Evangélium Szent Máté írása szerint
capítulo 22
verso 1
és felelvén az Jézus ismét szóla őnekik hasonlatos beszédek szerint, és ezt mondá.
verso 2
hasonlatossá lőn az mennyeknek országa királyi méltóságbeli emberhez, ki menyekezőt tőn az ő fiának,
verso 3
és elbocsátá az ő szolgáit, hogy hivatalosokat hívnának az menyegzőbe, és nem akarnak vala eljönni.
verso 4
ismét elbocsáta egyéb szolgákat ezt mondván. mondjátok ezt az hivatalosoknak. íme az én ebédemet megkészítettem, az én tulkaimat és az én emberi életre hizlalt jószágimat megöltem, és mindenek készen vannak, jőjetek el az menyegzőbe.
verso 5
az hivatalosok kediglen nem akarának elmenni, hanem elmenének, némely elmene az ő örökibe, némely az ő kereskedésire.
verso 6
az egyéb hivatalosok kediglen megtartóztaták az ő szolgáit, és bosszúsággal illetvén megölék őket.
verso 7
az király kediglen mikoron meghallotta volna, megharagvék, és mikoron az ő seregét elbocsátta volna, elveszté az gyilkosokat, és az ő városukat felgyújtá.
verso 8
legottan mondá az ő szolgáinak. bizony az menyegző készen vagyon, de az kik hivatalosok valának, nem voltanak méltók.
verso 9
menjetek el annak okáért az utakra, mely utak ide és tova térnek, és valamely embereket találandotok, híjátok az menyegzőbe.
verso 10
és mikoron kimentenek volna az ő szolgái az utakra, mind begyűjték, valamennyit találának, mind gonoszokat és mind jókat. és betelék az menyegzőház letelepedett néppel.
verso 11
mikoron kedig bement volna az király, hogy meglátná az letelepedett népeket, minekutána látott volna ott egy embert, kinek menyegzői ruhája nem volna, mondá annak.
verso 12
barátom, miképpen jöttél be ide, mikoron menyegzői ruhád nincsen? és az ember elnémula.
verso 13
legottan mondá az király az szolgáknak, kötözzétek meg az ő lábait és kezeit, és vessétek az végső sötétségbe, ott leszen az siralom és az fogaknak csikorgatása.
verso 14
mert sokan vannak azok, az kiknek hivataluk vagyon, kevesen vannak kediglen azok, az kik arra válnak.
verso 15
akkoron elmenének az farizeusok, és tanácsot tartának, hogy az Jézust beszédében megfognák,
verso 16
és két tanítványukat bocsáták őhozzá az Heródesnek emberivel, kik ezt mondák. Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Istennek útját igaz dologban tanítsad, és hogy senkivel nem gondolsz. mert nem nézed embereknek személyét.
verso 17
mondd meg annak okáért minekünk, mi láttatik teneked. kell-e adót adni az császárnak avagy nem kell?
verso 18
mikoron megismerte volna az Jézus az ő gonosz voltukat, mondá. mit kísértetek engemet ti tettetős emberek?
verso 19
mutassátok meg énnekem az adópénzt. és azok egy pénzt mutatának őneki, mely dénárnak mondatik.
verso 20
és mondá őnekik: kié ez kép, és ez rajta való írás? mondának őneki. az császáré.
verso 21
mondá őnekik. annak okáért adjátok meg az császárnak, az mi az császáré, és az mi az Istené, az Istennek.
verso 22
és mikoron ezeket hallották volna, elcsodálkozának, és őtet elhagyák, és elmenének.
verso 23
azon napon őhozzá menének az szadduceusok, kik azt mondják, hogy nincsen az halottaknak feltámadása.
verso 24
és megkérdék őtet, és ezt mondák. Mester, az Mózes ezt mondotta: ha valaki meghaland magzat nélkül, az ő atyjafia az olyan embernek feleségét elvegye, és magzatot támasszon az ő atyjafiának.
verso 25
vala kediglen minálunk hét atyafiú, és az első az feleséget őhozzá vevén meghala, és mikoron magzata nem volna, az feleségét az ő atyjafiának hagyá.
verso 26
azonképpen tőn az második és harmadik atyjafia is, mind az heted atyafiúiglan.
verso 27
legutolszor meghala az asszonyember is.
verso 28
annak okáért az feltámadásban az feleség ez hét atyafiaknak közüle melyiké leszen? mert mindegyiknél feleségül vala az asszony.
verso 29
felelvén kediglen az Jézus mondá őnekik. tévelygésben vagytok nem értvén az írásokat, sem az Istennek hatalmas voltát.
verso 30
mert az feltámadásban sem meg nem házasulnak, sem házasságra nem adattatnak, hanem azonképpen vannak, miképpen az Istennek angyali az mennyben.
verso 31
az halottaknak kediglen feltámadásukról nem olvastátok-e azt, az mit tinektek monda az Isten, ki ezt mondja.
verso 32
én vagyok az Ábrahámnak Istene, és az Izsáknak Istene és az Jákobnak Istene. az Isten nem mondatik Istenüknek azoknak, az kik ez világból kimúlván örök halált szenvednek, hanem az kik meghalván életben vannak.
verso 33
és mikoron ezt hallotta volna az sereg nép, nagyon elcsodálkozék az ő tudományán.
verso 34
az farizeusok kediglen mikoron hallották volna, hogy bedugta volna az szadduceusoknak az ő szájukat, egybegyűlének,
verso 35
és megkérdé őtet őközülük egy, ki az ó törvényben doktor vala, kísértvén őtet, és ezt mondván.
verso 36
Mester, melyik az nagy parancsolat az törvényben?
verso 37
mondá őneki az Jézus. szeressed az te Uradat Istenedet te teljes szívedből, és teljes lelkedben és teljes buzgó igyekezetedben.
verso 38
ez az első és nagy parancsolat,
verso 39
az második kediglen hasonlatos ez parancsolathoz. szeressed az te közel való emberedet azonképpen, miképpen te magadat.
verso 40
ez két parancsolatban függ egész az ó törvény és az prófétáknak írása.
verso 41
mikoron egybegyűjtötte volna az Jézus az farizeusokat,
verso 42
megkérdé őket ezt mondván. mi láttatik tinektek az Krisztusról? kicsoda fia az? mondának őneki. az Dávidé.
verso 43
mondá őnekik. tehát az Dávid mi módon hívja Urának őtet lélekben ezt mondván.
verso 44
az Úristen ezt mondá az én Uramnak, ülj az én jobb kezem felől, míglen az te ellenségedet az te lábaid alá teszem zsámolyul.
verso 45
ha annak okáért az Dávid Urának híja őtet, miképpen fia őneki?
verso 46
és senki semmit nem felelhet vala őneki, és senki nem merészelé az időtől fogván őtet továbbá kérdezni.
Libros
