capitolul 27
mikoron reggelre jutottanak volna, tanácsot tartának az Jézusnak ellene mind az papoknak fejedelmi és mind az népeknek véni, hogy őtet megölnék,
és kötözvén elvivék őtet, és az ponciusbeli Pilátus fejedelemnek kezébe adák őtet.
akkoron látván az Júdás, az ő árulója, hogy halálra kárhoztatták volna őtet, megbáná tettét, és hátravivé az harminc ezüstpénzt az papoknak fejedelminek ezt mondván:
vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. és azok mondának. mit gondolunk mi vele? ám te lássad.
és az harminc ezüstpénzt az templomban elhajítá, és onnan elfordula, és mikoron elment volna, felakasztá magát.
az papoknak fejedelmi kediglen az harminc ezüstpénzt felvevék, és ezt mondák, nem engedtetik, hogy ez pénzeket az korbánba vessük, mert vérpénz.
tanácsot tartván kedig egy fazekas mesternek földit megvevék ez pénzekből, hogy az temetőhelye lenne az úton járóknak.
annak okáért hívattaték az föld Hakeldamának, azaz vérnek földinek, mind ez mai napiglan.
akkoron beteljesedék, az mi meg vala mondva az Jeremiás prófétának általa, ki ekképpen mond. és felvevék az harminc ezüstpénzt, az megbecsült Istennek díját, kit megbecsülvén áron vőnek meg az Izraelnek fiaitól,
és adák az pénzt egy fazekas mesternek földinek árába, miképpen megszerzé énnekem az Úristen.
az Jézus kediglen megállapék az fejedelemnek előtte, és megkérdé őtet az fejedelem, és mondá. te vagy-e az zsidóknak királya? mondá az Jézus őneki. te mondod.
és mikoron vádoltatnék az papoknak fejedelmitől és az vénektől, semmit nem felele.
akkoron mondá őneki az Pilátus. nem hallod-e, mely sok tanúbizonyságot mondanak teellened?
és nem felele őneki egy beszédére is, úgyhogy az fejedelem felette igen elcsodálkoznék.
az ünnepen kediglen szokott vala az fejedelem elbocsátani az népnek egy foglyot, valamelyiket akartanak volna.
vala kediglen akkoron az fejedelemnek egy jeles foglya, kinek Barabás vala neve.
annak okáért Pilátus egybegyűjté őket, és mondá. melyiket akarjátok ez kettő közül, hogy elbocsássam tinektek? az Barabást-e avagy az Jézust, ki Krisztusnak neveztetik?
mert tudja vala, hogy irigységből adták volna őtet kézbe.
mikoron az fejedelem ítélő székében ülne, őhozzá bocsáta az ő felesége ezt mondván. semmi dolgod nincsen teneked amaz igaz emberrel, mert én ma álmomban sokat szenvedtem őérte.
az papoknak fejedelmi kediglen és az vének tanácsul adák az köznépnek, hogy az Barabást kérnék el, az Jézust kediglen elvesztenék.
felelvén kediglen az fejedelem mondá őnekik. melyiket akarjátok, hogy elbocsássam tinektek ez kettő közül? és azok mondának. az Barabást.
mondá őnekik az Pilátus. mit tegyek tehát az Jézusnak, ki Krisztusnak neveztetik? felelének őneki mindnyájan. feszíttessék meg.
az fejedelem kediglen mondá. maga mi gonoszt tett? és azok annál inkább kiáltanak vala ezt mondván. feszíttessék meg.
mikoron látta volna az Pilátus, hogy semmit nem használna, hanem inkább az nép felindulna, vizet vőn, és megmosá az ő kezeit az népnek előtte ezt mondván. ártatlan vagyok én ez igaz embernek vérében, ám ti lássátok.
és mind az egész zsidó nép felele, és mondá, az ő vére miránk szálljon és az mi fiainkra.
legottan elbocsátá őnekik az Barabást, az Jézust kediglen először megostoroztatván kézbe adá, hogy megfeszítenék.
legottan az fejedelemnek vitézlő népi fogák az Jézust az ítélőházban, és őrá gyűjték mind az körül álló népet.
és mikoron levetkőztették volna őtet, őrá adának egy veres színű felső ruhát.
és tövisből font koronát tőnek az ő fejébe, és nádat adának az ő jobb kezébe, és csúfolják vala őtet térdet hajtván őelőtte. és ezt mondják vala. üdvözlégy zsidóknak királya.
és mikoron őrá pökdöstenek volna, az nádat kezükbe vevék, és az ő fejét verik vala,
és mikoron megcsúfolták volna őtet, levetkőzteték őtet az felső ruhából, és felöltözteték őtet az ő ruhájába, és elvivék, őtet hogy megfeszítenék.
mikoron kediglen kimentenek volna az városból, egy cirenebeli embert találának, kinek Simon vala neve, ezt kényszeríték, hogy felvenné az ő keresztfáját.
és az helyre jutának, melynek Golgota vala neve, azaz főkoponyának helye,
és epével megelegyített ecetet adának őneki innia. és mikoron megkóstolta volna, nem akará meginnia.
minekutána kediglen megfeszítették volna őtet, megosztozának az ő ruháival, és nyilat vetének azokra, hogy beteljesedjenek, az mi megmondatott az prófétának általa. megoszták őmaguknak az én ruháimat, és az én ruhámra nyilat vetének,
és leülvén őrizék vala őtet.
és az ő fejének fölébe írván feltevék, miért ítélték volna halálra. ez az Jézus, az zsidóknak királya.
akkoron két latrot feszítének meg ővele, egyiket jobb kéz felől, az másikat bal kéz felől.
azok kediglen, az kik onnan elmúlnak vala, szidalmazák vala őtet, és az ő fejüket ingatják vala,
és ezt mondják vala. te vagy-e amaz, az ki lerontod vala az templomot, és három napon felépíted vala? szabadítsd meg te magadat, ha fia vagy az Istennek, szállj le az keresztfáról.
azonképpen az papoknak fejedelmi is csúfolván az írástudókkal és az vénekkel ezt mondják vala.
egyebeket megszabadított, és ő magát nem szabadíthatja meg. ha ő az Izraelnek királya, szálljon le mostan az keresztfáról, és hiszünk őneki.
az Istenben bízott, szabadítsa meg mostan őtet, ha kedveli őtet. mert azt mondá, hogy fia ő az Istennek.
az latrok is, az kiket ővele megfeszítettenek vala, ugyanazont hányják vala szemére.
hat órától fogva kediglen nagy sötétség lőn mind ez egész földön mind kilenc óráiglan,
és kilenc óra felé kiálta az Jézus nagy szóval, és ezt mondá. Eli, eli, lama sabaktani, azaz én Istenem, én Istenem, mire hagyál el engemet?
nékik kedig azok közül, kik ott állanak vala, mikoron hallották volna, mondának. az Illést híja ez.
és egy azok közül elfutván, mikoron spongyát vett volna kezébe, és ecettel betöltötte volna, egy nádba feltevé, és őneki adja vala, hogy innék.
az többi kediglen ezt mondja vala. hadd lássuk, ha eljő az Illés, hogy őtet megszabadítsa.
az Jézus kediglen, mikoron ismét nagy felszóval kiáltott volna, az ő lelkét kibocsátá.
és íme az templomnak vitorlája két részre szakada az felső résztől fogva mind az alsó résziglen, és az föld megindula, és az kősziklák megszakadozának,
és az koporsók megnyílának, és szent embereknek sok teste támada fel. kik az halálban elnyugodtanak vala,
és kijövének az koporsókból, és az Jézusnak feltámadásának utána az szent városba menének, és ott sokaknak megjelenének.
az százados vitéz kediglen és az ő népi, kik az Jézust őrizik vala, mikoron látták volna az földindulást, és mindazokat, az minemű dolgok lettenek vala, igen megfélemlének és ezt mondák. bizonyával fia volt ez az Istennek.
vala kediglen ott sok asszonyállat, kik tanúul nézik vala ezeket, mely asszonyállatok az Jézus után jöttenek vala Galileától fogva, és őneki szolgálatot tettenek vala,
mely asszonyállatoknak közötte vala az Mária Magdaléna és az Mária, az Jakabnak anyja, és az Józsefnek anyja és az Zebedeusnak fiainak anyja
mikoron kediglen este lett volna, eljöve egy gazdag ember, Arimatea nevű városbeli, kinek József vala neve, mely József is az Jézusnak tanítványa vala.
ez az Pilátushoz mene, és megkéré az Jézusnak testét. legottan az Pilátus parancsola, hogy az testet megadnák.
és mikoron levette volna az József az testet, tiszta gyolcsba betakará azt,
és az ő koporsójába helyhezteté, melyet kősziklából vágott vala ki, és az koporsónak ajtajára nagy követ fordíta fel, és elmene onnan.
ott vala kediglen az Mária Magdaléna és az második Mária, kik az koporsónak ellenébe ülnek vala.
másod napon kediglen, mely következék az Paraszkeué napja után, az Pilátushoz gyűlének az papoknak fejedelmi és az farizeusok,
és mondának őneki. Uram, megemlékezünk róla, hogy amaz csalárd még életében ezt mondá, harmad napnak utána feltámadok,
annak okáért parancsolj, hogy az koporsó őrizet alatt legyen az harmad napiglan, hogy valamikoron el ne jőjenek az ő tanítványi, és el ne orozzák őtet, és az köznépnek ezt ne mondják. feltámadott halottaiból. mert az utolsó tévelygés gonoszabb leszen az elsőnél.
mondá őnekik az Pilátus. vannak tinektek őrizetre való vitézitek, menjetek el, és erősítsétek meg őrizettel, az mint jobban tudjátok.
azok kediglen elmenének, és megerősíték az koporsót az őrizőkkel, és az követ megjegyezék.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly