Evangélium Szent Máté írása szerint
capítulo 14
verso 1
az időben az Heródes, ki az négy fejedelemnek egyik vala, meghallá az Jézusnak hírét,
verso 2
és mondá az ő szolgáinak. az az János Baptista, az támadott fel halottaiból, és azért vagyon őbenne ennyi sok isteni erővel való cselekedet.
verso 3
mert az Heródes megfogta vala az Jánost, és megkötöztette vala őtet az Heródiásért, az ő atyjafiának az Fülöpnek feleségéért.
verso 4
mert ezt mondja vala az János Baptista az Heródesnek. nem szabad teneked, hogy az Heródiás feleséged legyen.
verso 5
és mikoron meg akarná őtet ölni, fél vala az köznéptől annak okáért, hogy az Jánost úgy tartják vala, mint egy prófétát.
verso 6
mikoron kediglen az Heródesnek születésének napját, az Heródiásnak leánya táncol vala, és ez dolog kellemetes lőn az Heródesnek.
verso 7
annak okáért nagy esküvéssel fogadást tőn, hogy valami kérőt kérne, őneki megadná.
verso 8
és az leány, mikoron először hozzá taníttatott volna az ő anyjától, ezt mondá. add énnekem itt egy tálban az János Baptistának ő fejét.
verso 9
és az király igen bánkódék ezen, demaga annak okáért, hogy megesküdött vala, és azokért, az kik ő vele egyetembe az lakodalomban valának, parancsola, hogy őneki adnák.
verso 10
és elbocsáta, és fejét véteté az János Baptistának az tömlöcben,
verso 11
és elhozák az ő fejét egy tálban, és az leánynak adák, és az leány az ő anyjának vivé.
verso 12
és odamenének az ő tanítványi, és felvevék az ő testét, és eltemeték őtet, és elmenének, és megmondák az Jézusnak.
verso 13
mikoron az Jézus ezt meghallotta volna, elmene onnan egy puszta helyre csak ő maga, és az sereg nép mikoron meghallotta volna, őutána mene gyalog az városokat elhagyván.
verso 14
és mikoron kijött volna, nagy sereg népet láta, és könyörüle őrajtuk, és meggyógyítá azok közül azokat, az kik betegségnek miatta gonoszul valának.
verso 15
annak utána mikoron be kezdett volna alkonyodni, őhozzá menének az ő tanítványi ezt mondván. puszta ez hely, és immáron az óra eljárt, bocsásd el az népeknek seregét, hogy menjenek falukba, és vegyenek eledelt maguknak.
verso 16
és az Jézus monda őnekik. nem szükség azoknak, hogy elmenjenek, adjatok ti őnekik enniük valót,
verso 17
és az tanítványok mondanak őneki. nincsen nekünk itt több, hanem csak öt kenyerünk és két halunk.
verso 18
az Jézus kediglen mondá. hozzátok ide énnekem azokat.
verso 19
és parancsolá az népeknek seregének, hogy letelepednének az füvön. és mikoron kezébe vette volna az öt kenyeret és az két halat, szemeit az mennybe felemelvén megáldá, és mikoron megszegte volna az kenyereket, az ő tanítványinak adá, az tanítványok kediglen az népeknek seregének adák.
verso 20
és mindnyájan őnek, és megelégedének, és felvőnek tizenkét teljes kosárt, mely tizenkét kosárt betöltöttenek vala hulladékokkal, melyek elmaradtanak vala az megelégedett sereg néptől.
verso 21
az kik kediglen ettenek vala, valának férfiak olymint ötször való ezren, asszonyállatok nélkül és gyermekek nélkül.
verso 22
és legottan kényszeríté az Jézus az ő tanítványit, hogy az hajóba szállanának, és őelőtte menének az tengernek túlsó partjára, míglen ő az népeknek seregét elbocsátaná.
verso 23
és az népeknek seregét elbocsátván felmene egy hegyre egyedül imádkozni. mikoron kediglen eljött volna az esteli idő, ő maga vala ott.
verso 24
az hajó is kediglen immáron az tengernek közepében vala, és ide és tova verettetik vala az tengernek habitól. mert az szél arcul fúj vala.
verso 25
mikoron kediglen az éjnek negyed vigiliája volna, őhozzájuk mene az Jézus az tengeren járván.
verso 26
és mikoron látták volna őtet az ő tanítványi, hogy az tengeren járna, félelemnek miatta megháborodának, és mondának. éjjeli látás ez, és félelemnek miatta felkiáltának.
verso 27
de legottan szólala az Jézus őnekik ezt mondván. bátrak legyetek, én vagyok, meg ne rettenjetek.
verso 28
felelvén őneki az Péter mondá. Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy én tehozzád mehessek az víz színén.
verso 29
és az Jézus mondá. jövel. és mikoron kiszállott volna az hajóból az Péter, az víz színén jár vala, hogy az Jézushoz menne.
verso 30
de mikoron nagy sebes szelet látna, megrettene, és mikoron elkezdett volna borulni, kiáltást tőn, és ezt mondá. Uram, tarts meg engemet.
verso 31
legottan az Jézus kezét kinyújtván megragadá őtet, és mondá őneki. te kisded hitű, miért kételkedel vala?
verso 32
és mikoron az hajóba bementenek volna, megszűnék az szél.
verso 33
az kik kediglen az hajóban valának, hozzá járulának, és imádák őtet ezt mondván. bizonyával Istennek fia vagy.
verso 34
és mikoron általmentenek volna, Genezáretnek földire menének,
verso 35
és mikoron megismerték volna őtet az emberek, az kik az helyen laknak vala, követeket bocsátanak el mind az egész tartományba, mely mindenfelől őhozzájuk közel vala. és őhozzá vőnek mindeneket, kik gonoszul valának,
verso 36
és felette igen kérik vala őtet, hogy csak az ő ruhájának szélét engedné illetniük. és valamennyien illeték, mind meggyógyulának.
Libros
