Evangélium Szent Máté írása szerint
capítulo 12
verso 1
az időben vetemények között megyen vala az Jézus, az ő tanítványi kediglen éhek valának, és az búzafőkről az kalászokat kezdék leszedni, és az zsengét enni.
verso 2
és mikoron az farizeusok látták volna, mondának őneki. íme az te tanítványid oly dolgot tesznek, melyet nem engedtetik tenni szombat napon.
verso 3
Jézus kediglen mondá őnekik. nem olvastátok, mit tett legyen az Dávid, mikoron éh volna mind ő maga és mind az ő népe?
verso 4
miképpen ment legyen be az Úristennek házába, és megette legyen ott az előrakott kenyereket, mely kenyereket nem szabad vala őneki megenni, sem az ő népének, hanem csak tulajdon az egyházi embereknek?
verso 5
avagy nem olvastátok-e az ó törvényben, hogy szombat napokon az egyházi emberek az templomban az szombatot megtörik, és bűnt nem vallanak benne?
verso 6
mondom én tinektek, hogy az templomnál nagyobb vagyon ez helyen.
verso 7
hogyha tudnátok, mi legyen értelme ez írásnak, irgalmasságot akarok, és nem áldozatot, semmiképpen ártatlanokat halálra nem kárhoztattatok volna.
verso 8
mert az embernek fia ura az szombatnak is.
verso 9
és elindulván onnan az ő zsinagógájukba mene.
verso 10
és íme egy ember vala ott, kinek keze megaszott vala, és kérdik vala Jézust ezt mondván. szabad-e szombat napokon gyógyítani? hogy őtet bevádolhatnák.
verso 11
és mondá Jézus őnekik, kicsoda leszen tiközületek az ember, kinek egy juha fog lenni, és ha az juh szombat napokon az verembe esendik, nemde megfogja-e kezeivel, és kiemeli azt?
verso 12
mennyivel annak okáért nemesebb állat az ember az juhnál? szabad annak okáért szombat napokon mással jól tenni.
verso 13
legottan mondá az embernek, nyújtsd ki kezedet, és az kinyújtá, és meggyógyula, mint az másik.
verso 14
azután az farizeusok kimenvén tanácsot tartának őellene, miképpen őtet elvesztenék.
verso 15
és Jézus minekutána megismerte volna, máshová mene onnan, és sok sereg nép mene utána, és mind meggyógyítá őket,
verso 16
és megfenyegeté őket, hogy őtet meg ne jelentenék-e,
verso 17
hogy beteljesednék, az mi meg vala mondván Izajás prófétának általa, ki ezt mondotta vala.
verso 18
íme az én fiam, kit én választottam, az kit én szeretek, kiben az én lelkemnek jóképpen kedve telék. az én lelkemet őrá helyhetem, és az pogány népeknek isteni ítéletet fog hirdetni.
verso 19
nem fog vetekedni, sem üvölteni, sem valaki az ő szavát nem fogja hallani az utcákon.
verso 20
az apróra töretett nádat egybe nem fogja rontani, és az füstölgő lent meg nem fogja oltani, mígnem az isteni ítéletet kiadja, hogy győzedelmet vegyen,
verso 21
és az pogány népek az ő nevében fognak bízni.
verso 22
legottan egy embert vőnek őhozzá, kiben ördög vala, ki vak és néma vala, és meggyógyítá őtet, úgy hogy mind vak és mind néma lévén mind szólna és mind látna.
verso 23
és az népek mind elcsodálkozának, és ezt mondják vala. nemde ez-e az Dávidnak fia?
verso 24
és az farizeusok mikoron hallották volna, ezt mondják vala. ez semmi egyéb hatalommal ördögöt nem űz, hanem az Belzebulnak, az ördögöknek fejedelmének erejével.
verso 25
Jézus kediglen, mikoron tudná az ő gondolatukat, monda őnekik. minden ország elpusztul, mely ő magának ellene meghasonlott, és minden város és minden ház elvész, mely ő maga ellen meghasonlott.
verso 26
és ha az Sátán más sátánt űz ki, ő magának ellene meghasonlott, annak okáért mi módon fog megmaradni az ő országa?
verso 27
és ha én Belzebulnak erejével űzök ördögöket, az ti fiaitok kinek hatalmával űznek? annak okáért azok fognak ítéletet tenni tifelőletek.
verso 28
hogyha az Istennek Szentlelkének általa űzök én ördögöket, annak okáért eljutott tirátok az Istennek országa.
verso 29
avagy miképpen mehet be valaki valamely hatalmasnak házába, és miképpen vetheti prédára az ő házabeli drága edényit, hanem ha először megkötözendi az hatalmast, és annak utána vetheti prédára az ő házát.
verso 30
az ki énmellettem nincsen, énellenem vagyon az, és az ki énvelem nem gyűjt, tékozlást teszen az.
verso 31
annak okáért ezt mondom tinektek. minden bűn, szidalmas beszéd megbocsáttatik az embereknek, de az Szentlélek ellen való szidalmas beszéd meg nem bocsáttatik az embereknek.
verso 32
és valaki valami beszédet mondand az embernek fiának ellene, megbocsáttatik őneki, de valaki az Szentlélek Istennek ellene valamit mondand, meg nem bocsáttatik őneki, sem ez jelen való világon, sem az jövendő világon.
verso 33
avagy tegyétek az gyümölcsfát jóvá, és az ő gyümölcsét is jóvá. avagy tegyétek az gyümölcsfát revessé, és az ő gyümölcsét is férgessé és rothadttá. mert az gyümölcséről ismerik meg az fát.
verso 34
vipera kígyóknak fiai, miképpen szólhattok jót, mikoron ti magatok gonoszak legyetek. mert abból szól az embernek szája, az mivel az ő szíve bővelkedik.
verso 35
az jó ember az ő szívének jó rejtekéből jót veszen ki, és az gonosz ember az ő szívének gonosz rejtekéből gonoszt veszen ki.
verso 36
mondom kediglen tinektek, hogy minden hivalkodó beszédről számot fognak adni az emberek az ítéletnek napján, az melyet szólandanak.
verso 37
mert az te beszédidből fogsz megigazulni, és az te beszédidből fogsz kárhozni.
verso 38
akkoron kérdést tőnek őtőle nékik az írástudóknak és az farizeusoknak közüle ezt mondván. Mester, csodát akarunk tetőled látnunk.
verso 39
és Jézus felelvén mondá őnekik. az gonosz és nem igaz fajú nép kíván csodatételt, és nem adatik őneki egyéb csoda, hanem az, mely az Jónás prófétán lett.
verso 40
mert miképpen az Jónás az cetnek hasában három napon és három éjjel volt, ezenképpen leszen az embernek fia az földnek szívében három napon és három éjjel.
verso 41
az ninivebeli férfiak feltámadnak az ítéletnek napján ez nemzetséggel, és el fogják kárhoztatni ez nemzetséget, hogy mivel ők az Jónásnak prédikálására az ő életüket megjobbították legyen. és íme nagyobb vagyon itt ez helyen, hogynemmint az Jónás. az délszélről való királyné asszony feltámad az ítéletnek napján ez nemzetséggel, és elkárhoztatja őtet, hogy mivel ő eljött legyen az földnek utolsó határiból, hogy az Salamonnak bölcs beszédit hallgassa. és íme nagyobb vagyon itt ez helyen, hogynemmint az Salamon.
verso 43
mikoron kediglen az förtelmes szellet kimenend az emberből, száraz helyeken jár ide és tova, nyugodalmat keresvén magának, és nem talál.
verso 44
legottan ezt mondja. megtérek az én házamba, az honnan kijövék, és mikoron oda menend, úgy találja az házbeli népet, tehát jó dologban foglalatos, és az ház seprűvel megtisztíttatott és megékesíttetett.
verso 45
legottan elmegyen, és magához hozzáveszen egyéb gonosz szelleteket, kik ő magánál gonoszabbak, és azokkal bemenvén ott lakozik, és ez embernek az ő utolsó dolgai őneki gonoszabban lesznek az ő első dolgainál. ezenképpen leszen dolga ez gonosz és veszett nemzetségnek is.
verso 46
mikoron még szólna az sereg népnek, íme az ő anyja és az ő atyjafiai kinn állanak vala, és ezen igyekeznek vala, hogy őneki szóljanak.
verso 47
és mondá őneki némely ember. ám az te anyád és az te atyádfiai ott kinn állanak, és azon igyekeznek, hogy teneked szóljanak.
verso 48
és Jézus felelvén mondá annak, az ki ez üzenetet hozta vala. melyik az én anyám? avagy melyek az én atyámfiai?
verso 49
és az ő kezit az ő tanítványira kinyújtván mondá. íme ez az én anyám, és ezek az én atyámfiai.
verso 50
mert akárki legyen az, ki az én Atyámnak akaratát teszi, ki az mennyekben vagyon, ez az, ki énnekem atyámfia, és húgom és anyám.
Libros
