Evangélium Szent Máté írása szerint

capitolul 16


Capitole:


versetul 1

és mikoron őhozzá mentenek volna az farizeusok az szadduceusokkal egyetembe, kísértvén kérik vala őtet, hogy az mennyországból jelenséget mutatna őnekik.


versetul 2

és felelvén az Jézus monda őnekik. mikoron este kezd lenni, így mondotok. tiszta idő leszen, mert vereslik az ég,


versetul 3

és reggel, ma gonosz idő leszen, mert az ég szomorúképpen veres színt mutat. ti tettetős szentségű emberek, az égnek színével ítéletet tudtok tenni, az időknek kediglen jelenségit nem ítélhetitek-e meg?


versetul 4

az gonosz és nem igaz fajú nép kíván látni jelenséget, és jelenség őneki nem adatik egyéb, hanem az jelenség, mely az Jónáson lett. és azokat elhagyván elmene.


versetul 5

és mikoron az ő tanítványi az túlsó partra mentenek volna, feledékenységnek miatta nem vittenek vala kenyereket ővelük.


versetul 6

az Jézus kediglen mondá őnekik. meglássátok, és eltávoztassátok az farizeusoknak és az szadduceusoknak kovászát.


versetul 7

és az tanítványok őmagukban hányódnak és vetődnek vala ezt mondván. nem hoztunk kenyereket mivelünk.


versetul 8

mely dolgot mikoron az Jézus megértett volna, mondá őnekik. ó, ti kisded hitűek, mit gondolkodtok ti magatokban, hogy kenyereket nem hoztatok tiveletek?


versetul 9

nem vettétek-e még eszetekbe, és nem emlékeztetek-e meg amaz öt kenyérről, mely öt kenyérrel ötezer embert elégíték meg? és nem emlékeztek-e meg, hány teljes kosárt vőtök fel?


versetul 10

és nem emlékeztek-e meg amaz hét kenyérről, mely hét kenyérrel négyezer embert elégíték meg, és hány teljes szatyrot vőtök fel?


versetul 11

hogy vagyon ez, hogy nem értitek, hogy én nem az kenyérről mondottam legyen tinektek azt, hogy eltávoztatnátok az farizeusoknak és az szadduceusoknak kovászát?


versetul 12

legottan megérték, hogy nem azt hagyta volna őnekik, hogy az kenyérnek kovászát távoztatnák el, hanem az farizeusoknak és az szadduceusoknak tudományuknak kovászát.


versetul 13

mikoron eljött volna az Jézus Cezárea nevű városnak tartományiba, melynek Fülöp király adta vala ez nevet, megkérdé az ő tanítványit ezt mondván. kinek mondanak engemet lennem az emberek amaz embernek fiát?


versetul 14

az tanítványok kediglen mondának. nékik János Baptistának, nékik Illésnek, nékik Jeremiásnak avagy az prófétáknak számi közül egynek.


versetul 15

mondá őnekik. ti kediglen kinek mondotok engemet lennem?


versetul 16

felelvén Simon Péter mondá. te vagy az Krisztus, az élő Istennek fia.


versetul 17

és felelvén az Jézus mondá őneki. boldog vagy te, Simon Bar-Iona, mert ez jelenés nem lett teneked az testtől és vértől, hanem az én Atyámtól, ki az mennyországban vagyon


versetul 18

én is kediglen ezt mondom teneked, hogy te Péter vagy, azaz kőszikla, és ez kősziklán építem fel az én egyházamat, és az pokolnak kapui erővel el nem hatalmazhatnak őellene jövendőre.


versetul 19

és adom teneked jövendőre az mennyországnak kulcsait, és valamit megkötözendesz jövendőre ez földön, megkötözve leszen az mennyekben is. és valamit megoldandasz jövendőre ez földön, megoldozva leszen az mennyekben is.


versetul 20

legottan parancsola az ő tanítványinak, hogy valakinek meg ne mondanák, hogy ő volna az Jézus Krisztus.


versetul 21

az időtől fogva kezdé az Jézus megjelenteni az ő tanítványinak, hogy el kellene őneki Jeruzsálembe menni, és ott sokat szenvedni az vénektől, és az papoknak fejedelmitől és az írástudóktól, és hogy meg kellene ölettetni, és harmadnapon feltámadni.


versetul 22

és mikoron felfelé vette volna őtet az Péter, kezde őrá feddeni ezt mondván. távol legyen ez tetőled Uram, semmiképpen nem leszen terajtad ez.


versetul 23

és az Jézus hátrafordulván mondá őneki. eredj hátam mögé te Sátán, megtartóztatsz engemet, mert nem érted azokat, az melyek isteni dolgok, hanem azokat, az melyek emberi dolgok.


versetul 24

legottan az Jézus mondá az ő tanítványinak. ha valaki énutánam akar jönni, megtagadja ő magát, és felvegye az ő keresztfáját, és engemet kövessen.


versetul 25

mert valaki az ő lelkét meg akarja tartani, el fogja veszteni azt, viszontag valaki elvesztendi az ő lelkét énértem, meg fogja lelni azt.


versetul 26

mert mit használ embernek, ha mindez széles világot magának nyerendi, az ő lelkét kediglen elvesztendi? avagy mi váltságot fog adni ember az ő lelkéért?


versetul 27

mert következik ez, hogy az embernek fia eljöjjön az ő angyalaival az ő Atyjának dicsőségében, és akkoron meg fog fizetni mindennel az ő művelkedete szerint.


versetul 28

bizony mondom tinektek, hogy vannak itt nékik, kik halált nem kóstolnak addiglan, mígnem meglátták az embernek fiát eljővén az ő országában.

Capitole:


Cărți