Evangélium Szent Máté írása szerint
capítulo 10
verso 1
és az ő tizenkét tanítványit őhozzá hívván hatalmat ada őnekik minden förtelmes szelleteken, hogy azokat emberekből kiűznék, és meggyógyítanának minden betegséget és minden kórságot.
verso 2
az tizenkét apostoloknak kediglen nevük ez. elsőnek neve Simon, ki Péternek hívattatik, és András, az Péter atyjafia. Jakab, az Zebedeusnak fia, és János, az Jakab atyjafia.
verso 3
Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, ki fukar vala annak előtte. Jakab, az Alfeusnak fia, és Lebbeus, kinek vezetékneve vala Tádé.
verso 4
Simon, ki Kána nevű tartományból való vala, és Júdás Iskariot, ki el is árulá őtet.
verso 5
ez tizenkét szám szerint való apostolokat elbocsátá Jézus, és őnekik parancsolatot ada ezt mondván. az pogányoknak útjára ne induljatok, és az Szamáriabeli népeknek városába be ne menjetek,
verso 6
de inkább menjetek az Izraelnek házának elveszett juhaihoz.
verso 7
mikoron kediglen elmentek, prédikáljatok azoknak az mondván. elközelgett az mennyeknek országa.
verso 8
kórokat gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, emberekből ördögöket űzzetek, ajándék szerint vettétek, ajándék szerint adjátok.
verso 9
ne bírjatok aranyat, se ezüstöt, se pénzt az ti erszényitekben ne viseljetek,
verso 10
se útra való táskát, se két köntöst, se sarut, se vesszőszálat. mert méltó az műve ember az ő eledelére.
verso 11
de valamely városba avagy faluba bemenendetek, tudakozzátok meg rajta, ki legyen abban tisztességbeli ember, és ott megmaradjatok mindaddiglan, mígnem onnan máshová mentek.
verso 12
mikoron kediglen házba mentek be, köszönjetek az házbéli népnek az ő szokott köszönetükkel, mellyel békességet kívánnak, ezt mondván. békessége legyen ez háznak.
verso 13
és ha az házbeli nép méltó leend az tisztességre, őrá fog jönni az ti köszönetetek, mellyel békességet kívántok annak. ha méltó nem leend, az ti köszönetetek, mellyel békességet kívántatok vala annak, tirátok tér.
verso 14
és valaki be nem fogadand titeket, sem az ti beszédeteket nem hallgatandja, mikoron kimentek azoknak házukból avagy az olyan városból, az ti lábaitoknak porát lábaitokról lerázzátok.
verso 15
bizony mondom tinektek, tűrhetőbben leszen dolga az Szodomának és az Gomorrának földinek az ítéletnek napján, hogynemmint ez ilyen városnak.
verso 16
íme én elbocsátalak titeket, miképpen egy juhokat az farkasoknak közibe. annak okáért okosak legyetek, miképpen az kígyók, és együgyűek, miképpen az nőstény galambok.
verso 17
megőrizzétek kediglen magatokat ez ilyen emberektől, mert kézbe adnak titeket az tanácsbeli népnek, és az ő egybegyűlésüknek helyén ostorokkal meg fognak verni titeket,
verso 18
sőt annak felette fejedelmeknek és királyoknak eleibe fognak vinni titeket, hogy ez dolog tanúbizonyságul legyen őnáluk és az pogány népeknél.
verso 19
és mikoron kézbe adnának titeket, szorgalmatosak ne legyetek ezen, miképpen szóljatok avagy mit szóljatok. mert adva leszen tinektek azon órában, mit szóljatok.
verso 20
mert nem ti vagytok azok, kik akkoron szóltok, hanem az ti Atyátoknak Szentlelke, ki tibennetek szól.
verso 21
kézbe fogja adni kediglen az atyafiú az atyjafiát, és az atyafiú az fiát, hogy megöljék, és ellene támadnak az fiak az ő atyjuknak, és megölik őket,
verso 22
és gyűlölségben lesztek mindeneknek az én nevemért, de valaki mindvégiglen békességgel való tűrésben marad meg, az üdvözül.
verso 23
mikoron kediglen titeket fognak üldözni egy városban, az más városba fussatok. mert bizony mondom tinektek, hogy el nem járhatjátok addiglan az Izraelnek fiainak minden városit, mígnem segítségül jő az embernek fia.
verso 24
az tanítvány az ő mesterénél feljebb nincsen, sem az szolga az ő uránál feljebb nincsen.
verso 25
elég az tanítványnak, hogy úgy legyen, mint az ő mestere, és elég az szolgának, hogy úgy legyen, mint az ő ura. ha az házbíró embert Belzebulnak hívják, mennyivel inkább az ő házbeli népét annak fogják hívni?
verso 26
annak okáért ne féljetek őtőlük. mert semmi oly titok dolog nincsen, melyet nyilván meg nem kell mondanotok jövendőre, és semmi oly elrejtett dolog nincsen, melyet tudásra ne kelljen adnotok jövendőre.
verso 27
az mit én tinektek az sötétben mondok, azt napvilágon mondjátok, és az mit éntőlem fületekkel hallotok, azt az háznak felében hirdessétek.
verso 28
és ne féljetek azoktól, az kik az testet ölik meg, mert az lelket meg nem ölhetik, hanem inkább attól féljetek, az ki mind az lelket és mind az testet az Gyehennában elvesztheti.
verso 29
nemde két verebecskét egy kisded pénzen adnak-e el, mely pénz asnak mondatik? azok közül is egy az földre le nem esik az ti Atyátok nélkül.
verso 30
tinektek kediglen még az fejeteknek hajszálai is mind megszámláltattanak.
verso 31
ne féljetek azért, nagyobb bírók vagytok ti, hogynemmint ugyan sok verebecskék.
verso 32
annak okáért valaki vallást teszen énrólam az embereknek előtte, én is vallást teszek arról az én Atyámnak előtte, ki az mennyországban vagyon.
verso 33
valaki kediglen megtagadand engemet az embereknek előtte, megtagadom én is őtet az én Atyámnak előtte, ki az mennyországban vagyon.
verso 34
ne állítsátok, hogy ezért jöttem legyen, hogy békességet bocsássak ez földre, nem jöttem azért, hogy békességet bocsátnék, hanem hogy tőrt.
verso 35
mert azért jöttem, hogy azt tegyem, hogy háborúságot indítson az ember az ő atyjának ellene, és az leány az ő anyjának ellene, és az menyasszony az ő napának ellene.
verso 36
és az embernek ellenségi lesznek azok, az kik őneki házbeli népi.
verso 37
valaki feljebb szeretendi az ő atyját avagy anyját énnálamnál, nem méltó az énhozzám. és valaki énnálamnál feljebb szeretendi az ő fiát avagy leányát, nem méltó énhozzám.
verso 38
és valaki fel nem veszi az ő keresztfáját, és engemet nem követ, nem méltó énhozzám.
verso 39
az ki meglelendi az ő lelkét, elveszti jövendőre azt, és valaki elvesztendi az ő lelkét énértem, megleli jövendőre azt.
verso 40
az ki titeket fogad be házába, engemet fogad be házába, és az ki engemet fogad be házába, azt fogadja be házába, az ki engemet elbocsáta.
verso 41
az ki prófétát fogad be házába nem egyéb név alatt, hanem csak hogy próféta, ez olyan jutalmat veszen jövendőre, mineműt az próféta. és az ki hű és jó embert fogad be házába nem egyéb név alatt, hanem csak hogy hű és jó ember, olyan jutalmat veszen jövendőre, mint az hű és jó ember.
verso 42
és valaki egy pohár hideg vizet adand innia az én kisded tanítványim közül valamelynek, nem egyéb név alatt, hanem csak hogy énnekem tanítványom legyen, bizony mondom tinektek, el nem veszti jövendőre az ő jutalmát.
Libros
