Evangélium Szent Máté írása szerint
17. fejezet
1. vers
és hat napnak utána őmellé veszi az Jézus az Pétert, és Jakabot és Jánost, az ő atyjafiát, és elviszi őket egy nagy magas hegyre felfelé,
2. vers
és őelőttük színében elváltoztaték, és megszínesedék az ő orcája, és olyan lőn, mint az nap. és az ő ruhái fehérek és olyaténok, mint az világosság.
3. vers
és íme láták az tanítványok az Mózest és Illést, kik az Jézussal szólnak vala.
4. vers
felelvén kediglen az Péter mondá az Jézusnak. Uram, igen jó minekünk itt lennünk, ha akarod, vonjunk három sátort itt, egyet teneked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.
5. vers
mikoron még ezt mondaná, íme nagy színes köd fogá őket be. és íme szó adaték az ködből ez igékkel. ez az én szerelmes fiam, kiben jóképpen kedvem betelék, őtet hallgassátok.
6. vers
és mikoron ezt hallották volna az tanítványok, orcáikra esének, és felette igen megrettenének,
7. vers
és őhozzájuk járulván az Jézus illeté őket, és mondá. keljetek fel, és ne féljetek.
8. vers
mikoron kediglen felemelték volna az ő szemüket, senkit nem látnak vala, hanem csak az Jézust ő magát.
9. vers
és mikoron leszállanának az hegyről, parancsola őnekik az Jézus ezt mondván. ez látást valakinek meg ne mondjátok, mígnem az embernek fia halottaiból feltámad.
10. vers
és megkérdék őtet az ő tanítványi ezt mondván. tehát miért mondják az írástudók, hogy először el kell az Illésnek jönni?
11. vers
Jézus kediglen felelvén mondá őnekik. bizony hogy az Illés eljő először, és mindeneket jó állapotra állat,
12. vers
de mondom tinektek, hogy immáron az Illés eljött, és meg nem ismerék őtet, hanem azt tevék őrajta, az mit igaz szinte akarának. ezenképpen az embernek fia is szenvedni fog őtőlük.
13. vers
legottan megismerék az tanítványok, hogy ezt az János Baptistáról mondotta volna őnekik.
14. vers
és mikoron az népnek serege közébe ment volna az Jézus, őhozzá járula egy ember térdet hajtván őneki
15. vers
és ezt mondván. Uram, könyörülj az én fiamon, mert havas, és gonoszul gyötretik, mert gyakorta vízbe esik és gyakorta tűzbe,
16. vers
és az te tanítványidnak vőm, és nem gyógyíthaták meg őtet.
17. vers
felelvén kediglen az Jézus mondá. ó, te hitetlen és visszafordult fajú nép, vajon meddiglen fogok lenni tiközöttetek, vajon meddiglen foglak eltűrni titeket? hozzátok ide azt.
18. vers
és megfeddé az Jézus az ördögöt, és kimene őbelőle, és egészséget vőn az gyermek az időtől fogva.
19. vers
legottan az tanítványok az Jézushoz járulának titkon, és mondának. mire nem űzhetők ki mi azt?
20. vers
az Jézus kediglen mondá őnekik. az ti hitetlenségetekért. mert bizony mondom ezt tinektek, hogyha csak egy mustármagnyi hitetek leend is, ha ezt fogjátok mondani emez hegynek, menj el innen amoda, elmegyen, és semmi dolog lehetetlen nem leszen tinektek.
21. vers
de ez féle faj nem megyen ki, hanem imádkozásnak és böjtölésnek általa.
22. vers
mikoron kediglen Galileában járnának kelnének, mondá az Jézus őnekik. következik ez jövendőre, hogy az embernek fia embereknek kezükbe adattassék,
23. vers
és meg fogják ölni őtet, és harmadnapon feltámad. és azok felette igen megkeseredének ezen.
24. vers
mikoron kediglen Kafarnaumnak városába mentenek volna, az Péterhez menének azok, az kik az adópénzt szokták venni, mely pénz didrachmának mondatik, és mondának. az ti mesteretek megadja-e az adópénzt?
25. vers
mondá őnekik, meg. és mikoron bement volna az házba, elővevé beszéddel őtet az Jézus, és mondá. mi láttatik teneked, Simon? ez földön való királyok kiktől vesznek adókat, avagy felszámolt ravást? az ő fiuktól-e avagy azoktól, kik őnekik semmin nem illenek?
26. vers
mondá őneki az Péter, azoktól, kik őnekik semmin nem illenek. mondá őneki az Jézus. tehát szabad emberek az királyoknak fiai.
27. vers
demaga hogy ne legyünk őnekik bántásukra gonosz példát adván, menj el, és vesd be az tengerbe az horgot, és vond fel az halat, az mely először az horogra előjő, és nyisd fel az ő száját, és pénzt találsz benne, mely pénz státernek mondatik, vedd ki azt, és add őnekik énértem és teérted.
Könyvek
