Evangélium Szent Máté írása szerint
27. fejezet
1. vers
mikoron reggelre jutottanak volna, tanácsot tartának az Jézusnak ellene mind az papoknak fejedelmi és mind az népeknek véni, hogy őtet megölnék,
2. vers
és kötözvén elvivék őtet, és az ponciusbeli Pilátus fejedelemnek kezébe adák őtet.
3. vers
akkoron látván az Júdás, az ő árulója, hogy halálra kárhoztatták volna őtet, megbáná tettét, és hátravivé az harminc ezüstpénzt az papoknak fejedelminek ezt mondván:
4. vers
vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. és azok mondának. mit gondolunk mi vele? ám te lássad.
5. vers
és az harminc ezüstpénzt az templomban elhajítá, és onnan elfordula, és mikoron elment volna, felakasztá magát.
6. vers
az papoknak fejedelmi kediglen az harminc ezüstpénzt felvevék, és ezt mondák, nem engedtetik, hogy ez pénzeket az korbánba vessük, mert vérpénz.
7. vers
tanácsot tartván kedig egy fazekas mesternek földit megvevék ez pénzekből, hogy az temetőhelye lenne az úton járóknak.
8. vers
annak okáért hívattaték az föld Hakeldamának, azaz vérnek földinek, mind ez mai napiglan.
9. vers
akkoron beteljesedék, az mi meg vala mondva az Jeremiás prófétának általa, ki ekképpen mond. és felvevék az harminc ezüstpénzt, az megbecsült Istennek díját, kit megbecsülvén áron vőnek meg az Izraelnek fiaitól,
10. vers
és adák az pénzt egy fazekas mesternek földinek árába, miképpen megszerzé énnekem az Úristen.
11. vers
az Jézus kediglen megállapék az fejedelemnek előtte, és megkérdé őtet az fejedelem, és mondá. te vagy-e az zsidóknak királya? mondá az Jézus őneki. te mondod.
12. vers
és mikoron vádoltatnék az papoknak fejedelmitől és az vénektől, semmit nem felele.
13. vers
akkoron mondá őneki az Pilátus. nem hallod-e, mely sok tanúbizonyságot mondanak teellened?
14. vers
és nem felele őneki egy beszédére is, úgyhogy az fejedelem felette igen elcsodálkoznék.
15. vers
az ünnepen kediglen szokott vala az fejedelem elbocsátani az népnek egy foglyot, valamelyiket akartanak volna.
16. vers
vala kediglen akkoron az fejedelemnek egy jeles foglya, kinek Barabás vala neve.
17. vers
annak okáért Pilátus egybegyűjté őket, és mondá. melyiket akarjátok ez kettő közül, hogy elbocsássam tinektek? az Barabást-e avagy az Jézust, ki Krisztusnak neveztetik?
18. vers
mert tudja vala, hogy irigységből adták volna őtet kézbe.
19. vers
mikoron az fejedelem ítélő székében ülne, őhozzá bocsáta az ő felesége ezt mondván. semmi dolgod nincsen teneked amaz igaz emberrel, mert én ma álmomban sokat szenvedtem őérte.
20. vers
az papoknak fejedelmi kediglen és az vének tanácsul adák az köznépnek, hogy az Barabást kérnék el, az Jézust kediglen elvesztenék.
21. vers
felelvén kediglen az fejedelem mondá őnekik. melyiket akarjátok, hogy elbocsássam tinektek ez kettő közül? és azok mondának. az Barabást.
22. vers
mondá őnekik az Pilátus. mit tegyek tehát az Jézusnak, ki Krisztusnak neveztetik? felelének őneki mindnyájan. feszíttessék meg.
23. vers
az fejedelem kediglen mondá. maga mi gonoszt tett? és azok annál inkább kiáltanak vala ezt mondván. feszíttessék meg.
24. vers
mikoron látta volna az Pilátus, hogy semmit nem használna, hanem inkább az nép felindulna, vizet vőn, és megmosá az ő kezeit az népnek előtte ezt mondván. ártatlan vagyok én ez igaz embernek vérében, ám ti lássátok.
25. vers
és mind az egész zsidó nép felele, és mondá, az ő vére miránk szálljon és az mi fiainkra.
26. vers
legottan elbocsátá őnekik az Barabást, az Jézust kediglen először megostoroztatván kézbe adá, hogy megfeszítenék.
27. vers
legottan az fejedelemnek vitézlő népi fogák az Jézust az ítélőházban, és őrá gyűjték mind az körül álló népet.
28. vers
és mikoron levetkőztették volna őtet, őrá adának egy veres színű felső ruhát.
29. vers
és tövisből font koronát tőnek az ő fejébe, és nádat adának az ő jobb kezébe, és csúfolják vala őtet térdet hajtván őelőtte. és ezt mondják vala. üdvözlégy zsidóknak királya.
30. vers
és mikoron őrá pökdöstenek volna, az nádat kezükbe vevék, és az ő fejét verik vala,
31. vers
és mikoron megcsúfolták volna őtet, levetkőzteték őtet az felső ruhából, és felöltözteték őtet az ő ruhájába, és elvivék, őtet hogy megfeszítenék.
32. vers
mikoron kediglen kimentenek volna az városból, egy cirenebeli embert találának, kinek Simon vala neve, ezt kényszeríték, hogy felvenné az ő keresztfáját.
33. vers
és az helyre jutának, melynek Golgota vala neve, azaz főkoponyának helye,
34. vers
és epével megelegyített ecetet adának őneki innia. és mikoron megkóstolta volna, nem akará meginnia.
35. vers
minekutána kediglen megfeszítették volna őtet, megosztozának az ő ruháival, és nyilat vetének azokra, hogy beteljesedjenek, az mi megmondatott az prófétának általa. megoszták őmaguknak az én ruháimat, és az én ruhámra nyilat vetének,
37. vers
és az ő fejének fölébe írván feltevék, miért ítélték volna halálra. ez az Jézus, az zsidóknak királya.
38. vers
akkoron két latrot feszítének meg ővele, egyiket jobb kéz felől, az másikat bal kéz felől.
39. vers
azok kediglen, az kik onnan elmúlnak vala, szidalmazák vala őtet, és az ő fejüket ingatják vala,
40. vers
és ezt mondják vala. te vagy-e amaz, az ki lerontod vala az templomot, és három napon felépíted vala? szabadítsd meg te magadat, ha fia vagy az Istennek, szállj le az keresztfáról.
41. vers
azonképpen az papoknak fejedelmi is csúfolván az írástudókkal és az vénekkel ezt mondják vala.
42. vers
egyebeket megszabadított, és ő magát nem szabadíthatja meg. ha ő az Izraelnek királya, szálljon le mostan az keresztfáról, és hiszünk őneki.
43. vers
az Istenben bízott, szabadítsa meg mostan őtet, ha kedveli őtet. mert azt mondá, hogy fia ő az Istennek.
44. vers
az latrok is, az kiket ővele megfeszítettenek vala, ugyanazont hányják vala szemére.
45. vers
hat órától fogva kediglen nagy sötétség lőn mind ez egész földön mind kilenc óráiglan,
46. vers
és kilenc óra felé kiálta az Jézus nagy szóval, és ezt mondá. Eli, eli, lama sabaktani, azaz én Istenem, én Istenem, mire hagyál el engemet?
47. vers
nékik kedig azok közül, kik ott állanak vala, mikoron hallották volna, mondának. az Illést híja ez.
48. vers
és egy azok közül elfutván, mikoron spongyát vett volna kezébe, és ecettel betöltötte volna, egy nádba feltevé, és őneki adja vala, hogy innék.
49. vers
az többi kediglen ezt mondja vala. hadd lássuk, ha eljő az Illés, hogy őtet megszabadítsa.
50. vers
az Jézus kediglen, mikoron ismét nagy felszóval kiáltott volna, az ő lelkét kibocsátá.
51. vers
és íme az templomnak vitorlája két részre szakada az felső résztől fogva mind az alsó résziglen, és az föld megindula, és az kősziklák megszakadozának,
52. vers
és az koporsók megnyílának, és szent embereknek sok teste támada fel. kik az halálban elnyugodtanak vala,
53. vers
és kijövének az koporsókból, és az Jézusnak feltámadásának utána az szent városba menének, és ott sokaknak megjelenének.
54. vers
az százados vitéz kediglen és az ő népi, kik az Jézust őrizik vala, mikoron látták volna az földindulást, és mindazokat, az minemű dolgok lettenek vala, igen megfélemlének és ezt mondák. bizonyával fia volt ez az Istennek.
55. vers
vala kediglen ott sok asszonyállat, kik tanúul nézik vala ezeket, mely asszonyállatok az Jézus után jöttenek vala Galileától fogva, és őneki szolgálatot tettenek vala,
56. vers
mely asszonyállatoknak közötte vala az Mária Magdaléna és az Mária, az Jakabnak anyja, és az Józsefnek anyja és az Zebedeusnak fiainak anyja
57. vers
mikoron kediglen este lett volna, eljöve egy gazdag ember, Arimatea nevű városbeli, kinek József vala neve, mely József is az Jézusnak tanítványa vala.
58. vers
ez az Pilátushoz mene, és megkéré az Jézusnak testét. legottan az Pilátus parancsola, hogy az testet megadnák.
59. vers
és mikoron levette volna az József az testet, tiszta gyolcsba betakará azt,
60. vers
és az ő koporsójába helyhezteté, melyet kősziklából vágott vala ki, és az koporsónak ajtajára nagy követ fordíta fel, és elmene onnan.
61. vers
ott vala kediglen az Mária Magdaléna és az második Mária, kik az koporsónak ellenébe ülnek vala.
62. vers
másod napon kediglen, mely következék az Paraszkeué napja után, az Pilátushoz gyűlének az papoknak fejedelmi és az farizeusok,
63. vers
és mondának őneki. Uram, megemlékezünk róla, hogy amaz csalárd még életében ezt mondá, harmad napnak utána feltámadok,
64. vers
annak okáért parancsolj, hogy az koporsó őrizet alatt legyen az harmad napiglan, hogy valamikoron el ne jőjenek az ő tanítványi, és el ne orozzák őtet, és az köznépnek ezt ne mondják. feltámadott halottaiból. mert az utolsó tévelygés gonoszabb leszen az elsőnél.
65. vers
mondá őnekik az Pilátus. vannak tinektek őrizetre való vitézitek, menjetek el, és erősítsétek meg őrizettel, az mint jobban tudjátok.
66. vers
azok kediglen elmenének, és megerősíték az koporsót az őrizőkkel, és az követ megjegyezék.
Könyvek
