Evangélium Szent Máté írása szerint
16. fejezet
1. vers
és mikoron őhozzá mentenek volna az farizeusok az szadduceusokkal egyetembe, kísértvén kérik vala őtet, hogy az mennyországból jelenséget mutatna őnekik.
2. vers
és felelvén az Jézus monda őnekik. mikoron este kezd lenni, így mondotok. tiszta idő leszen, mert vereslik az ég,
3. vers
és reggel, ma gonosz idő leszen, mert az ég szomorúképpen veres színt mutat. ti tettetős szentségű emberek, az égnek színével ítéletet tudtok tenni, az időknek kediglen jelenségit nem ítélhetitek-e meg?
4. vers
az gonosz és nem igaz fajú nép kíván látni jelenséget, és jelenség őneki nem adatik egyéb, hanem az jelenség, mely az Jónáson lett. és azokat elhagyván elmene.
5. vers
és mikoron az ő tanítványi az túlsó partra mentenek volna, feledékenységnek miatta nem vittenek vala kenyereket ővelük.
6. vers
az Jézus kediglen mondá őnekik. meglássátok, és eltávoztassátok az farizeusoknak és az szadduceusoknak kovászát.
7. vers
és az tanítványok őmagukban hányódnak és vetődnek vala ezt mondván. nem hoztunk kenyereket mivelünk.
8. vers
mely dolgot mikoron az Jézus megértett volna, mondá őnekik. ó, ti kisded hitűek, mit gondolkodtok ti magatokban, hogy kenyereket nem hoztatok tiveletek?
9. vers
nem vettétek-e még eszetekbe, és nem emlékeztetek-e meg amaz öt kenyérről, mely öt kenyérrel ötezer embert elégíték meg? és nem emlékeztek-e meg, hány teljes kosárt vőtök fel?
10. vers
és nem emlékeztek-e meg amaz hét kenyérről, mely hét kenyérrel négyezer embert elégíték meg, és hány teljes szatyrot vőtök fel?
11. vers
hogy vagyon ez, hogy nem értitek, hogy én nem az kenyérről mondottam legyen tinektek azt, hogy eltávoztatnátok az farizeusoknak és az szadduceusoknak kovászát?
12. vers
legottan megérték, hogy nem azt hagyta volna őnekik, hogy az kenyérnek kovászát távoztatnák el, hanem az farizeusoknak és az szadduceusoknak tudományuknak kovászát.
13. vers
mikoron eljött volna az Jézus Cezárea nevű városnak tartományiba, melynek Fülöp király adta vala ez nevet, megkérdé az ő tanítványit ezt mondván. kinek mondanak engemet lennem az emberek amaz embernek fiát?
14. vers
az tanítványok kediglen mondának. nékik János Baptistának, nékik Illésnek, nékik Jeremiásnak avagy az prófétáknak számi közül egynek.
15. vers
mondá őnekik. ti kediglen kinek mondotok engemet lennem?
16. vers
felelvén Simon Péter mondá. te vagy az Krisztus, az élő Istennek fia.
17. vers
és felelvén az Jézus mondá őneki. boldog vagy te, Simon Bar-Iona, mert ez jelenés nem lett teneked az testtől és vértől, hanem az én Atyámtól, ki az mennyországban vagyon
18. vers
én is kediglen ezt mondom teneked, hogy te Péter vagy, azaz kőszikla, és ez kősziklán építem fel az én egyházamat, és az pokolnak kapui erővel el nem hatalmazhatnak őellene jövendőre.
19. vers
és adom teneked jövendőre az mennyországnak kulcsait, és valamit megkötözendesz jövendőre ez földön, megkötözve leszen az mennyekben is. és valamit megoldandasz jövendőre ez földön, megoldozva leszen az mennyekben is.
20. vers
legottan parancsola az ő tanítványinak, hogy valakinek meg ne mondanák, hogy ő volna az Jézus Krisztus.
21. vers
az időtől fogva kezdé az Jézus megjelenteni az ő tanítványinak, hogy el kellene őneki Jeruzsálembe menni, és ott sokat szenvedni az vénektől, és az papoknak fejedelmitől és az írástudóktól, és hogy meg kellene ölettetni, és harmadnapon feltámadni.
22. vers
és mikoron felfelé vette volna őtet az Péter, kezde őrá feddeni ezt mondván. távol legyen ez tetőled Uram, semmiképpen nem leszen terajtad ez.
23. vers
és az Jézus hátrafordulván mondá őneki. eredj hátam mögé te Sátán, megtartóztatsz engemet, mert nem érted azokat, az melyek isteni dolgok, hanem azokat, az melyek emberi dolgok.
24. vers
legottan az Jézus mondá az ő tanítványinak. ha valaki énutánam akar jönni, megtagadja ő magát, és felvegye az ő keresztfáját, és engemet kövessen.
25. vers
mert valaki az ő lelkét meg akarja tartani, el fogja veszteni azt, viszontag valaki elvesztendi az ő lelkét énértem, meg fogja lelni azt.
26. vers
mert mit használ embernek, ha mindez széles világot magának nyerendi, az ő lelkét kediglen elvesztendi? avagy mi váltságot fog adni ember az ő lelkéért?
27. vers
mert következik ez, hogy az embernek fia eljöjjön az ő angyalaival az ő Atyjának dicsőségében, és akkoron meg fog fizetni mindennel az ő művelkedete szerint.
28. vers
bizony mondom tinektek, hogy vannak itt nékik, kik halált nem kóstolnak addiglan, mígnem meglátták az embernek fiát eljővén az ő országában.
Könyvek
