválóbb vitézei, akik támogatták őt az uralkodásban, és egész Izráellel együtt királlyá tették az Úr igéje szerint, melyet Izráelről mondott.
Ezek voltak szám szerint Dávid vitézei: Josobám, Hakmóní fia, egy főtiszt, aki úgy forgatta a lándzsáját, hogy egy alkalommal háromszáz embert döfött le.
Azután Eleázár, az ahóhi Dódónak a fia, egyike a három vitéznek.
Ő volt Dávid mellett Efesz-Dammímban, ahova a filiszteusok harcra gyülekeztek. A mező egy darabja árpával volt ott bevetve. Amikor a hadinép megfutamodott a filiszteusok előtt,
ők megálltak annak a darab földnek a közepén, megvédték azt, és megverték a filiszteusokat. Így adott az Úr nagy győzelmet.
Egyszer a harminc vezér közül hárman elmentek Dávidhoz a kősziklára, az Adullám-barlangba, amikor a filiszteusok serege a Refáím-völgyben táborozott.
Dávid akkor a sziklavárban volt, a filiszteusok előőrse pedig ugyanakkor Betlehemnél.
Dávid eltikkadt, és ezt mondta: Ó, bárcsak valaki vizet hozna nekem a betlehemi kútból, onnan a kapu mellől!
Erre ez a három ember áttört a filiszteus táboron, vizet merített Betlehemben a kapu melletti kútból, elhozták, és odavitték Dávidnak. Dávid azonban nem akarta meginni, hanem kiöntötte áldozatul az Úrnak,
→ 1Sám 7,6
és ezt mondta: Isten mentsen meg attól, hogy ilyet tegyek! Igyam meg azoknak az embereknek a vérét, akik kockára tették az életüket?! Mert az életüket tették kockára, amikor azt elhozták. Ezért nem akarta meginni. Ilyeneket vitt véghez ez a három vitéz.
Abísaj, Jóáb testvére volt ennek a háromnak a parancsnoka. Ő úgy forgatta a lándzsáját, hogy háromszáz embert döfött le. Ő volt a leghíresebb a három közül.
A három közül a másik kettőnél tekintélyesebb volt, ezért lett a parancsnokuk, de a hárommal nem ért föl.
A Kabceélból való Benájá, Jójádá fia is kiváló ember volt, és nagy tetteket vitt véghez. Ő vágta le Móáb két bajnokát. Ő ment le egy verembe, és megölt egy oroszlánt, amikor egyszer hó esett.
Ugyanő vágott le egy öt könyök magas egyiptomi embert, bár az egyiptomi kezében akkora lándzsa volt, mint a szövőszék tartófája. Ő meg csak bottal ment rá, de kiragadta az egyiptomi kezéből a lándzsát, és a saját lándzsájával ölte meg.
Ilyeneket vitt véghez Benájá, Jójádá fia. Ő is nevezetes volt, mint az a három vitéz.
Tekintélyes volt a harminc között, de a háromnak nem ért a nyomába. Dávid a testőrök vezetőjévé tette.
Kiváló vitézek voltak: Aszáél, Jóáb testvére, Elhánán, a betlehemi Dódó fia,
a haróri Sammót, a pelóni Helec,
a tekóai Írá, Ikkés fia, az anátóti Abíezer,
a húsái Szibbekaj, az ahóhi Ílaj,
a netófái Mahraj, a netófái Héled, Baaná fia,
a benjámini Gibeából való Ítaj, Ríbaj fia, a pirátóni Benájá,
a nahalé-gaasi Húraj, az arbai Abíél,
a baharúmi Azmávet, a saalbóni Eljahbá,
a gizóni Hásém fiai, a harári Jónátán, Ságé fia,
a harári Ahíám, Szákár fia, Elífal, Úr fia,
a mekérai Héfer, a pelóni Ahijjá,
a karmeli Hecró, Naaraj, Ezbaj fia,
Jóél, Nátán testvére, Mibhár, Hagrí fia,
az ammóni Celek meg a béróti Nahraj, Jóábnak, Cerújá fiának a fegyverhordozója,
a jeteri Írá, a jeteri Gáréb,
Adíná, a rúbeni Sízá fia, a rúbeniek egyik főembere és vele még harmincan;
Hánán, Maaká fia, és a mitni Jósáfát,
az asterái Uzzijjá, az aróéri Hótám fiai: Sámá és Jeíél,
Simrí fia, Jedíaél és testvére, a tíci Jóhá,
a mahavimi Elíél, Elnaam fiai: Jeríbaj és Jósavjá, a móábi Jitmá,
Elíél, Óbéd és a mecóbájái Jaaszíél.