Evangélium Szent Máté írása szerint
13. fejezet
1. vers
az időben kimenvén Jézus az házból leüle az tenger mellett,
2. vers
és népeknek sok serege gyűle őhozzá, annyira, hogy az hajóba kelle bemenni, és ott leüle, és mind az egész sereg nép az tenger partján áll vala.
3. vers
és sokat prédikál vala őnekik hasonlatos beszédnek általa, és ezeket mondja vala. íme kimene mag vetni az magvető ember,
4. vers
és mikoron magot vetne, az magok közül némely magok az útfélen esének, és eljövének az madarak, és megevék az magokat.
5. vers
némelyek kediglen köves helyekre esének, holott sok földjük nem vala, és hamar kikelének annak okáért, hogy mély földben nem volnának,
6. vers
mikoron kediglen az nap feltámadott volna, megfövének, és hogy mivel gyökerük nem vala, megaszának.
7. vers
némelyek ismét az tövisekbe esének, és az tövisek felkelék, és megfojták az magokat.
8. vers
némelyek kediglen jó földbe esének, és hasznot adának, némely mag százannyit, némely kediglen hatvanannyit, némely kediglen harmincannyit.
9. vers
az kinek fülei vannak az hallásra, hallgassa meg.
10. vers
és őhozzá menének az tanítványok, és mondának őneki. mire szólassz hasonlatos beszédeknek általa őnekik?
11. vers
és Jézus felelvén mondá az tanítványoknak. tinektek meg vagyon adván, hogy megértsétek az mennyországnak titkait, azoknak kediglen nem adatott.
12. vers
mert többre több adatik annak, az ki sok isteni ajándékot vett, és az elvett ajándékkal él, és az nagyobb bőséggel fog lenni. az ki kediglen sokat nem vett, és az mit vett is, vele nem él, attól elvétetik az is, az mi isteni ajándékot bír.
13. vers
annak okáért szólok hasonlatos beszédeknek általa őnekik, hogy látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem értelem őbennük nincsen.
14. vers
és beteljesedék őbennük az Izajás prófétának jövendőmondása, mely ez igékkel vagyon. az ti füleitekkel hallani fogtok, és nem fogtok érteni, nézvén nézni fogtok, és nem fogtok láthatni.
15. vers
mert nagyon megtelvén megnehezedett ez népnek az ő szíve, és az ő fülével nehezen hallanak, és az ő szemeit bedugák, hogy valaha az ő szemeivel ne látnának, és az ő füleivel ne hallanának, és szívükkel ne értenének, és hogy meg ne térjenek, és hogy meg ne gyógyítsam őket.
16. vers
az ti szemeitek kediglen boldogok, mert látnak, és az ti füleitek is boldogok, mert hallanak.
17. vers
mert bizony mondom tinektek, hogy sok próféták és sok hív és jó életű emberek kívánták látni ezeket, az melyeket mostan láttok, és nem látták, és sokan kívánták hallani azokat, az melyeket hallotok, és nem hallották.
18. vers
ti annak okáért hallgassátok meg az magvető emberről való hasonlatos beszédet.
19. vers
valaki az mennyországról való beszédet hallgatta, és annak értelmét nem veszi, eljő amaz gonosz állat, és elragadja azt, az mi az ő szívében be volt vetve, mint egy veteménymag az földbe, ez az ember az, ki az útfélen vettetett volt.
20. vers
az ki kediglen az elvetett magot kősziklás helyre vette volt be, ez az ember az, ki az igét hallgatta, és legottan örömmel fogadja azt,
21. vers
de nincsen ő magában gyökere, hanem csak egy ideiglen való. mert mikoron az igéért háborúság támad avagy üldözés, legottan megbotránkozik.
22. vers
és az ki az magot az tövisek közébe vette volt be, ez az ember az, ki az igét hallgatta, és ez világnak gondja és az gazdagságnak csalárd volta megfojtá az igét, és használatlan leszen.
23. vers
az ki kediglen jó földbe vette az magot, ez az ember az, ki az igét hallgatja, értelmét veszi, és ki végre gyümölcsöt is ad, és teremti némely százannyit, némely hatvanannyit, némely harmincannyit.
24. vers
más hasonlatos beszédet vete őnekik eleikbe mondván. az mennyeknek országa az emberhez hasonlatott, ki az ő földibe jó magot vet,
25. vers
de mikoron az emberek elaludtanak volna, eljöve az ő ellensége, és az jó magbúza közébe konkolyt vete, és elmene onnan.
26. vers
és mikoron az fűbúza felindult volna, és jól termett volna, legottan megtetszék az konkoly is.
27. vers
az házbíró embernek szolgái kediglen az ő urukhoz menének, és mondának őneki. Uram, nemde jó magot vetettél vala-e az te földedbe? azért honnan konkolyosodott meg az vetemény?
28. vers
az ő uruk kediglen mondá őnekik. az ember tette ezt, az ki énnekem ellenségem. az szolgák kediglen mondának őneki. akarod-e azért, hogy elmenjünk, és kitisztítsuk az konkolyt? és az Úr mondá.
29. vers
nem, hogy ki ne szaggassátok az búzát is az konkollyal egyetembe, mikoron az konkolyt szeditek ki,
30. vers
hadd nőjön fel együtt mind az kettő az aratásnak idejéiglen, és az aratásnak idején az aratóknak ezt mondom. tisztítsátok ki először az konkolyt, és kössétek kévékbe, ez végre, hogy azt megégessék, az tiszta búzát kediglen gyűjtsétek az én búzásházamba.
31. vers
más hasonlatos beszédet vete eleikbe mondván. az mennyeknek országa hasonlatos az mustármaghoz, melyet az ember kezébe vevén az ő földjében elültete,
32. vers
mely mag minden kerti vetemények között kisebb, de minekutána felnövend, minden kerti vetemények között nagyobb, és olyanná leszen, mint egy fa, annyira hogy az égben járó madarak eljőnek, és fészket raknak az ő ágain.
33. vers
más hasonlatos beszédet mondá őnekik. hasonlatos az mennyeknek országa az kovászhoz, melyet az asszonyállat kezébe vevén három mérő lisztnek tésztájába tett be, és otthagyta mindaddiglan, mígnem az tészta mindenestől fogva megkovászosulna.
34. vers
mindezeket szólá az Jézus az népeknek seregének hasonlatos beszédeknek általa, és hasonlatos beszéd nélkül semmit nem szóla őnekik,
35. vers
hogy beteljesedjenek, az mi meg vala mondatván az prófétának általa, ki ezt mondotta. felnyitom az hasonlatos beszédeken az én számat, az én számból oly dolgokat bocsátok ki, melyek el voltanak rejtetvén ez világnak teremtésétől fogva.
36. vers
legottan házba mene, mihelyen az népeknek seregét elbocsátta volna, és az ő tanítványi őhozzá menének ezt mondván. magyarázd meg minekünk az konkolyról vett hasonlatos beszédet.
37. vers
és Jézus felelvén mondá őnekik. az ki az jó magot veti, az embernek fia az,
38. vers
az föld kediglen ez világ, az jó magon kediglen értetnek az mennyországnak fiai, az konkolyon kediglen az mennyországnak gonosz fiai.
39. vers
az ellenség kediglen, az ki az konkolyt veti az földbe, az ördög, az aratásnak kediglen ideje ez világnak elvégezése. az aratók kediglen az angyalok.
40. vers
annak okáért, miképpen kitisztíttatik az konkoly és az tűzzel megégettetik, ezenképpen leszen az dolog ez világnak elvégezésének idején.
41. vers
elbocsátotta az embernek fia az ő angyalit, és kitisztítának az ő országából minden dolgokat, kikből tántorodás lehetne, és egyetembe azokat is az, kik gonoszságot tesznek,
42. vers
és bevetik őket az égő kemencébe, ott leszen az siralom és az fogaknak csikorgatása.
43. vers
akkoron az hív és jó emberek olyan fényességben kezdenek lenni, mint az nap az ő atyjuknak országában. az kinek fülei vannak az hallásra, hallgassa meg.
44. vers
ismét hasonlatos az mennyeknek országa az földben elrejtett drága marhához, melyet mikoron az ember meglelend, elrejt, és ebből való örömében elmegyen, és minden marháját eladja, és megveszi az földet.
45. vers
ismét hasonlatos az mennyeknek országa az kereskedő emberhez, ki szép drágaköveket keres,
46. vers
ki mikoron egy drágakövet lelt volna, elmene és minden birtoka alatt való marháját eladá, és megvevé az drágakövet.
47. vers
ismét hasonlatos az mennyeknek országa az vonóhálóhoz, kit az tengerbe vetnek, mely háló mindennemű halat berekeszt az vonásban,
48. vers
mely háló mikoron megtelt volna, az partra kivonák, és ott leülvén az melyek jók lőnek benne, azokat kiválaszták az ő edényükbe, az melyek kediglen jók nem lőnek, el-kihányják.
49. vers
ezenképpen leszen jövendőre ez világnak elvégezésében, eljőnek az angyalok, és kiválasztják az gonoszokat az jóknak közüle,
50. vers
és őket az égő kemencébe el-bevetik, ott leszen az siralom és az fogaknak csikorgatása.
51. vers
mondá az Jézus őnekik. megértitek-e mindezeket? mondának őneki. meg, Uram.
52. vers
és Jézus mondá őnekik. annak okáért minden írástudó, ki az mennyei dologban bölcs, hasonlatos az házbíró emberhez, ki az ő rejtekiből új és ó marhákat veszen ki.
53. vers
és lőn ez, mikoron Jézus elvégezte volna ez beszédeket, onnan máshová mene,
54. vers
és mikoron az ő hazájába ment volna, az ő zsinagógájukban úgy tanítá az népet, hogy azok elcsodálkozának, és ezt mondának. honnan vagyon ennek az ő bölcsessége és az ő sok tehetsége?
55. vers
nemde ez-e amaz ácsnak fia? nemde az ő anyjának Mária-e neve, és az ő atyjafiainak Jakab, és József, és Simon és Júdás?
56. vers
és nemde az ő húgai mind minálunk vannak-e? annak okáért honnan vannak ennek mind ezek?
57. vers
és botránkozást tesznek vala őrajta, Jézus kediglen mondá őnekik. egy próféta is nincsen tisztesség nélkül egyebütt, hanem csak az ő hazájában és az ő házában,
58. vers
és nem tőn ott sok isteni erővel való dolgot azoknak ő hitetlenségükért.
Könyvek
