Evangélium Szent Máté írása szerint
20. fejezet
1. vers
mert hasonlatos az mennyeknek országa az házbíró emberhez, ki nagy hajnalban házából kimene, hogy az ő szőlejébe műveseket fogadjon.
2. vers
mikoron kediglen megszerződött volna az művesekkel minden napra egy-egy napi műbe, mely egy dénár pénzt teszen, az ő szőlejébe bocsátá őket.
3. vers
és kimenvén harmad óra felé láta egyéb embereket is, kik az vásárt állanák vala hivalkodván,
4. vers
és mondá azoknak, menjetek el ti is az én szőlőmbe, és megadom az ti igazatokat.
5. vers
és elmenének. ismét kimene hatod és kilenced óra felé, és azonképpen tőn.
6. vers
tizenegy óra felé kediglen ismét kimene, és talála egyéb embereket is, kik hivalkodván ott állanak vala, és mondá őnekik, mire álltok itt mind ez egész napon hivalkodván?
7. vers
mondanak őneki, mert senki bérbe meg nem fogada minket. mondá őnekik, menjetek el ti is az én szőlőmbe, az ti igazatokat megadom.
8. vers
mikoron immáron este lett volna, mondá az szőlőnek ura az ő vincellérinek, hívd elő az műveseket, és fizesd meg őnekik az ő munkájukat, elkezdvén az utolsókról mind az elsőkiglen.
9. vers
és mikoron előjöttenek volna azok, az kik tizenegy óra felé mentenek vala ki az szőlőbe, fejenként egy-egy napi művet adának őnekik, mely egy dénár pénzt teszen.
10. vers
mikoron eljöttenek volna azok is, az kik elsők valának, azt állíták, hogy többet adnának őnekik, és őnekik is fejenként egy egy napi művet adának, mely egy dénár pénzt teszen.
11. vers
és mikoron elvették volna, zúgódnak vala az házbíró embernek ellene ezt mondván:
12. vers
emez utolsók egy óráiglan voltanak az szőlőműben, és egyenlővé tőd őket mivelünk, kik az egész napnak nehéz művét és hőségét viselők.
13. vers
és az felelvén azoknak egyiknek mondá, barátom, nem teszek teneked hamis dolgot, nemde egy napi műbe szerződél-e meg énvelem? mely egy dénár pénzt teszen?
14. vers
vedd fel az mi tied, és menj el, emez utol jött művesnek is igaz annyit akarok adni, mint teneked.
15. vers
avagy nem engedtetik-e énnekem az én marhámból azt tennem, az mit akarok? avagy az te szemed azért-e gonosz, hogy én jó ember vagyok?
16. vers
ezenképpen az utolsók elsők lesznek, és az elsők utolsók. mert sokan vannak azok, az kiknek hivataluk vagyon, kevesen vannak kediglen, az kik arra válnak.
17. vers
és mikoron felmene az Jézus Jeruzsálembe, az útra őhozzá vevé az ő tizenkét tanítványit csak őmagukat,
18. vers
és mondá őnekik, íme felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek fia kézbe adattatik az papoknak fejedelminek és az írástudóknak, és halálra kárhoztatják őtet,
19. vers
és az pogány népnek kezébe adják őtet, hogy megcsúfolják és megostorozzák, és megfeszítsék, és harmadnapon feltámad.
20. vers
legottan őhozzá járula az Zebedeus fiainak anyja az ő fiaival egyetembe könyörögvén őneki, és kérvén valamit őtőle.
21. vers
és az Jézus mondá őneki, mit kívánsz? mondá őneki, tedd azt, hogy az én két fiamnak az te országodban egyik teneked jobb felől üljön, és az másik bal felől.
22. vers
felelvén az Jézus mondá, nem tudjátok, mit kértek. megihatjátok-e az pohárbeli italt, az melyet én jövendőre megiszom? és megkeresztelkedhettek-e az keresztséggel, az mellyel én meg fogok keresztelkednem? mondának őneki, megtehetjük.
23. vers
mondá őnekik, bizony az, hogy az én poharambeli italt megisszátok jövendőre, az melyet én meg fogok inni, és az keresztséggel meg fogtok keresztelkedni, az mellyel én megkeresztelkedem jövendőre, de nem én adhatom ezt, hogy valaki énnekem jobb kezem felől és bal kezem felől üljön, hanem azoké leszen, az kiknek az én Atyám szerzette.
24. vers
és mikoron az tíz tanítvány ezt hallotta volna, megharagvék az két atyafiaknak dolgán.
25. vers
Jézus kediglen őhozzá hívá őket, és mondá. tudjátok, hogy az pogányoknak fejedelmi uralkodjanak az ő pogány népén, az kik nagy méltóságban vannak, hatalmasságokat mutassak őrajtuk.
26. vers
tiköztetek nem úgyan kell lenni, hanem valaki tiközöttetek naggyá akarand lenni, tinektek szolgátok legyen az.
27. vers
és az ki tiközületek első akar lenni, tinektek szolgátok legyen az.
28. vers
miképpen az embernek fia nem azért jött, hogy más szolgálna őneki, hanem hogy ő szolgálna másnak, és hogy az ő lelkét váltságul sokakért adná.
29. vers
és mikoron ők kimentenek volna Jerikóból, sok sereg nép követé őtet.
30. vers
és íme két vak ül vala az útfélen, mely két vak mikoron hallotta volna, hogy az Jézus menne onnan, kiáltást tőn ezt mondván. Uram, Dávidnak fia, könyörülj mirajtunk.
31. vers
az sereg nép kediglen feddvén inti vala az két vakot, hogy ne kiáltana, de az két vak annál is inkább kiált vala ezt mondván, Uram, Dávidnak fia, könyörülj mirajtunk.
32. vers
és Jézus őhozzá hívá az két vakot, és mondá, mit akartok, hogy tegyek én tiveletek? mondának őneki,
33. vers
Uram, azt akarjuk, hogy megnyílnának az mi szemeink.
34. vers
könyörülvén Jézus őrajtuk az ő szemüket illeté, és az ő szemüknek legottan megadaték világossága, és őutána menének.
Könyvek
