Evangélium Szent Máté írása szerint
capítulo 21
verso 1
és mikoron közel jutának volna Jeruzsálemhez, és Betfagéba mentenek volna, az olajfáknak hegyére, elbocsátá Jézus két tanítványit ezt mondván őnekik,
verso 2
menjetek el emez városba, mely tinektek ellenben vagyon, és ott egy megkötött nőstény szamárt találtok az ő csikójával egyetembe, oldjátok el, és hozzátok énnekem.
verso 3
és ha valaki valamit szóland tinektek, ezt mondjátok annak: az Úrnak dolga vagyon ezekkel. és legottan elbocsátja azokat.
verso 4
ez kediglen mind meglőn, hogy beteljesedjenek, az mi meg vala mondatván az prófétának általa ez igékkel.
verso 5
mondjátok meg az Sionnak leányának. íme az te királyod eljő teneked, ki szelíd és nőstény szamár hátán és csikóján ül, mely megtanított baromnak fia.
verso 6
az tanítványok mikoron elmentenek volna, azonképpen tőnek, mint az Jézus őnekik megparancsolta vala.
verso 7
és elhozák az nőstény szamárt, és az ő csikóját, és azokra terítik az ő ruhájukat, és az Jézust felül az ruhákra helyhezteték.
verso 8
az sok sereg nép kediglen az ő ruhájukat az úton leteríté. nékik kediglen az fákról ágakat vágnak vala, és elterítik vala az úton.
verso 9
az népeknek seregi kediglen, mind kik elöl mennek vala, és mind kik utol mennek vala, kiáltanak vala és ezt mondják vala. hozsanna az Dávidnak fiának.
verso 10
áldott az, ki az Úristennek nevébe jő el. hozsanna az égnek magasságiban. és mikoron bement volna Jeruzsálembe, mind az egész város megzendüle, és ezt mondja vala. kicsoda ez?
verso 11
az népeknek seregi kediglen ezt mondják vala. ez az Jézus, amaz nagy próféta, ki Galileának Názáret nevű városából való.
verso 12
és bemene Jézus az Istennek templomába, és mind kiveré onnan azokat, kik az templomban árulnak vala és vesznek vala. és mind az pénzváltók asztalit és mind az galambárusoknak székit felforgatá, és mondá őnekik.
verso 13
meg vagyon írván. az én házam imádságnak házának hívattatik, ti kediglen latroknak barlangjává tettétek azt.
verso 14
és az templomban vakok és sánták járulának őhozzá, és meggyógyítá őket.
verso 15
mikoron látták volna ez csodákat az papoknak fejedelmi és az írástudók, az mely csodákat tett vala, és az gyermekeket, kik az templomban kiáltanak vala, és ezt mondják vala, hozsanna az Dávidnak fiának,
verso 16
megharagvának rajta, és mondának őneki, hallod-e mit mondanak ezek? Jézus kediglen mondá őnekik: hallom, soha nem olvastátok-e ez írást. az kisded gyermekeknek és csecsszopóknak szájából szerzéd meg az dicséretet?
verso 17
és azokat elhagyván kimene az városból Betániába, és ott lakozék.
verso 18
reggel kediglen, mikoron az városba tért volna, megéhezék,
verso 19
és mikoron egy fügefát látott volna az úton, alája mene, és semmit nem talála rajta egyebet, hanem csak az ő leveleit, és mondá annak. ennek utána terajtad soha gyümölcs ne teremjen. és legottan megasza az fügefa.
verso 20
és mikoron ezt látták volna az ő tanítványi, elcsodálkozának rajta, és mondának. hogyhogy asza meg ilyen hamar ez fügefa?
verso 21
felelvén kediglen az Jézus mondá őnekik. bizony mondom tinektek, ha hitetek leend, és kétség szívetekben nem leend, nem csak ezt fogjátok tenni, az mi ez fügefának történék, hanem annak felette ha emez hegynek parancsolandotok ezt mondván: emelkedjél fel, és vesd az tengerbe te magadat, megleszen az.
verso 22
és mindent megnyertek, valamit hittel imádkozván kértek.
verso 23
és mikoron az templomba ment volna, őhozzá járulának az papoknak fejedelmi és az népeknek véni, ki akkoron tanít vala, és mondának. mi szabad hatalommal műveled ezeket? és ki adta teneked ez szabad hatalmat?
verso 24
felelvén kediglen az Jézus mondá őnekik, én is egy némi dolgot kérdek tőletek, melyet ha megmondandotok énnekem, én is megmondom tinektek, mi szabad hatalommal tegyem ezt.
verso 25
az Jánosnak keresztelése honnan vala? az mennyből-e avagy az emberek közül? és azok gondolkodnak vala őmagukban ezt mondván.
verso 26
ha ezt mondandjuk őneki: az mennyből, ezt fogja mondani minekünk: tehát mire nem hittetek annak? ha kediglen azt mondandjuk: az emberek közül, félelmünk vagyon az népnek sokaságától. mert az Jánost mind úgy tartják vala, mint egy prófétát.
verso 27
és felelvén az Jézusnak mondának. nem tudjuk. mondá az Jézus és őnekik, én sem mondom meg tinektek, mi szabad hatalommal tegyem ezt.
verso 28
mi láttatik tinektek? egy embernek két fia vala, és mikoron az elsőhöz ment volna, mondá őneki. fiam, menj el ma, művelj az én szőlőmben.
verso 29
ez fiú kediglen felelvén mondá, nem akarok menni. annak utána az engedetlenséget megbánván elmene.
verso 30
mikoron elment volna az másikhoz is, azonképpen szóla őneki. és az fiú felelvén mondá: Uram, kész vagyok én, és el nem mene.
verso 31
ez kettő közül melyik tevé az atyja akaratát? mondának őneki: az első. mondá őnekik az Jézus, bizony mondom tinektek, hogy az fukarok és az parázna asszonyemberek előttetek mennek be tinektek az Istennek országába.
verso 32
mert eljöve tihozzátok az János az úton, melyen az Isten előtt való megigazulásra jutnak az hívők, és nem hítek őneki. az fukarok kediglen és az parázna asszonyemberek hínek őneki. ti kediglen mikoron láttátok volna ezt, annak utána nem akarátok elváltoztatni akaratotokat, hogy őneki hinnétek.
verso 33
hallhassatok más példabeszédet. egy házbíró ember vala, ki egy szőlőt ültete, és sövénnyel körülrekeszté az szőlőt, és az szőlőben sajtót ása be, és tornyot raka benne, és az szőlőt műves emberek kezébe adá, és ő maga vidékbe mene.
verso 34
és mikoron az szőlőnek hasznának ideje előközelgett volna, elbocsátá az ő szolgáit az művesekhez, hogy az szőlőnek hasznát elvennék,
verso 35
és az művesek mikoron az ő szolgáit megfogták volna, némelyet őközülük megverének, némelyet megölének, némelyet kediglen megkövezének.
verso 36
ismét az elsőknél egyéb több szolgáit bocsátá el, és azoknak is azonképpen tőnek.
verso 37
utolszor kediglen őhozzájuk bocsátá az ő fiát ezt mondván. becsülni és tisztelni fogják az én fiamat.
verso 38
az művesek kediglen mikoron az házbíró embernek fiát látták volna, mondának őmagukban, ihon vagyon az szőlőnek örököse, jertek, öljük meg őtet, és foglaljuk el az ő örökségét.
verso 39
és mikoron megfogták volna őtet, kiveték az szőlőből, és megölék.
verso 40
mikoron azért eljövend az szőlőnek ura, mit fog tenni az műveseknek?
verso 41
mondának őneki. gonoszul veszti el őket, miképpen hogy ők is gonoszok, és az ő szőlejét egyéb művesek kezébe adja, kik hasznot adnak őneki, mikoron annak ideje leszen.
verso 42
mondá őnekik az Jézus. soha nem olvastátok-e ezt az írásban: az mely követ jóvá nem hagyván megvetének az alkotmánynak művesi, az az alkotmánynak szegletében főköve lőn. ez főkő az Úristentől szerezteték, és csodálatos az mi szemeinknek előtte?
verso 43
annak okáért mondom tinektek, elvétetik titőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, hogy ki az mennyországhoz illendő gyümölcsöket teremt.
verso 44
és valaki ez kőre esendik, elrontatik, az kire kediglen ez kő esendik, elrontja őtet.
verso 45
és mikoron hallották volna az papoknak fejedelmi és az farizeusok ez ő példabeszédit, megérték, hogy őróluk mondaná.
verso 46
és mikoron erőt igyekeznének őrajta tenni, nem merék az sereg néptől, mert úgy tarták vala őtet, mint egy prófétát.
Libros
