Evangélium Szent Máté írása szerint
capítulo 8
verso 1
mikoron kediglen leszállott volna az hegyről, sok sereg nép követé őtet.
verso 2
és íme egy poklos járula őhozzá, és az földre orcával leborula, és isteni tiszteletet tőn őneki ezt mondván. Uram, ha akarod megtisztíthatsz engemet.
verso 3
és Jézus kezét kinyújtván illeté őtet ezt mondván. akarom, tiszta légy, és legottan megtisztula az ő poklossága.
verso 4
és mondá őneki Jézus. meglássad, hogy valakinek ne mondjad, de menj el, mutasd meg te magadat az egyházi embernek, és vígy ajándékot, melyet Mózes parancsolt vinni, ezért hogy azok tegyenek tanúbizonyságot az megtisztult poklosságról.
verso 5
mikoron kediglen bement volna Jézus Kafarnaumba, őhozzá mene egy százados, és igen kéri vala őtet ezt mondván.
verso 6
Uram, egy gyermekem házamnál fekszik, kinek inai helyekről elindultanak és megszaggattanak, és igen nehezen kínlódik.
verso 7
és mondá őneki Jézus. meggyógyítom én őtet, mikoron házadhoz menendek.
verso 8
és felelvén az százados mondá. Uram, nem vagyok elég erre, hogy bejőj az én hajlékomba. sőt csak egy szóval parancsolj, meggyógyul az én gyermekem.
verso 9
mert én is más ember hatalmassága alatt való ember vagyok, és vitézek vannak az én birtokom alatt is, és ezt mondom emez vitéznek, menj el, és elmegyen, és az más vitéznek, jöjj ide, és eljő, és az én szolgámnak, tedd ezt, és megteszi.
verso 10
mikoron ezeket hallotta volna Jézus, elcsodálkozék, és mondá azoknak, kik őtet követik vala. bizony mondom tinektek, hogy még Zsidóországban sem találtam ilyen nagy hitet.
verso 11
mondom tinektek, hogy napkelet felől és napnyugat felől sokan fognak jönni jövendőre, és egyetembe letelepednek az Ábrahámmal, és az Izsákkal és az Jákobbal az mennyeknek országában,
verso 12
az országnak fiai kediglen az külsőbb sötétségbe vettetnek, ott leszen az siralom és az fogaknak csikorgatása.
verso 13
és mondá Jézus az századosnak. menj el, és az miképpen hiszed, azonképpen legyen teneked. és meggyógyula az ő szolgája azon órában.
verso 14
és mikoron az Péternek házához ment volna Jézus, látá az ő napát, hogy az ágyban feküdnék és hideg lelné,
verso 15
és illeté az ő kezét, és elhagyá őtet az hideglelésnek betegsége, és felkele, és szolgála őnekik.
verso 16
mikoron kediglen este kezdett volna lenni, hozának őneki sok embereket, kikben ördögök valának, és kiűzé az gonosz szellemeket igéivel, és meggyógyíta mindeneket, kik betegségnek miatta gonoszul valának,
verso 17
hogy beteljesedjenek, az mi meg vala mondván Izajás prófétának általa, mikoron ezt mondotta. ez vivé el az mi betegséginket, és az mi kórságinkat ő viselé el.
verso 18
mikoron látta volna Jézus az sok sereg népet őkörüle, parancsola, hogy elmennének az tengernek túlsó partjára.
verso 19
és mikoron őhozzá ment volna egy írástudó mester, mondá őneki. Mester, valahová menendesz, én tégedet követlek.
verso 20
és mondá őneki Jézus. az rókáknak lyukuk vagyon, és az égi madaraknak fészkük vagyon, de az embernek fiának nincsen, holott csak fejét is lehajtsa.
verso 21
más kediglen az ő tanítványinak közüle mondá őneki. Uram, engedd meg énnekem, hogy először menjek el, és temessem el az én atyámat.
verso 22
és Jézus mondá őneki. kövess te engemet, és hadd temessék el az holt emberek az ő holt embereit.
verso 23
és mikoron bement volna az hajóba, követék őtet az ő tanítványi.
verso 24
és íme nagy vész támada az tengeren, annyira hogy az hajó elborulna az haboknak miatta. Jézus kediglen alszik vala.
verso 25
és járulván az ő tanítványi felserkenték őtet ezt mondván. Uram, tarts meg minket, nagy veszedelemben vagyunk.
verso 26
és mondá őnekik. miért vagytok félelmesek, kisded hitűek? legottan mihelyen felserkentetett volna, megfeddé az szeleket és az tengert, és nagy csendesség lőn.
verso 27
az emberek kediglen csodálják vala ezt mondván. minemű hatalmú ez, hogy mind az szelek engednek őneki, és mind az tenger?
verso 28
és mikoron az tengernek túlsó partjára jutott volna, az gergezénusoknak tartományába, eleibe mene őneki két ember, kikben ördögök valának, kik az halottaknak koporsóiból jöttenek vala ki, felette igen fenék valának kediglen, annyira hogy senki az úton el nem mehetne.
verso 29
és íme kiáltanak vala ezt mondván. mi dolgunk vagyon minekünk teveled Jézus Istennek fia? azért jöttél-e ide, hogy minket gyötörj időnek előtte?
verso 30
vala kediglen távol őtőlük sok nagy disznó, mely eszik vala.
verso 31
az ördögök kediglen kérik vala őtet ezt mondván. ha kiűzöl minket, engedd meg minekünk, hogy menjünk be ez nagy disznóba.
verso 32
és mondá őnekik. menjetek el. az ördögök kediglen mikoron kimentek volna, az nagy disznóba menének. és íme nagy sebességgel vétetik vala az tengerbe egész az nagy disznó, és az disznók az vízbe veszének.
verso 33
annak utána az kik őrzik vala, elfutának, és az városba bemenének, és mindeneket megbeszélének, azt is, az mi történt vala az embereknek, az kikben ördögök valának.
verso 34
és íme egész az város eleibe kimene Jézusnak, és mikoron látták volna őtet az városbeliek, kérik vala, hogy elmenne az ő tartományukból.
Libros
