Evangélium Szent Máté írása szerint
12. fejezet
1. vers
az időben vetemények között megyen vala az Jézus, az ő tanítványi kediglen éhek valának, és az búzafőkről az kalászokat kezdék leszedni, és az zsengét enni.
2. vers
és mikoron az farizeusok látták volna, mondának őneki. íme az te tanítványid oly dolgot tesznek, melyet nem engedtetik tenni szombat napon.
3. vers
Jézus kediglen mondá őnekik. nem olvastátok, mit tett legyen az Dávid, mikoron éh volna mind ő maga és mind az ő népe?
4. vers
miképpen ment legyen be az Úristennek házába, és megette legyen ott az előrakott kenyereket, mely kenyereket nem szabad vala őneki megenni, sem az ő népének, hanem csak tulajdon az egyházi embereknek?
5. vers
avagy nem olvastátok-e az ó törvényben, hogy szombat napokon az egyházi emberek az templomban az szombatot megtörik, és bűnt nem vallanak benne?
6. vers
mondom én tinektek, hogy az templomnál nagyobb vagyon ez helyen.
7. vers
hogyha tudnátok, mi legyen értelme ez írásnak, irgalmasságot akarok, és nem áldozatot, semmiképpen ártatlanokat halálra nem kárhoztattatok volna.
8. vers
mert az embernek fia ura az szombatnak is.
9. vers
és elindulván onnan az ő zsinagógájukba mene.
10. vers
és íme egy ember vala ott, kinek keze megaszott vala, és kérdik vala Jézust ezt mondván. szabad-e szombat napokon gyógyítani? hogy őtet bevádolhatnák.
11. vers
és mondá Jézus őnekik, kicsoda leszen tiközületek az ember, kinek egy juha fog lenni, és ha az juh szombat napokon az verembe esendik, nemde megfogja-e kezeivel, és kiemeli azt?
12. vers
mennyivel annak okáért nemesebb állat az ember az juhnál? szabad annak okáért szombat napokon mással jól tenni.
13. vers
legottan mondá az embernek, nyújtsd ki kezedet, és az kinyújtá, és meggyógyula, mint az másik.
14. vers
azután az farizeusok kimenvén tanácsot tartának őellene, miképpen őtet elvesztenék.
15. vers
és Jézus minekutána megismerte volna, máshová mene onnan, és sok sereg nép mene utána, és mind meggyógyítá őket,
16. vers
és megfenyegeté őket, hogy őtet meg ne jelentenék-e,
17. vers
hogy beteljesednék, az mi meg vala mondván Izajás prófétának általa, ki ezt mondotta vala.
18. vers
íme az én fiam, kit én választottam, az kit én szeretek, kiben az én lelkemnek jóképpen kedve telék. az én lelkemet őrá helyhetem, és az pogány népeknek isteni ítéletet fog hirdetni.
19. vers
nem fog vetekedni, sem üvölteni, sem valaki az ő szavát nem fogja hallani az utcákon.
20. vers
az apróra töretett nádat egybe nem fogja rontani, és az füstölgő lent meg nem fogja oltani, mígnem az isteni ítéletet kiadja, hogy győzedelmet vegyen,
21. vers
és az pogány népek az ő nevében fognak bízni.
22. vers
legottan egy embert vőnek őhozzá, kiben ördög vala, ki vak és néma vala, és meggyógyítá őtet, úgy hogy mind vak és mind néma lévén mind szólna és mind látna.
23. vers
és az népek mind elcsodálkozának, és ezt mondják vala. nemde ez-e az Dávidnak fia?
24. vers
és az farizeusok mikoron hallották volna, ezt mondják vala. ez semmi egyéb hatalommal ördögöt nem űz, hanem az Belzebulnak, az ördögöknek fejedelmének erejével.
25. vers
Jézus kediglen, mikoron tudná az ő gondolatukat, monda őnekik. minden ország elpusztul, mely ő magának ellene meghasonlott, és minden város és minden ház elvész, mely ő maga ellen meghasonlott.
26. vers
és ha az Sátán más sátánt űz ki, ő magának ellene meghasonlott, annak okáért mi módon fog megmaradni az ő országa?
27. vers
és ha én Belzebulnak erejével űzök ördögöket, az ti fiaitok kinek hatalmával űznek? annak okáért azok fognak ítéletet tenni tifelőletek.
28. vers
hogyha az Istennek Szentlelkének általa űzök én ördögöket, annak okáért eljutott tirátok az Istennek országa.
29. vers
avagy miképpen mehet be valaki valamely hatalmasnak házába, és miképpen vetheti prédára az ő házabeli drága edényit, hanem ha először megkötözendi az hatalmast, és annak utána vetheti prédára az ő házát.
30. vers
az ki énmellettem nincsen, énellenem vagyon az, és az ki énvelem nem gyűjt, tékozlást teszen az.
31. vers
annak okáért ezt mondom tinektek. minden bűn, szidalmas beszéd megbocsáttatik az embereknek, de az Szentlélek ellen való szidalmas beszéd meg nem bocsáttatik az embereknek.
32. vers
és valaki valami beszédet mondand az embernek fiának ellene, megbocsáttatik őneki, de valaki az Szentlélek Istennek ellene valamit mondand, meg nem bocsáttatik őneki, sem ez jelen való világon, sem az jövendő világon.
33. vers
avagy tegyétek az gyümölcsfát jóvá, és az ő gyümölcsét is jóvá. avagy tegyétek az gyümölcsfát revessé, és az ő gyümölcsét is férgessé és rothadttá. mert az gyümölcséről ismerik meg az fát.
34. vers
vipera kígyóknak fiai, miképpen szólhattok jót, mikoron ti magatok gonoszak legyetek. mert abból szól az embernek szája, az mivel az ő szíve bővelkedik.
35. vers
az jó ember az ő szívének jó rejtekéből jót veszen ki, és az gonosz ember az ő szívének gonosz rejtekéből gonoszt veszen ki.
36. vers
mondom kediglen tinektek, hogy minden hivalkodó beszédről számot fognak adni az emberek az ítéletnek napján, az melyet szólandanak.
37. vers
mert az te beszédidből fogsz megigazulni, és az te beszédidből fogsz kárhozni.
38. vers
akkoron kérdést tőnek őtőle nékik az írástudóknak és az farizeusoknak közüle ezt mondván. Mester, csodát akarunk tetőled látnunk.
39. vers
és Jézus felelvén mondá őnekik. az gonosz és nem igaz fajú nép kíván csodatételt, és nem adatik őneki egyéb csoda, hanem az, mely az Jónás prófétán lett.
40. vers
mert miképpen az Jónás az cetnek hasában három napon és három éjjel volt, ezenképpen leszen az embernek fia az földnek szívében három napon és három éjjel.
41. vers
az ninivebeli férfiak feltámadnak az ítéletnek napján ez nemzetséggel, és el fogják kárhoztatni ez nemzetséget, hogy mivel ők az Jónásnak prédikálására az ő életüket megjobbították legyen. és íme nagyobb vagyon itt ez helyen, hogynemmint az Jónás. az délszélről való királyné asszony feltámad az ítéletnek napján ez nemzetséggel, és elkárhoztatja őtet, hogy mivel ő eljött legyen az földnek utolsó határiból, hogy az Salamonnak bölcs beszédit hallgassa. és íme nagyobb vagyon itt ez helyen, hogynemmint az Salamon.
43. vers
mikoron kediglen az förtelmes szellet kimenend az emberből, száraz helyeken jár ide és tova, nyugodalmat keresvén magának, és nem talál.
44. vers
legottan ezt mondja. megtérek az én házamba, az honnan kijövék, és mikoron oda menend, úgy találja az házbeli népet, tehát jó dologban foglalatos, és az ház seprűvel megtisztíttatott és megékesíttetett.
45. vers
legottan elmegyen, és magához hozzáveszen egyéb gonosz szelleteket, kik ő magánál gonoszabbak, és azokkal bemenvén ott lakozik, és ez embernek az ő utolsó dolgai őneki gonoszabban lesznek az ő első dolgainál. ezenképpen leszen dolga ez gonosz és veszett nemzetségnek is.
46. vers
mikoron még szólna az sereg népnek, íme az ő anyja és az ő atyjafiai kinn állanak vala, és ezen igyekeznek vala, hogy őneki szóljanak.
47. vers
és mondá őneki némely ember. ám az te anyád és az te atyádfiai ott kinn állanak, és azon igyekeznek, hogy teneked szóljanak.
48. vers
és Jézus felelvén mondá annak, az ki ez üzenetet hozta vala. melyik az én anyám? avagy melyek az én atyámfiai?
49. vers
és az ő kezit az ő tanítványira kinyújtván mondá. íme ez az én anyám, és ezek az én atyámfiai.
50. vers
mert akárki legyen az, ki az én Atyámnak akaratát teszi, ki az mennyekben vagyon, ez az, ki énnekem atyámfia, és húgom és anyám.
Könyvek
