Evangélium Szent Máté írása szerint
14. fejezet
1. vers
az időben az Heródes, ki az négy fejedelemnek egyik vala, meghallá az Jézusnak hírét,
2. vers
és mondá az ő szolgáinak. az az János Baptista, az támadott fel halottaiból, és azért vagyon őbenne ennyi sok isteni erővel való cselekedet.
3. vers
mert az Heródes megfogta vala az Jánost, és megkötöztette vala őtet az Heródiásért, az ő atyjafiának az Fülöpnek feleségéért.
4. vers
mert ezt mondja vala az János Baptista az Heródesnek. nem szabad teneked, hogy az Heródiás feleséged legyen.
5. vers
és mikoron meg akarná őtet ölni, fél vala az köznéptől annak okáért, hogy az Jánost úgy tartják vala, mint egy prófétát.
6. vers
mikoron kediglen az Heródesnek születésének napját, az Heródiásnak leánya táncol vala, és ez dolog kellemetes lőn az Heródesnek.
7. vers
annak okáért nagy esküvéssel fogadást tőn, hogy valami kérőt kérne, őneki megadná.
8. vers
és az leány, mikoron először hozzá taníttatott volna az ő anyjától, ezt mondá. add énnekem itt egy tálban az János Baptistának ő fejét.
9. vers
és az király igen bánkódék ezen, demaga annak okáért, hogy megesküdött vala, és azokért, az kik ő vele egyetembe az lakodalomban valának, parancsola, hogy őneki adnák.
10. vers
és elbocsáta, és fejét véteté az János Baptistának az tömlöcben,
11. vers
és elhozák az ő fejét egy tálban, és az leánynak adák, és az leány az ő anyjának vivé.
12. vers
és odamenének az ő tanítványi, és felvevék az ő testét, és eltemeték őtet, és elmenének, és megmondák az Jézusnak.
13. vers
mikoron az Jézus ezt meghallotta volna, elmene onnan egy puszta helyre csak ő maga, és az sereg nép mikoron meghallotta volna, őutána mene gyalog az városokat elhagyván.
14. vers
és mikoron kijött volna, nagy sereg népet láta, és könyörüle őrajtuk, és meggyógyítá azok közül azokat, az kik betegségnek miatta gonoszul valának.
15. vers
annak utána mikoron be kezdett volna alkonyodni, őhozzá menének az ő tanítványi ezt mondván. puszta ez hely, és immáron az óra eljárt, bocsásd el az népeknek seregét, hogy menjenek falukba, és vegyenek eledelt maguknak.
16. vers
és az Jézus monda őnekik. nem szükség azoknak, hogy elmenjenek, adjatok ti őnekik enniük valót,
17. vers
és az tanítványok mondanak őneki. nincsen nekünk itt több, hanem csak öt kenyerünk és két halunk.
18. vers
az Jézus kediglen mondá. hozzátok ide énnekem azokat.
19. vers
és parancsolá az népeknek seregének, hogy letelepednének az füvön. és mikoron kezébe vette volna az öt kenyeret és az két halat, szemeit az mennybe felemelvén megáldá, és mikoron megszegte volna az kenyereket, az ő tanítványinak adá, az tanítványok kediglen az népeknek seregének adák.
20. vers
és mindnyájan őnek, és megelégedének, és felvőnek tizenkét teljes kosárt, mely tizenkét kosárt betöltöttenek vala hulladékokkal, melyek elmaradtanak vala az megelégedett sereg néptől.
21. vers
az kik kediglen ettenek vala, valának férfiak olymint ötször való ezren, asszonyállatok nélkül és gyermekek nélkül.
22. vers
és legottan kényszeríté az Jézus az ő tanítványit, hogy az hajóba szállanának, és őelőtte menének az tengernek túlsó partjára, míglen ő az népeknek seregét elbocsátaná.
23. vers
és az népeknek seregét elbocsátván felmene egy hegyre egyedül imádkozni. mikoron kediglen eljött volna az esteli idő, ő maga vala ott.
24. vers
az hajó is kediglen immáron az tengernek közepében vala, és ide és tova verettetik vala az tengernek habitól. mert az szél arcul fúj vala.
25. vers
mikoron kediglen az éjnek negyed vigiliája volna, őhozzájuk mene az Jézus az tengeren járván.
26. vers
és mikoron látták volna őtet az ő tanítványi, hogy az tengeren járna, félelemnek miatta megháborodának, és mondának. éjjeli látás ez, és félelemnek miatta felkiáltának.
27. vers
de legottan szólala az Jézus őnekik ezt mondván. bátrak legyetek, én vagyok, meg ne rettenjetek.
28. vers
felelvén őneki az Péter mondá. Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy én tehozzád mehessek az víz színén.
29. vers
és az Jézus mondá. jövel. és mikoron kiszállott volna az hajóból az Péter, az víz színén jár vala, hogy az Jézushoz menne.
30. vers
de mikoron nagy sebes szelet látna, megrettene, és mikoron elkezdett volna borulni, kiáltást tőn, és ezt mondá. Uram, tarts meg engemet.
31. vers
legottan az Jézus kezét kinyújtván megragadá őtet, és mondá őneki. te kisded hitű, miért kételkedel vala?
32. vers
és mikoron az hajóba bementenek volna, megszűnék az szél.
33. vers
az kik kediglen az hajóban valának, hozzá járulának, és imádák őtet ezt mondván. bizonyával Istennek fia vagy.
34. vers
és mikoron általmentenek volna, Genezáretnek földire menének,
35. vers
és mikoron megismerték volna őtet az emberek, az kik az helyen laknak vala, követeket bocsátanak el mind az egész tartományba, mely mindenfelől őhozzájuk közel vala. és őhozzá vőnek mindeneket, kik gonoszul valának,
36. vers
és felette igen kérik vala őtet, hogy csak az ő ruhájának szélét engedné illetniük. és valamennyien illeték, mind meggyógyulának.
Könyvek
