Evangélium Szent Máté írása szerint
22. fejezet
1. vers
és felelvén az Jézus ismét szóla őnekik hasonlatos beszédek szerint, és ezt mondá.
2. vers
hasonlatossá lőn az mennyeknek országa királyi méltóságbeli emberhez, ki menyekezőt tőn az ő fiának,
3. vers
és elbocsátá az ő szolgáit, hogy hivatalosokat hívnának az menyegzőbe, és nem akarnak vala eljönni.
4. vers
ismét elbocsáta egyéb szolgákat ezt mondván. mondjátok ezt az hivatalosoknak. íme az én ebédemet megkészítettem, az én tulkaimat és az én emberi életre hizlalt jószágimat megöltem, és mindenek készen vannak, jőjetek el az menyegzőbe.
5. vers
az hivatalosok kediglen nem akarának elmenni, hanem elmenének, némely elmene az ő örökibe, némely az ő kereskedésire.
6. vers
az egyéb hivatalosok kediglen megtartóztaták az ő szolgáit, és bosszúsággal illetvén megölék őket.
7. vers
az király kediglen mikoron meghallotta volna, megharagvék, és mikoron az ő seregét elbocsátta volna, elveszté az gyilkosokat, és az ő városukat felgyújtá.
8. vers
legottan mondá az ő szolgáinak. bizony az menyegző készen vagyon, de az kik hivatalosok valának, nem voltanak méltók.
9. vers
menjetek el annak okáért az utakra, mely utak ide és tova térnek, és valamely embereket találandotok, híjátok az menyegzőbe.
10. vers
és mikoron kimentenek volna az ő szolgái az utakra, mind begyűjték, valamennyit találának, mind gonoszokat és mind jókat. és betelék az menyegzőház letelepedett néppel.
11. vers
mikoron kedig bement volna az király, hogy meglátná az letelepedett népeket, minekutána látott volna ott egy embert, kinek menyegzői ruhája nem volna, mondá annak.
12. vers
barátom, miképpen jöttél be ide, mikoron menyegzői ruhád nincsen? és az ember elnémula.
13. vers
legottan mondá az király az szolgáknak, kötözzétek meg az ő lábait és kezeit, és vessétek az végső sötétségbe, ott leszen az siralom és az fogaknak csikorgatása.
14. vers
mert sokan vannak azok, az kiknek hivataluk vagyon, kevesen vannak kediglen azok, az kik arra válnak.
15. vers
akkoron elmenének az farizeusok, és tanácsot tartának, hogy az Jézust beszédében megfognák,
16. vers
és két tanítványukat bocsáták őhozzá az Heródesnek emberivel, kik ezt mondák. Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Istennek útját igaz dologban tanítsad, és hogy senkivel nem gondolsz. mert nem nézed embereknek személyét.
17. vers
mondd meg annak okáért minekünk, mi láttatik teneked. kell-e adót adni az császárnak avagy nem kell?
18. vers
mikoron megismerte volna az Jézus az ő gonosz voltukat, mondá. mit kísértetek engemet ti tettetős emberek?
19. vers
mutassátok meg énnekem az adópénzt. és azok egy pénzt mutatának őneki, mely dénárnak mondatik.
20. vers
és mondá őnekik: kié ez kép, és ez rajta való írás? mondának őneki. az császáré.
21. vers
mondá őnekik. annak okáért adjátok meg az császárnak, az mi az császáré, és az mi az Istené, az Istennek.
22. vers
és mikoron ezeket hallották volna, elcsodálkozának, és őtet elhagyák, és elmenének.
23. vers
azon napon őhozzá menének az szadduceusok, kik azt mondják, hogy nincsen az halottaknak feltámadása.
24. vers
és megkérdék őtet, és ezt mondák. Mester, az Mózes ezt mondotta: ha valaki meghaland magzat nélkül, az ő atyjafia az olyan embernek feleségét elvegye, és magzatot támasszon az ő atyjafiának.
25. vers
vala kediglen minálunk hét atyafiú, és az első az feleséget őhozzá vevén meghala, és mikoron magzata nem volna, az feleségét az ő atyjafiának hagyá.
26. vers
azonképpen tőn az második és harmadik atyjafia is, mind az heted atyafiúiglan.
27. vers
legutolszor meghala az asszonyember is.
28. vers
annak okáért az feltámadásban az feleség ez hét atyafiaknak közüle melyiké leszen? mert mindegyiknél feleségül vala az asszony.
29. vers
felelvén kediglen az Jézus mondá őnekik. tévelygésben vagytok nem értvén az írásokat, sem az Istennek hatalmas voltát.
30. vers
mert az feltámadásban sem meg nem házasulnak, sem házasságra nem adattatnak, hanem azonképpen vannak, miképpen az Istennek angyali az mennyben.
31. vers
az halottaknak kediglen feltámadásukról nem olvastátok-e azt, az mit tinektek monda az Isten, ki ezt mondja.
32. vers
én vagyok az Ábrahámnak Istene, és az Izsáknak Istene és az Jákobnak Istene. az Isten nem mondatik Istenüknek azoknak, az kik ez világból kimúlván örök halált szenvednek, hanem az kik meghalván életben vannak.
33. vers
és mikoron ezt hallotta volna az sereg nép, nagyon elcsodálkozék az ő tudományán.
34. vers
az farizeusok kediglen mikoron hallották volna, hogy bedugta volna az szadduceusoknak az ő szájukat, egybegyűlének,
35. vers
és megkérdé őtet őközülük egy, ki az ó törvényben doktor vala, kísértvén őtet, és ezt mondván.
36. vers
Mester, melyik az nagy parancsolat az törvényben?
37. vers
mondá őneki az Jézus. szeressed az te Uradat Istenedet te teljes szívedből, és teljes lelkedben és teljes buzgó igyekezetedben.
38. vers
ez az első és nagy parancsolat,
39. vers
az második kediglen hasonlatos ez parancsolathoz. szeressed az te közel való emberedet azonképpen, miképpen te magadat.
40. vers
ez két parancsolatban függ egész az ó törvény és az prófétáknak írása.
41. vers
mikoron egybegyűjtötte volna az Jézus az farizeusokat,
42. vers
megkérdé őket ezt mondván. mi láttatik tinektek az Krisztusról? kicsoda fia az? mondának őneki. az Dávidé.
43. vers
mondá őnekik. tehát az Dávid mi módon hívja Urának őtet lélekben ezt mondván.
44. vers
az Úristen ezt mondá az én Uramnak, ülj az én jobb kezem felől, míglen az te ellenségedet az te lábaid alá teszem zsámolyul.
45. vers
ha annak okáért az Dávid Urának híja őtet, miképpen fia őneki?
46. vers
és senki semmit nem felelhet vala őneki, és senki nem merészelé az időtől fogván őtet továbbá kérdezni.
Könyvek
